Borkóstoló

Hat nappal ezelőtt bontottuk ki ezt a bort egy hamburgersütős estén. Hogy szűretlen, az a pohárban is jól észrevehető. Hogy kékfrankos, az már az illatából is érezhető. Rengeteg gyümölcs, és a nyelven is érezhető „rosttartalom”, mint a szűretlen gyümölcsleveknél. Annyira azért mégsem hatódtunk meg. Még két nappal ezelőtt sem éreztem változást, viszont ma estére új testet öltött, és a szaporodó, de még midig ritka magasságokba emelkedett mint kékfrankos. Legközelebb tovább kell várnom a fogyasztással, mert a tízezer körüli ár csak a végén volt elfogadható számomra (igaz, a pincében olcsóbban megkaptam). Továbbá azért is, mert ekkorra kezdett megmutatkozni a mélysége (nyilvánvaló volt a szűretlenség, valószínű a spontán erjedés és a derítés kihagyása, de a seprőn érlelés felfedezéséhez kellett volna még néhány korty). 

Ki kellett végre próbálnom! Vagyis meg kellett végre kóstolnom Dúzsi rozé sorát (a karton, ha édességet tartalmazna, nem csodálkoznék - de nem), és mivel az összehasonlítás könnyebb, mint az önálló elemzés, beszereztem egy "sima" kékfrankos rozét is, hogy a komolyabbikkal versenyezhessen. Minden bor 2019-es. Csavarzáras kékfrankos: hiba nélküli és jóízű, hanem a dugós (egész parafa) ehhez képest sokkal illatosabb, tartalmasabb, egy kicsit édeskés hatású. Kadarka (azért ez következik, mert ez a leghaloványabb): ha még világosabb lenne, már fehérbor lenne  (Diam dugóval zárva). Illatos, zamatos. Még csak a második palacknál járok, de szinte máris meggyőztek, hogy ez más. Shiraz - és mivel szándékosan nem követem a protokollt, a negatívummal kezdem. A főcímkén shiraz, a hátcímkén syrah (persze ennek tanító jellege is lehet). Az első körben nem kívánatos az illata. Komoly, de egyensúlyban lévő savak, a tartalom itt sem egy átlagos rozéé (az értelmezést segítendő: magyarul írtam).