Borkóstoló

Testes, fekete, közepesen cseres, kiváló hordóhasználattal. Szerintünk a sor, ha nem a fesztivál legjobbika.

A telken ezt találtam a pincében, gyorsan meg is bontottam. Kicsit féltem, egy ideje ott állt már. Belekortyolva egyből eloszlott minden kétely. Kiváló kis bor! Elegáns, a csersav beleolvad a bor korába, kifejezetten jól áll neki az érlelés. Hangsúlyos a fajta, gyümölcsös, lekváros, nem túlzó hordóhasználattal. Nagyra értékelem, hogy egy ilyen szép borral emlékezhetem a déli part nemrég távozott nagymesterére. Adalékként csak annyi, hogy anyu is repetázott belőle, ami nem mindennapi eset. :)

Azta! Élmény ez a bor! Nehéz róla különleges szavakat írni, mert nem tesz mást, mint egyszerűen, letisztultan végzi a dolgát: örömet szerez minden korttyal. A fajta és a terület ízeit küldi az érzékszerveinken át a zsigereink legmélyére. Nem lóg ki semmi, nem lehet belekötni, egyszerűen szeretni való. Csak olyan átlagos szavakat tudok írni jellemzésként, hogy harmónia, elegancia, gyümölcsök, ásványok, amelyek önmagukban nem mondanak túl sokat, de belekortyolva ebbe a rajnaiba, azonnal értelmet nyernek és életre kelnek.

Első ízben találkoztam az ostorosi Böjt pince boraival, amelyek közül egy bikavér még otthon várja, hogy kikerüljön belőle a dugó, de a csillagról a minap letekeredett a csavarzár. Nekem személy szerint nagyon tetszik a címke és a logó, de a lényeg, mint mindig, a palackban van. És úgy tűnik, Böjtéknél tényleg ott van a lényeg. Első töltéskor kicsit meglepődtem a halvány árnyalatán, könnyű mozgású, fényes csillag került a poharamba. A kortyban először a frissesség és a sav ugrik ki, amely kellően behűtve kifejezetten lendületessé teszi. Ahogy szellőzik és kissé melegszik a pohárban, az intenzív gyümölcsös aromákat ásványos vonulat kezdi körülvenni, és szerintem ez a kettősség teszi igazán széppé. A fajtaösszetételre kíváncsi lennék, valami illatos biztos van benne, minden esetre egy sokszínű, játékos, jól eltalált házasításról van szó. Netán egy gramm maradék cukor segít a hízelgésben? Talán most éreztem először a bikavér fehér megfelelőjének a létjogosultságát, ezúttal nem egy szim...