Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2009

Tóth István Egri Bikavér Válogatás 2002

Kép
Leáldozóban. Két éve egekig magasztalták mások, mi most jutottunk hozzá. Manapság akciózzák. Érezzük még a korábbi szuperlatívuszok megalapozottságát, de ma ez a bor életének lecsengését éli. Nem találjuk benne a korábbi tüzet, csak pislákoló parazsat. Illatában alkoholos, ugyanakkor valamilyen fás-füstös (én: sonka Zen: bableves) bukéja van. Jól megrágva érződik a komplexitása, ami viszont lenyelés után azonnal elenyész. Gyulának vajas, amivel egyet tudok érteni, mert nekem meg a bársonyos (Zen: selymes) jelző jutott eszembe. Sokkal több nem is kívánkozik ide, talán csak annyi még, hogy első ízre "édeskés", majd markánsan tanninos. Mindent összegezve: kifejezetten semleges hatású, ilyen formán drága bor. Szép álmokat!

Simon Gőzmalmos Kékportugál 2006

Kép
A szó legrosszabb értelmében vett furcsa grafikával megáldott címke és a "Spar Reserve" minősítés nem akadályozott meg abban, hogy megkóstoljuk ezt a tételt. A dűlőszelektált nedű színe nem áll messze az abszolút fekete testtől, minden fényt elnyelő, áttetszetlen mélybíborban pompázik. Illata állatias, korát meghazudtolóan vad. A kifinomult hordóhasználat összetett és nagy bort eredményezett: itt csokoládé, ott kutyaszőr jelenik meg. Az illathoz szerintem nem társul ugyanez a nagyívű ízvilág, túlexponált a fajta könnyedségéhez viszonyítva. A többiek nem feltétlenül értenek egyet. Gábor szerint a bor testesebb és savasabb, mint amit a fajtától elvárnánk, azonban szerinte ez segítette a bort fiatalságának megőrzésében. Árát tekintve túlpozícionált. UI (G): Fontosnak tartom megjegyezni, hogy részemről az este legjobb tétele volt, de még azon túl is szép bornak gondolom - eltekintve a fajtától nagyban eltérő jellegétől.

Korai örömök cuvée 2006

Ajándék bor nekünk, borbarátoknak. Közös kóstolónk alkalma a torkos szombat és Endre születése napja. A pohárba töltés után Gábor dícsérte folyását a pohárban. Szép, olajos aranysárga. Illatára elsőre Gyula azt mondja, tokajis. Részemről kellemesnek, friss illatúnak érzem, később mazsolát vélek felfedezni. Endre szerint valóban enyhén botritiszes, de nem erőteljes. Később valami virágosat, mézeset érzünk testületileg (talán ez az, amit én frissnek tituláltam). Endre első korty után: "hú, ez tiszta Traubisoda!" Gábor szerint ásványos íze van, később valami mézeset fedez fel ő is. Gyula szerint szokatlan, virágos, édes, sherrys jegyekkel bír. Részemről nem érzem az ízét annyira karakteresnek, mint az illata után vártam - ezt végül mindannyian megállapítjuk. Erősnek érzem, amint ellenőrzöm az alkohol szintet ez alá is támasztható (lásd lejjebb). Első pillanatban szárazabb is, mint, amit az illata után vártam, de nem durván. Illata mellett az ízében én is érzem az enyhén virágos

Szekszárdi Rosé Cuvée 2008

Kép
Olcsó bor - akciósan! Ez ám a nagy kihívás: ennyiért (599,-) mit lehet kapni? A Liszt Pincészet persze nem a hatalmas tételeiről közismert, de tapasztalataim szerint a maga 1000 alatti kategóriájában kielégítő eredményeket mutat. Ebben az esetben is erősíti ezt a meggyőződést a pincészet, ugyanis dömping-szerű árazását felülmúlja a minősége. A 2008-as rozék eddigi tapasztalatai alapján ismerősen köszön vissza a kesernyés lecsengés, ami szerencsére egészen rövid, utóízében már nem is érezni. Igaz, mást sem nagyon (se jó, se rossz). Illata és zamata kiegyensúlyozott, egymással is harmóniában vannak. Nem ígér többet szaglás alapján, és nem is lep meg a kóstolást követően. Savasságát nem tudom hová tenni: vagy enyhe szénsav adja a gerincét, vagy ez a tényező is idomul az említett egységes hangoláshoz. Összességében gyümölcsös, illatos, ugyanakkor nem erőszakos, ezért ügyesen hangolt tömegcikk. Kategóriájában mindenképpen best-buy. Ami lehúzza, és talán általában véve elriasztja a kíván

Szeremley Rizling 2007

Kép
A néhai szemelt rizling reinkarnációját már jó ideje szerettem volna újra megkóstolni, kiváltképp a közelmúlt rajnai-mániám okán. Amikor annak idején - a 2000-es évek hajnalán - megjelent a piacon, számomra revelációként hatott egyedi és sokszínű aromájával, amelyet vélhetően a badacsonyi gazdáktól "szemezett" minőségi alapanyagok felvásárlása révén ért el. Nem is emlékszem pontosan, de az első találkozás talán a Szent Orbán Borházban történt, annak minden földrajzi és gasztronómiai szépségével erősítve. Később aztán visszaesett a kiugró minőség, ezért hosszú évekig nem próbálkoztam. Na de most: Az olasz és rajnai házasításból készített tétel színe halványabb az emlékeimben fellelhetőnél, de talán általában a rizlingeknél is. A fénye viszont feltűnően tiszta, kristályos! Most nem írok többet, mert tegnap csak kétszer másfél decit kóstoltam, a mai befejezést követően jelentkezem... (vákuumzárral konzerválva, a hűtőben) Folytatás: Előző jegyzeteimet kiegészítve annyit tudnék ho

Hilltop újbor triász /2

Kép
A korábban kezdett bemutató folytatódik. A portugízer-mérkőzést megelőzően, bemelegítésként kóstoltuk a sokadik tavalyi/idei rozét. Meglehetősen vegyes érzelmeket keltett - alfától az omegáig. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy egyikünk majdnem "kivégezte", másikunk csak hümmögött, a harmadik pedig próbálta a védelmébe venni. Enyhén vöröses színnel kezdett, dús illattal folytatta, aztán a szájban szurkáló szénsavak következtek, amelyeket a kimagaslóan intenzív-édeskés zamat nyomott el, végül rövid kesernyét hagyó lecsengést zárta az érzékelést. Ebben mindaz benne van, amire a bevezetésben utaltam, és ha a érzelmek árnyalatait közös nevezőre hozom (némi képzavarral élve), akkor meg is kapom az eredményt, amely talán jellemzi is a bort: Érdekes, hogy elvileg - majdnem - mindegyik rész-tulajdonsága pozitív, mégsem áll össze egy kellemes egésszé. Emiatt, az aktuális rozé-skálánkon nem üti meg a közepes minősítést sem.

Villányi előhang

Kép
A versenyzők: Eredmények: Haraszti Portugieser 2007 Az első körbekóstolás, majd a két másik tétel azonnal érezhető sajátságos zamatainak lecsengése után, ezt nevezném (G) a leginkább kiegyensúlyozottnak. Haraszti bora nálam (E) csak a vonatkoztatási alap szerepét tölthette be, ezzel nem akarom kisebbíteni, hiszen nincs sok fix pont a világunkban. Semmi kivetnivalót nem találtam benne, sőt semlegessége (értsd: különlegesség nélküli) okán ezt jobban el tudom képzelni alapbornak a hétköznapokra, már, ha valakinek szüksége van ilyenre. Első körben nekem (Gy) közönségesnek tűnt a vetélytársakhoz képest, de később megkedveltem. Semmi deviancia nincs benne, amelyet első körben kissé sterilnek fogtam fel, de később kiderült, hogy ennek a bornak éppen ez a lényege: összhang. Kiss Gábor Portugieser 2008 Az újdoság varázsa kétségtelenül jelen van, annak minden pozitívumával. A 2008-as Kiss külön kategória – mert 2008-as. Nagyon üde, nagyon friss. Olyannyira, hogy nemcsak a többi társaságában, han

Frittmann Irsai Olivér 2008

Kép
Engem ez nem hozott annyira lázba, mint Gyulát az idei cserszegi . Kifejezetten halvány sárga, mondhatni "vizenyős", telis-tele szénsavval. Kellemes, illatos, zamatos frissítő, de ahogy a lenyeled, úgy illan el minden amitől az előbb még szeretted. Nem hagy mély nyomot, csak egy pillanatig egy kis kesernyét. A garatodon azért még percekkel később is érzed a letapadt íz-molekulákat, talán ez adja a parfümösségét az elején.

nyakas budai riesling 2006

Kép
(ahogy az a cimkén szerepel, nem a nemecsek-effektus) Rajnai megint. A 2006-os évjárat kóstolása nem választás kérdése. Én nem találtam frissebb kiadást. Korábban emiatt nem vettem meg, de a múltkori aranymetszés bátorított. Ez a palackozás vagy fahordós tételből való, vagy a terroir ilyen, vagy kicsit megkapta az idő, de nekem amolyan furmintos köpönyeg alá bújt ez a rajnai. Csak ha jól figyelek, akkor vélem felfedezni a fajtát a pohárban, kellő szellőzés után. A savaival nincs gond, teste is van, csak sehol a citrusos-almás zamat, de még a cimke szerinti "idősebb korára a teljesen kinyílt virágok mézes illata" sem. A színe szép aranysárgába hajló, fényes, de hát nem (csak) ezért fogyasztunk bort. Jó lenne találni egy fiatalabbat, hogy megtudjuk, milyen az etyek-budai kedvencem. Esetleg másik termelőtől...?

Tokajicum duplum

Kép
Egy ideje foglalkoztatnak a Tokaj-hegyaljai száraz borok (az édesek is), ezért, és mivel akciós volt vettünk egy tarcali furmintot. A neve pontosan Darázskő furmint. A hátcímkén ezt írják a 2006-os borról: Ez a bor a tarcali riolittufából (darázskőből) kapta szép savait, ásványosságát és üde illatait. Sajnos e három lényeges tulajdonságból csak a mineralitást éreztük (ha rosszmájú lennék, azt mondanám, ez az a tulajdonság, amit a legnehezebb elrontani, talán ezért maradt meg), a savai gyengécskék voltak ahhoz, hogy az ízvilága arányos lehessen, az illata pedig határozottan csekély volt. Az élmény meg sem közelítette az elvártat, és az elmúlt egy évben megtapasztaltakat. Ezzel megkérdőjelezem a Decanter 2008. évi kiváló, és a Tonella (bormagazin) arany minősítését is. Szerencsénkre azonban vettünk egy 2002-es cuvée-t is, ami töppedt szőlőből készült. Ez látszik a színén is. Nem árulják el a fajtákat, de annyi adatot közölnek, hogy a cukortartalma 135g/l. Ez megfelelne egy 5 puttonyos a

Feind Szürkebarát 2008

Kép
Amikor megismertük a balatonfőkajári illetőségű borházat, hasonló reduktív élményeink voltak, mint Frittmannékkal. Ez a tétel viszont hiába 2008-as, hiába a sokat sejtető szén-dioxid gyöngyözése a pohár falán kitöltés után, mégsem nyújtja azt a frissességet, amit várna a borivó. Persze egy szürkebaráttól nem feltétlen a primőr élményeket várja az ember, de ha már palackba és polcra teszik ilyen hamar, akkor mégis. Ez a félszáraznak mondott bor kicsit zavarba ejtő. Ugyanis a fent említett szénsav előszőr a félédes, gazdag zamatával kerül ellentétbe, majd ez a telt íz visszabillen a tipikusabb pinot gris-s lecsengés oldalára - ásványosabb, szikár savakkal. Érdekes bor, nem kellemetlen, csak meglepő - főleg a leírás első verziója alapján. :-)

2008-as versenyzők

Kép
Egy szülinapi meglepetés alkalmával jöttünk össze újra, nem tagadtuk meg önmagunkat. Legyen ez egy rendhagyó bejegyzés, én beírom a gondolataimat, feltöltöm a képeket, és a T. szerkesztőtársak egészítsék ki (nem kommentként). Haladjunk sorjában. Taschner Soproni Korai Piros Veltelini 2008 Úgy látszik, hogy a 2008-as év jól sikerült Taschner Kurt háza táján, mert ez a bor újra szélsőségesen pozitív benyomásokat ébresztett mindnyájunkban. Én pontosan nem tudnám meghatározni az illat- és ízösszetevőket, de biztos, hogy nagyon friss, üde, ropogós élmény volt. Gy.:...és nem csak szélsőségesen pozitív, hanem szélsőségesen különleges és komplex is. Órákig el lehet szaglászni, kibukkan ebből minden a bőrtől a lóherén át a lótuszvirágig, és volt még egy határozott illat, amit nem sikerült megfejtenünk, ez motivál a visszakóstolásra. Gazdagsága, frissessége és stílusa merőben hasonlít az (eddigi) idei rozégyőztesünkhöz , amely szintén e pince ajtói mögül került napvilágra. E.: Nem tudhatjuk, Tas

További két Rajnai

Kép
Az elmúlt hét folyamán ismét próbálkoztam. A kóstolás sorrendjében röviden összefoglalom: Mátrai Rajnai Rizling 2007, Laczkó Borászat Általam korábban nem ismert borászattól próbáltam a rajnait. A színe szokásos, talán kicsit haloványabb a megszokottnál, viszont illatában és ízében semmi olyat nem találok (vagy csak nagyon halványan sejteti), amiért szeretem ezt a fajtát. Savai szinte nincsenek, úgyhogy várjunk még néhány évet ezzel a pincészettel rajnai ügyben. Aranymetszés Badacsonyi Rajnai Rizling 2006, Varga Pincészet Tavaly nyáron az ábrahámhegyi bornapokra kitelepült Varga-sátorban belekóstoltam néhány remekbe metszett (legalábbis szándékai és marketing-stratégiája szerint) badacsonyörsi nedűbe. Ezt az emlékemet felidézendő vettem le a polcról a fent nevezett palackot. A színét tekintve élénk, szép, telt tónusú, az illata rendben van, semmi régiség. Ízében viszont kevésbé cizellált, de legalább normális savakkal rendelkezik. Az utóbbi idők rajnai-skáláján az összhatás cca. 40%.