Borkóstoló

Zen kérte, hogy elevenítsük fel egy "halhatatlan" élményét néhány év távlatából. Engedtem az erőszaknak. Két este, vacsorához fogyott el a nevezetes veres. Első este: egyben, zöldségekkel körítve sült pecsenyekacsa; másodszorra: itthon kelesztett lepénytészta olasz módra rakva. Nem tudom az összetételét, nem derült ki a palackról. Úgy tűnik, hogy van benne a gyümölcsös és a csersavasabb fajtákból is. Kétségtelen, hogy a harmadik meghatározó eleme a hordó. Ez viszont olyan összefüggésben, hogy nem akar sem takarni, sem valamilyen határozott ízt pluszban hozzáadni. Szerintem nagyon szép a fa jelenléte, az a képzetem támadt, hogy a megjelölt egy év alatt szépen egalizálta (!) a fajtákat. Szép, selymes, lágy illatok és ízek - az ilyen borra mondják, hogy kerek tanninok (?). Nem igényel nagy harapást, igazán kellemes csemege, nagyon jó kortyolgatni. A második este - talán a étel különbözősége és az eltelt idő miatt is - mondjuk 90%-os volt. Nekem még valami vajasság is feltűnt, am...

Régóta megfogalmazódott bennünk az igény, hogy egy adott fajtát kóstoljunk tematikus estek keretében. Első lépésként végre megvalósult egy ilyen jellegű kóstolás, négy Portugiesert kóstoltunk a 2007-es évjáratból. Bock Szent Márton Bora, 2007: Áttetsző bíbor szín, nyers hatás. Gábor: animál. Gyula: Bőr. Idővel illatában talán gyümölcsösebb. Vylyan Portugieser, 2007: Mélyebb bíbor. Gábor: gyümölcsösebb. Gyula: harmonikusabb illat. Szénsavas-csípős. Tiffán Portugieser, 2007: Illat: gyümölcsös, meggyes, erdeis. Íz: Gábor: "jellegtelen"-ebb, mint az illata. Gyula: Először semmilyen, egyszerű, később kikerekedett, kifejezetten szép. Bock "nem szent" Portugieser, 2007: Hagyma, bőr. A vadság keveredik a hagymával. Gyula: el tudom képzelni, hogy ugyanaz, mint a Szt. Márton. Végül: a sorból a legjobb (talán). Gábor: Nehéz már ítélni... Nagyságrendi különbség nincs a Szt.-hez képest.