Az elmaradt sorkóstoló

Mostanság trendi saját borral - legalábbis saját, az alkalomra szóló címkés borral - készülni az esküvőkre. Mi sem maradtunk le az aktuális divattól tavaly. Apósom felajánlotta, hogy a száraz fehér bort biztosítja. Bár szerinte ezzel a teljes borigény ki lett elégítve, de mi azért szerettünk volna innivalóval készülni az édesebb szájúaknak is, nem beszélve a vöröskedvelőkről.

A fiúk a legénybúcsú után (!) mentek bort választani. Nem cicóztak, a hegymagasi bejáratott Horváth pincébe térültek-fordultak be. Gábor vezetett, így a másik három embör választott. Lett egy kékfrankos, egy rozé (ha emlékeik nem csalnak, az is frankos) és egy illatos félédes tétel. Le is palackozták, szépen meg is kapszulázták, már csak címke kellett rájuk. Ezt én készítettem a meghívókkal és az ültetőkártyákkal együtt. Összeállt a sor. Az esküvőn minden szépen fogyott. Mi magunk közül leginkább apósom száraz rizlingszilvániját díjaztuk, de reményeink szerint minden ízlés kielégítést nyert.

Több felé ajándékoztunk a maradék palackokból, de egy teljes sort őrizgettem, hogy majd jól vissza kóstoljuk, de a fiúk így-úgy mindig megvétózták. Addig-addig, míg valahogy apósom bora egy sajáttal való összevetés során hogy, hogy nem kibomlott, de jegyzet nem maradt róla. Tegnap a vöröset nyitottuk ki a vacsihoz, ma pedig a másik kettőt fosztottuk meg a dugójuktól. Kicsit tartottam tőle, hogy az egy év mennyire nyomta rá  a bélyegét a borokra. A rozé már nem olyan friss, mint volt, én némi dugós jegyre panaszkodom, de Endre és Gábor elhessenti a nyavalygásomat, nekik tetszett. A vörös maradéka a vacsi előtt és alatt majdnem teljesen elfogyott. Magában kevésbé, de a tyúkpörkölt mellett teljesen jól megállta a helyét, Gábor szerint hozza a badacsonyi vörösökre jellemző jegyeket. Végül az illatosba is belekóstoltunk (Endre emlékei alapján muskotály az, de hogy melyik?). Bár az illata visszafogott volt, azért teljesen rendben találtuk a félédes kategóriában. 

Nnna fiúk, akkor ez is letudva! :D