Borkóstoló

Zavaros, mert nem tudom, miről is akarok írni. A helyesírásról? Merthogy új van, és minden eddiginél megengedőbb (puhányabb) - írd úgy, ahogyan jólesik. Borról? Varga legújabb újbora nem az első , hanem egy bor a címke szerint. Pardon! Ez megint csak helyesírás. Egyébként jó ez a csabagyöngye a maga 10% -ával, hiszen régen fordult már elő, hogy megittam egyszerre egy palackkal. (Ez nagyképűen hangzik. Inkább úgy mondanám: nekem bejött.) Igaz, hogy a 10 százalékos alkoholtartalmat megmosolyogjuk, ezt valószínűleg azért tesszük csak, hogy üdítőitalként fogyaszthassuk el az efféle folyományokat (ez véletlenül csúszott ki, és Arany azon elmélkedése jut most eszembe, amely a mártat és az öntés (netán fordítva?) - akkor még valószínűleg modoros - képzői körül forog). Családi állapotról? Kölyök, kölyökkutya. Kaki, pisi, felvigyázás, játék, tanulás, miegymás. Ha a kutyakölyök akkora feszültséget okoz, hogy meg kell innom egy Varga-féle (ennek is változott a lehetséges írásmódja) bort, mi...

Redbull, Donald rágó. Savanykás, szénsavas, vízi-balatoni. Könnyen legurul. Kicsit tuttifrutti, aromás, de nem túlzottan, nem parfümös.

A bor mentségéül: - már június vége van, - meglehetősen olcsó, - Varga. Az utóbbi miatt én is védelemre szorulok. Ezek lennének: - talán ez most - gondoltam, - nincs túl nagy választék a Lidlben, - nem néz ki rosszul, - apámmal közös iddogálásra vettem, és őt annyira nem érdeklik a borok. A hátcímkén az áll, hogy a rozé megjelenése kötelezően illatos, friss, üde. Ezen a kvalifikáción sajnos nem jutott át. Alkohol: 12% Ára: 350 Ft körül

Az év első bora 2009-ben/2. Na, persze a 352. nap távlatából szeptember másodikára, a palackozás napjára visszatekintve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a legöregebb újbor, a másik legöregebb. Azért másik, és nem második, mert ugyanakkor, ugyanők, ugyanabból a fajtából, ugyanilyen címmel (névvel) piacra dobtak egy ugyan nem száraz, mint ez itt, de "egyszer azért fogyasztható" terméket. E hatalmas, és talán felesleges Vargabetű után rátérek végre a mondanivalómra. A tartalom színének összehasonlítására képtelen vagyok, nyilván nincs is értelme (annyit nem számíthat az a plusz 3 év fahordóban egy ilyen, önmagában is erőteljes színű fajtánál, ugyebár). Vagy tényleg olyan pirosas színű volt a már kóstolt , mint ahogyan a fotón látszik? Az érdekes lenne. A színeknél maradva: már apáink is tudhattak valamit, hiszen mindig a zöldet keresték, a zöld üveges Kőbányait. És tessék, itt a zöld címkés csabagyöngye Vargától. Ami száraz. Az alkoholtartalma pedig 10%. Ez is eggyel kevesebb a honl...

A Varga-dömper zakatol, robajával úgy tűnik, gerjeszti a primőr zuhatagot. Többet most nem is írok, mert Gyula már várja a maga mintáját, majd akkor... Szóval, előző cirkalmas megjegyzésemmel arra akartam utalni, hogy a primőr piacon olyannyira élesedik a verseny, hogy az "év első bora" termelője nem elégszik meg a saját maga által kikiáltott címmel, kisvártatva megjelent következővel tételével: Pinot Noir Rosé 2009 Ez a balatonmelléki tájbor sem üt nagyot 10.5% alkoholjával. Halvány rózsaszín, bontáskor üde illat, töltéskor meglehetős szénsav mutatkozik. Íze kellemesen csíp a gáztól, mintha fröccsöznénk, ha nagyon figyelünk, némi gyümölcszamat is felfedezhető. Textúrája vékony, vizenyős, hamar lecsúszik és elenyészik. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, de mire a palack feléhez érünk, alig marad benne abból, ami addig itatta. Vajon ki következik a sorban?

Nem tudom, ki hogy van vele, a tisztesség kedvéért mi megkóstoltuk az év első hazai borát. A Varga Pincészet 2009 -es Csabagyöngye borától azt kapja a kóstoló, amit elvárhat egy korai, könnyednek ígérkező stratégiai tételtől. A töltést követően a pohárban lassan oszlik el a keletkezett hab (!), majdnem olyan szénsavas, mint egy pezsgő. Az illata is sampányt idéz (tank), friss, gyümölcsös. Szájba véve olyan, mint egy nagyfröccs (2 egység bor, 1 egység szóda), gyenge savakkal és alkohollal (9,5%). 1-2 perc múlva érkező utóíze kénes-kesernyés. Mindezzel jól összecseng Gyula prekoncepciója, számomra különösen a kénes érzettel: "Félédes, alkoholtartalma pedig: 10,5% - vagyis ki se forrt rendesen. Úgy érzem, marketing céloktól vezéreltetve erőltetik a piacra dobását félkész állapotban." Azért az áránál jobban teljesít (336Ft + 40Ft üveg betétdíj), de elég egyszer egy évben.

Az elmúlt hét folyamán ismét próbálkoztam. A kóstolás sorrendjében röviden összefoglalom: Mátrai Rajnai Rizling 2007, Laczkó Borászat Általam korábban nem ismert borászattól próbáltam a rajnait. A színe szokásos, talán kicsit haloványabb a megszokottnál, viszont illatában és ízében semmi olyat nem találok (vagy csak nagyon halványan sejteti), amiért szeretem ezt a fajtát. Savai szinte nincsenek, úgyhogy várjunk még néhány évet ezzel a pincészettel rajnai ügyben. Aranymetszés Badacsonyi Rajnai Rizling 2006, Varga Pincészet Tavaly nyáron az ábrahámhegyi bornapokra kitelepült Varga-sátorban belekóstoltam néhány remekbe metszett (legalábbis szándékai és marketing-stratégiája szerint) badacsonyörsi nedűbe. Ezt az emlékemet felidézendő vettem le a polcról a fent nevezett palackot. A színét tekintve élénk, szép, telt tónusú, az illata rendben van, semmi régiség. Ízében viszont kevésbé cizellált, de legalább normális savakkal rendelkezik. Az utóbbi idők rajnai-skáláján az összhatás cca. 40%.

Már a kibontást követően orrba vágott a Normacork illata - azonnali muskotály. A hátcimke szerint a színének zöldessárgának kellene lennie, de nem az. Halványsárga. A kitöltést követően árad belőle az illatos fajta minden szépsége. Néhány másodperc elteltével a szénsavtartalom úgy mutatkozik meg, ahogy még nemigen láttam: fehér habkarika képződik a pohár falán. Szerencsére nem a pimpó hatása, de habzóbornak simán elmenne. Valószínűleg azért ez nem csak a maradék szén-dioxid, amint azt Varga Péter írja. Az íze hozza az elvárhatót: főleg muskotály (Zen: rezeda) és dús nyári zamatok, de nekem egy kissé (túl) kesernyés zamatában és utóízében is (Zent nem zavarja). A hideg biztos jót tesz neki, minél hidegebb annál inkább érvényesülnek a pozitív tulajdonságai. Nem is csoda, mert tulajdonképpen palackozott fröccs. Mindenesetre ár-érték arányban 100-, vagy tán 125% (cca. 600 Ft), ennek ellenére nem lett a kedvencem.

Előrebocsátom, hogy ajándékba kaptam ezt a bort. Azért remélem, és - édes lévén - van is rá esély, hogy nem fog csalódást okozni a mai sütis estén ez a bor. Mert a "gyártó" Varga úr nem okozott csalódást, valódi nagyiparos módjára kínálja portékáját, konkrétan gratulál a választáshoz, és nagyjából 50% esélyt ad annak, hogy én, a vevő (esetünkben apám) szakértő vagyok. Ha jól értem, ez egy nagyszerű bor, és, ha mi ilyet iszunk, mi is nagyszerűek vagyunk. Teszt pár órán belül alább. ...pár órával később: Édes, valós késői szüreti jegyeket hordoz. Az összes eddig kóstolt késői szürethez képest viszont tompább, kevésbé komoly. Nem töményen édes, laza szerkezetű, ez süteményekhez fogyasztva jól is áll neki. Nem csömör érzés. Egyszer érdemes volt megkóstolni.