Hilltop újbor triász /2

A korábban kezdett bemutató folytatódik.
A portugízer-mérkőzést megelőzően, bemelegítésként kóstoltuk a sokadik tavalyi/idei rozét. Meglehetősen vegyes érzelmeket keltett - alfától az omegáig. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy egyikünk majdnem "kivégezte", másikunk csak hümmögött, a harmadik pedig próbálta a védelmébe venni.

Enyhén vöröses színnel kezdett, dús illattal folytatta, aztán a szájban szurkáló szénsavak következtek, amelyeket a kimagaslóan intenzív-édeskés zamat nyomott el, végül rövid kesernyét hagyó lecsengést zárta az érzékelést. Ebben mindaz benne van, amire a bevezetésben utaltam, és ha a érzelmek árnyalatait közös nevezőre hozom (némi képzavarral élve), akkor meg is kapom az eredményt, amely talán jellemzi is a bort:

Érdekes, hogy elvileg - majdnem - mindegyik rész-tulajdonsága pozitív, mégsem áll össze egy kellemes egésszé. Emiatt, az aktuális rozé-skálánkon nem üti meg a közepes minősítést sem.