Borkóstoló

Talán kissé megkésve, de mégiscsak leírom a tavalyi emlékeimet a Wekerlei borútról. Évek óta azzal az elhatározással kezdek bele az itteni kóstolóba, hogy most aztán tényleg mindent felfedezek (ami szóba jöhet egyáltalán). A kínálat nagysága éppen azon a határmezsgyén áll, amelyről azt képzelem, képes vagyok befogadni, és felfogni egy hétvége alatt. Sajnos ez idén (tavaly) sem sikerült. De hadd mentegessem magam. Először is, úgy látszik, nem vagyok alkoholista. Továbbá a kóstoló sor több borásznál is hosszabb volt a tervezettnél. Válinál előkerült a júliusi "pincelátogatáskor" még csak kilátásba helyezett siller. (Nem mintha a többit, a már ismerteket nem vettem volna kézbe ismét.) A Koch borászatnál muszáj volt kóstolgatnom, mert egyrészt korábban csak elvétve ittam az ő boraikat, másrészt igen megnyerő volt a vendégeket fogadó úr. ... a Hárs élményt pedig talán nem is kellene magyaráznom, ha figyelembe vennénk  a tavaszi 32-es kóstoló nkat. Nem kellene, de ...

Idén ötödik alkalommal szervezem meg a száz éves Wekerletelepen ezt a programot, amely a  21. Wekerlei Napok részét képezi szeptember 8-9-én. A kilátogató érdeklődők érdekes magyar borokat kóstolhatnak az ország számos vidékéről. A szervezés ötlete kissé önös érdekből jött: hozzuk házhoz a borászokat, hogy tudjunk beszélgetni, kóstolni, tanulni. Persze, volt hogy elegem volt belőle, a sok telefonból, a helyszínen a vitatkozásból, a család vs rendezvény kettészakadásból. (Az igazsághoz tartozik, hogy tavaly Endre sokat segített, idén pedig már többeket is sikerült belerángatni a buliba! Hahaha.)  Ahogy esténként a beszélgető, borozó embereket nézem, mégis érzem hogy megéri. Többnyire kis és közepes méretű borászatok mutatkoznak be a Wekerlei Borúton, amely a minőségi borfogyasztás kultúrájának terjesztését tűzte zászlajára – azaz fatáblájára. A sátrakat a pár éve megújult mesés Kós Károly téren állítjuk fel évről évre (idén a zenepavilon körül leszünk). Nemcsa...

Az első idei kerti grillezés érdekében Gyula belemerítette hálóját a Lehel téri hajó vizeshordójába és 4-5 féle kopoltyús akadt rá. Ehhez kértünk ajánlatot, egy különlegességet kaptunk. Bősz Adrián bátai kadarka fehér (2010.04.17.) Jegyzeteket nem készítettünk, ezért csak emlékfoszlányok alapján írom, hogy egyikünket sem nyűgözte le ez a bor. Végülis az étel mellé kísérőnek megfelelő volt, de talán többet vártunk tőle a borvidék és a termelő okán. Egy könnyű, reduktívnak tűnő bor, elfogyott.

A tolnai illetőségű Bősz Adriánnak nem zavarba ejtő a portfóliója, de az egyik kedvencem megtalálható benne. Erről a rizlingről az első és pozitív benyomásom az izléses cimke láttán keletkezett. Szerintem ügyesen sikerült eltalálni "a kevesebb, több" lehetőségében rejlő letisztult, stílusos látványt. A kitöltést követően, de a palack felénél járva is enyhén tölgyfás illat és íz jellemzi - tehát nem csak beszorult a dugó alá. A jellemző gyümölcsös zamatok (így 2009-ben) nincsenek benne. Alkoholosabbnak tűnik (13,5%). Kevés szellőzés után mintha kijönnének az említett illatok is, de nem sokáig, mert később azok is enyhülnek, akár csak az alkoholos buké. Savai rendben vannak. Folyt.- és kép köv.