Borkóstoló

Hegymagastól Kisapátiig kísértett. Helyenként hiányos jegyzeteink rekonstruálását követően, inkább hangulatjelentéssel szolgálhatunk, mintsem pontos szakmai borértékelésekkel. Nem is a szellem józan ítélőképességünkre gyakorolt hatása miatt, hanem az élmény komplexitása okán. Először a gyönyörű táj és nyáridő, majd a borok minősége és a terroir egyöntetűsége nyűgözött le mindkettőnket. A számunkra eddig ismeretlen Horváth Pincészet nél kezdtünk a hegy lábánál. Családi hagyomány az alapja a főként Nyugat-Dunántúlon értékesítő borászat szakmaiságának. Úgy tűnik, hogy több kereskedelmi szegmensben is próbálkoznak, mert a helyi kóstolók és pincelátogatások szervezésén túl, különböző vendéglátóhelyeken "terítenek", illetve kifejezetten magas minőségű, elegáns palackozott tételeik is vannak. Kedves, közvetlen bemutatót kaptunk az egyik Horváth-testvértől, miközben időnként kiszolgálta az érkező német turistákat is. Második állomásunk Szászi Endre birtoka volt, ahol szintén szakava...

A badacsonyi borvidék fiatal osztrák testvérpárjának Szent György hegyi remeke. Nem túlzás a minősítés, mert igazán jól sikerült friss-fiatal vörössel találkoztunk első lendületből. Dekantáláskor és a pohárban a karimáját vizsgálva, rozsdás-vöröses színt mutatott. Gábornak illatában és ízében is az aszaltszilva jutott eszébe, de ezzel nem feltétlenül értett egyet Zenina és Gyula. A portugieser fiatalossága, újbor jellege tűnt fel, de később ezt kiszellőzte magából, és így már komolyabb, "tanninosabb" jelleget is öltött. Az eddig általunk kóstolt és tapaszatlt pinós sokszínűség újra bőbült egy egyedi ízvilággal. A badacsonyi, nem jellemzően vörös termőterületről, egy igazán karakteres ízvilágot ismerhettünk meg, amely nem nélkülözi a fajtajelleget sem. Tovább a fischeri úton...! Jövő nyárra gyűlnek már a Szent György hegyi uticélok (Szászi, Istvándi, Fischer).