Tagyon-hegyi olaszrizling 2006.

Réges régen, amikor ezt a területet is meghódította a szőlő, a levétől megittasult embereket gyakran találta a felkelő nap, no meg a rend őrei, a lankák tövében, akik munkára szólították őket. "Hagyjon, kend!" - mondta a molesztált, azaz mondta volna, mert az valahogy így bukott ki a száján: "Taggyon, hegy!" Rövid időn belül, már csak így emlegették a környékbeliek ezt a borivókról elhíresült helyet, majd a térképek is így, Tagyon-hegyként jelölték meg azt.

Rég ittunk ilyen jó olaszrizlinget (lásd fenn), Kriszta is, és én is elégedettek vagyuk vele. Augusztusban vettük, azután, hogy a Füredi napokon volt alkalmunk megkóstolni, de már el is felejtettem, hogy 2006-os. Már nem emlékszem, ki volt, aki a bort kínálta akkor, de megmaradt bennem, amit mesélt, hogy egyszer egy vevő felháborodottan adta vissza már a második palackot a szakadt - nekem tetsző, folytonossági hiányával a Balatont ábrázoló - címke miatt. A lényeg: érezni, hogy nem ifjú bor, érezni a fahordót, de egyik sem ront az összképen, ezen állapotában inkább csak komolyabb, mint öreg (ahogy mi), és (nem mindig, csak egy-egy kortynál) feltűnik benne valami aszús édesség.

Kereskedőnél 1700Ft-ot adtunk érte, ami azért több, mint amennyit szerintem ér. Viszont nem átlagos olasz, és valószínűleg jóval olcsóbban kaptuk volna meg a borásztól.