Borkóstoló

Mostanság trendi saját borral - legalábbis saját, az alkalomra szóló címkés borral - készülni az esküvőkre. Mi sem maradtunk le az aktuális divattól tavaly. Apósom felajánlotta, hogy a száraz fehér bort biztosítja. Bár szerinte ezzel a teljes borigény ki lett elégítve, de mi azért szerettünk volna innivalóval készülni az édesebb szájúaknak is, nem beszélve a vöröskedvelőkről. A fiúk a legénybúcsú után (!) mentek bort választani. Nem cicóztak, a hegymagasi bejáratott Horváth pincébe térültek-fordultak be. Gábor vezetett, így a másik három embör választott. Lett egy kékfrankos, egy rozé (ha emlékeik nem csalnak, az is frankos) és egy illatos félédes tétel. Le is palackozták, szépen meg is kapszulázták, már csak címke kellett rájuk. Ezt én készítettem a meghívókkal és az ültetőkártyákkal együtt. Összeállt a sor. Az esküvőn minden szépen fogyott. Mi magunk közül leginkább apósom száraz rizlingszilvániját díjaztuk, de reményeink szerint minden ízlés kielégítést nyert. Több felé aj...

Nem mehetünk el szó nélkül e CS mellett, hiszen az elmúlt hónapokban kétszer is hoztam a battonage chardonnay utánpótlás beszerzésekor. Először önmagában, másodszor fiatalabb fajtársával kóstoltuk, mindkétszer megállta a helyét, derekasan teljesített. Sajnos feljegyzés egyik esetben sem történt, a benyomásaimat viszont meg szeretném osztani, mert megérdemli. Ha jól emlékszem, mostanára hasonló időt töltött palackban, mint azelőtt hordóban, tehát mindkét érésen keresztül ment. A barrique itt nem vaníliásan jön, hanem csak visszafogott édességgel, de leginkább az egységes, kerek, kiforrott jelzők jutnak eszembe.

- későis illat - Gy: szegfűszeg, fahéj (forralt bor) - füstös íz, édes-savanyú - barnás szín - G: meggy! -> túlérett, tömény lekvár illat Ezt Zenina kérésére hoztuk a pincéből. Gyula nehezen tette túl magát a félszáraz mivoltán, de azért megitta, amit kitöltöttünk.

Többször visszatértünk ehhez a lédigben kapható, ugyanakkor palackozásra termett chardonnay-hoz. Amikor először vettük, a társaságban nagyon jó visszhangra talált, ezért később Gyulával személyesen is visszalátogattunk a badacsonyi szemle után. A bor telis-tele van zamatokkal, testtel, bizonyára a seprőn tartás volt oly jó hatással rá. Az évjáratban nem vagyunk biztosak (2008, vagy 2009), de az biztos, hogy a legközelebbi borfejtéskor a végére járunk - úgyis hozunk néhány literrel!

A múlt heti nyári őszben a Balaton parton mihez is kezdhetne az ember fia, lánya, minthogy bort kóstol. Így is tettünk. Átugrottunk a Szent György-hegyre a Horváth pincébe. Beszereztük Endre utólagos névnapi ajándékát (kellemest a hasznossal, ugye) és megkóstoltuk az aktuális tételeket. horvathpinceponthuról Itt szeretném megjegyezni, hogy a csodálatos kilátással rendelkező kiülő mellett gondoltak a szomjas, ám kisgyerekkel bíró szülőkre is. A mászóka-hinta kombót egy rezignált, mackó formájú kutya és egy nyuszi-ól is tarkítja, ami ha nem is önfeledt, de minden estre nyugodt kóstolási időt biztosított számunkra. horvathpincepothuról Mivel Gábor vezetett, én kóstoltam. Persze csak azután, hogy a drágám bedobta az embernek, hogy kéknyelűt inna, ami persze nincs, és a gazda igen hosszasan fejtegette nekem, hogy miért nem jó fajta a kéknyelű... Megnyugtatásul közlöm, hogy ennek ellenére kaptam inni. Nem kóstoltam mindent, de kb 4 fehéret, 3 rozét és 2 vöröset igen + a késői szü...

Idén nyáron többször is megidéztük a szóban forgó szellemet. Két ízben egy bárány is megjelent - igaz fekete, de ettől még érdekesebb. A kék szőlő egyre inkább visszatér a Tanúhegyek lejtőire, és egyre-másra bebizonyítja, hogy helye van a történelmi borvidéken. Kékburgundi, magyarul pinot noir. A Horváth család széles és sokrétű szortimentjében - ha jól emlékszem - 3 féle pinó is megtalálható. Ezt Zen választotta a második túrán, Ő talán emlékszik az elnevezéssel kapcsolatban valami érdekességre. Töltés közben már látszik a fajtára jellemző áttetsző, piros, egészen enyhén barnás árnyalat. Könnyed mozgású bor, nem az a fajta, amelyik néhány perc múlva lilás fátyollal vonja be a poharat. Az illata elsőre alkoholosnak tűnik, de szerintem ez csak a bontás mellékhatása. Hamar felül kerekedik a gyümölcs és a vanília, roppant élénken jönnek ezek a jegyek. A korty ha lehet még ennél is intenzívebben kiemeli az édeskés benyomást. Zavarban vagyunk, nem sok ez? Aztán kiderül, észre sem vettük, ho...

Hegymagastól Kisapátiig kísértett. Helyenként hiányos jegyzeteink rekonstruálását követően, inkább hangulatjelentéssel szolgálhatunk, mintsem pontos szakmai borértékelésekkel. Nem is a szellem józan ítélőképességünkre gyakorolt hatása miatt, hanem az élmény komplexitása okán. Először a gyönyörű táj és nyáridő, majd a borok minősége és a terroir egyöntetűsége nyűgözött le mindkettőnket. A számunkra eddig ismeretlen Horváth Pincészet nél kezdtünk a hegy lábánál. Családi hagyomány az alapja a főként Nyugat-Dunántúlon értékesítő borászat szakmaiságának. Úgy tűnik, hogy több kereskedelmi szegmensben is próbálkoznak, mert a helyi kóstolók és pincelátogatások szervezésén túl, különböző vendéglátóhelyeken "terítenek", illetve kifejezetten magas minőségű, elegáns palackozott tételeik is vannak. Kedves, közvetlen bemutatót kaptunk az egyik Horváth-testvértől, miközben időnként kiszolgálta az érkező német turistákat is. Második állomásunk Szászi Endre birtoka volt, ahol szintén szakava...