Bejegyzések

Söptei olaszrizling

Kép
Mivel mostanában csak az igazán kellemes borélményeimet írom meg, ez egy kivétel. Azért teszem, mert egy kellemes, kempingezős, biciklizős kiruccanás estéjén kóstoltam meg a Hegyestűnek szinte a hegyén. Megvan a tartalom ebben a dűlős (Nagykút) tételben, de az igazi nagyság hiányzik belőle. Felismerhető a fajta és egész finom a hordó is, de nem érzem, hogy megérné azt a 3500 forintot. Nem is a kifizetett összeg, inkább az zavar, hogy ez tulajdonképpen a csúcsboruk, és tízenegynéhány éve volt remény a fejlődésre.

Fényességes Julius

Kép
Július - tehát nem Gyulára célzok, hanem arra, hogy még az utolsó percekben megpróbálok írni valamit (megélhetési bűnözéssé vált az ivászat nálam) e hónapban. A június kimaradt, de tényleg nem is volt szerencsém említésre méltó borhoz. Ez nem azt jelenti, hogy nem ittam jó bort, és pláne nem, hogy nem ittam.
Hanem itt van ez! Látom a listán a tételt (a pincé(szet)ben vagyok); már-már átugrom; látja az arcom a borász jobbkeze és megszólal, hogy az pedig jó. Mi több: Higgyek neki, nagyon jó! Hiszek neki (kódolva van belénk, hogy hiszünk a nőknek?) és beszélünk a betontojásról is, ami szép pályát tudhat maga mögött máris. (A máris túlzás, kapok most észbe, hiszen 2014-ben is beszéltünk már róla.) A lényeg, hogy tényleg jó Weningertől ez a syrah rozé 2017-ből. Most tudatosult bennem, hogy az eddig jobban kedvelt, üdítő rozékért miért nyúlok ritkábban már legalább egy éve. Kell az a többlet, amit például ez a bor is képvisel (lemaradásban vagyok a többiekhez képest)! Néhány részlet holnap, ha …

Viña Chocalán Shiraz 2017

Kép
Ezt muszáj megírnom, mert ilyen gyönyörűségbe ritkán futunk bele. Homogén, egységes. Se nem keserű, se nem édes, nics bántó tanninja, de nem is lágy. Kellően nagy testű, mégis játékos. A korty eleje gyümölcsbomba a lecsengése pedig inkább fűszeres. Minden paramétere a középpont felé húz, de nem egy vonalzóval tervezett szögletes bor. Shiraz, egyértelműen. 17-es, pont jó, nem biztos, hogy érlelném. De lehet. Névnapi koccintáshoz jobbat nem is találhattunk volna.

Sándor Zsolt: bükki cserszegi fűszeres 2015.

Kép
Ritkán szoktam a borvidéket a címben megjelölni, de mivel hasonlóan ritkán iszom bort innen, úgy éreztem, van értelme.A miskolci Sándor Zsoltról is csak hallottam még, de a boraihoz nem volt szerencsém. Ez a tétel, ami az Anna Luca nevet viseli egy cserszegi fűszeres, de a komolyabbik verzió. Olyan, ami nincs mindig. És valóban ... A négy napig héjon tartott, spontán, hordóban erjesztett, finomseprőn 8 hónapig érlelt bor igazi különlegesség. Bevallom, sosem jött volna a gondolat, hogy egy cserszegi fűszeresért ennyi pénzt adjak, ha nem lett volna az a tavalyi két élményem a traminivel kapcsolatban, ami teljesen meglepő volt. Egyik fajtát sem értékeltem eddig. (Pesszimistán hozzáteszem, hogy ezután is csak tudni fogom, általában tapasztalni valószínűleg nem, hogy mi mindenre képes ez a két fajta.) Olyan színnel és lusta mozgással mutatkozik be, mint az eggyel keletebbre fekvő hegység édes borai. Felismerhető a fajta, de nem tudom levenni az orromat a pohárról, mert virágok és gyümölcsök…

Váli: szürkebarát 2018.

Kép
Végignéztem a szürkebarát címkével felruházott bejegyzéseinket és megdöbbentett, hogy mintha 2013. és 2017. között nem ittunk volna ebből a fajtából (említésre méltót). Van viszont Váli szürkebarát bejegyzés 2011-ből (de hogyan kell telefonon belinkelni?). A fejlődés már azon is látszik, hogy akkor egy egy éves, most pedig egy két éves bor került terítékre. Folytatódik ott, hogy a korábbi 18 órás, a mostani 36 órás héjon áztatást élt meg. Mivel az a gondolat jár a fejemben, hogy meg kellene győzni valakit a Mátrában, hogy készítsen egy igazán komoly szürkebarátot, be kell vallanom magamnak, hogy ez a badacsonyi áll nyerésre, pedig a Mátrának szurkolok.  Az anyag fele tartályban, a másik fele hordóban erjedt és érlelődött. Egyszerűnek tűnő recept, mégis milyen jó! ... pedig ittam már jó szürkebarátokat - például a tavalyi decennálénkon is (link, ha elkészül). Színes, vagyis héjon áztatott szürkebaráttal először egy Etyeki Kezes-láboson találkoztam 2005-ben, hogy 2006-ban (blog még nem lév…

Káli Kövek: Zánka 2018.

Kép
Ez a 2018-as Zánka egy rajnai rizling a Horog dűlőből (persze, Zánkáról). Miközben szaglászom a hidegen határozottan kamillaillatú bort, ránézek az információkra. A címkén elárulják, hogy ez egy falubor, és reduktív módon készítették (lehet, hogy acélfalú bor?). A préselés nélkül kinyert must (magyarul színlé) spontán erjedt - ez jó kezdésnek tűnik. További - kevésbé lelkesítő - adat máshonnan, hogy ez az ültetvény megszűnik a bérelt területen, vagyis az utolsó évjáratot kortyolgatom (mert ez is megy olvasás közben). Ahogyan melegszik a bor, egyre több barackot érzek benne. A korty tartalmas, ropogós a sok kőtől, de a sava nem a szokásos. Talán a címkén is emlegetett meszes talaj teszi. Nem szomorít el és nem csodálkozom, amikor a második hét végén az illata már messze nem olyan izgalmas, mert a nyelvemnek ekkor is élményt nyújt. Bár minden falubor ilyen lenne (ez gazdagabb falvakat is jelentene egyúttal, mert 3500 Ft egy palack)!
Alkohol: 12%

Tabula rasa

Kép
Rég ittam Váli Péter boraiból, ezt pedig még egyáltalán nem, ezért számomra tényleg tabula rasa. Egyszer majd megkérdezzük Pétert is, hogy neki mennyiben az, de biztosan nem egy rendezvényen, mert ott lehetetlen a közelébe férkőzni. (Persze, ha lenne még Wekerlei Borút, ott könnyebb dolgunk lehetne ...) A címkén szereplő, miheztartás végett közölt, "saját örömömre" felirat nem lehet a megoldás, mert biztos vagyok benne, hogy ugyanez az "önző" szándék vezette mindegyik bor elkészítésénél (esetleg a gyerekeknek ajánlottak lehetnek kivételek).
Amikor utoljára képben voltam, Péternek még nem volt rajnaija, de az olaszrizlingje mindig kellemes darab volt. Hiába nem rokon a két rizling, egész jól megvannak egymással. Izgalmas már az illat is, amelyben azonnal érezhető az ásványos, kesernyés olaszrizling és a virágos, gyümölcsös rajnai rizling is. Kisebb és nagyobb szimatolásokra különböző illatokat kapunk, és ez jó előjáték, ugy…