Borkóstoló

Szeretem a zweigeltet, és ez egy olyan sor, amit kötelező volt megkóstolni végre. Eleve szimpatikus a borász ars poeticája, amelynek egyik részlete, hogy olyan fajtákból készítsen csúcsborokat, amelyekből nem szokás (a másik fajta a cserszegi fűszeres ), ezen kívül organikusan termel és kevés kénnel operál. Olyannyira, hogy a vöröseket derítés, szűrés és kén hozzáadása nélkül palackozza (bár ezt csak a hordóválogatásnál említi). A kevés kén használata mind a négy bornál érezhető, és ugyan csekély, de egyértelmű illósodásban testesül meg. Ez az a szint, amelynél még úgy érzem, az eljárás hozadéka nagyobb a veszteségnél, de nem mennék tovább. A borok annyira élők, hogy gyakorlatilag az első kortytól az utolsóig hozták ugyanazt az élményt. A rozé (2018.) is spontán erjedt - egy része hordóban, másik része tartályban - és finomseprőn érlelődött. Az illatában málnát érzek, de ez is, és az íze is összetett. Egyszer könnyű (vagyis könnyebb), máskor komoly rozénak érzem, de bármely...

Ritkán szoktam a borvidéket a címben megjelölni, de mivel hasonlóan ritkán iszom bort innen, úgy éreztem, van értelme. A miskolci Sándor Zsoltról is csak hallottam még, de a boraihoz nem volt szerencsém. Ez a tétel, ami az Anna Luca nevet viseli egy cserszegi fűszeres, de a komolyabbik verzió. Olyan, ami nincs mindig. És valóban ... A négy napig héjon tartott, spontán, hordóban erjesztett, finomseprőn 8 hónapig érlelt bor igazi különlegesség. Bevallom, sosem jött volna a gondolat, hogy egy cserszegi fűszeresért ennyi pénzt adjak, ha nem lett volna az a tavalyi két élményem a traminivel kapcsolatban, ami teljesen meglepő volt. Egyik fajtát sem értékeltem eddig. (Pesszimistán hozzáteszem, hogy ezután is csak tudni fogom, általában tapasztalni valószínűleg nem, hogy mi mindenre képes ez a két fajta.) Olyan színnel és lusta mozgással mutatkozik be, mint az eggyel keletebbre fekvő hegység édes borai. Felismerhető a fajta, de nem tudom levenni az orromat a pohárról, mert virágok és gyümölcsö...