Borkóstoló

Mivel a jószerencsénk az idei évben többször a magyar mediterráneum felé vezetett , természetes dolog, hogy még mindig van a tarsolyunkban néhány kapcsolódó beszámoló. A nyári felvonás gyümölcsei voltak ezek a rozék, amelyek a jegyzetek és az emlékek tanúsága szerint meglehetősen különbözőek voltak. A Radó Vinotékában beszerzett szállítmány egyike volt saját rozéjuk (a többiről is hamarosan megemlékezünk), a Weklert pedig már itthon vettük. Előbbi azzal lepett meg végül mindenkit, hogy erőteljes, silleres hangolású. Tömény, de még a frutti is befigyel. Húzós savak, jelentős lecsengés jellemezték. Utóbbihoz csak annyit vetettünk papírra, hogy "jó hideg jeges fröccs". Ehhez talán már nem is kellene többet fűzni, hiszen a nyári melegben őszinte jó barátnak bizonyult. Zamatos, önmagában is üdítő hatású. Ráadásul országos megmérettetésben is aranynak bizonyult.

Pécsett és környékén nyaraltunk, ezért nyilván többször, többfelé barangoltunk a városban (is). Kikerülhetetlen nevezetesség a Tettye, főleg ha az is hírlik, hogy jó a környékbeli játszótér (ami viszont a szintén emlegetett Zsolnay negyedbeli gyermekvigalmi zónáról nem feltétlen mondható el). Egy szó mint száz, egyik délután a rekkenő hőségben nekivágtunk a dombnak, megnéztük a pazar kilátást, a kápolnát, majd a kolostor/palota romjaitól elindulva gondoltuk, jöhet a játszó. Nade! a borház honlapjáról Meleg az idő, a hátizsákban is melegszik az ital. A szomjas vándor ekkor meglát egy kisebb szőlőültetvényt. Ezután meglátja a fölé települt vendéglátó egységet, de amikor az is kiderül számára, hogy egy borházzal van dolga, azonnal egy hideg, gyöngyöző rozéfröccs jut eszébe. Nincs mit tenni, nyilván szomjasak a gyerekek is! :) Ha már fröccs, akkor házi készítésű bodza szörp is dukál. Ha már leültünk, akkor jöjjön az itallapon található kóstolósor, hiszen nem sok, meg úgyis osztozu...

Na, ilyen címkénk (tag-ünk, nem tagunk) sem volt még. A mecseknádasdi családi pincészet palackjai eddig nem vonzották a kezemet, a szememet is csak annyira, hogy egy kiskun-háromszögi erjesztőüzemmel azonosítsam. Endre vette a bátorságot - mert felfigyelt a szűz szóra - és illedelmesen bemutatkozott, megfogta, magáévá tette, majd bedobta a közösbe. A kadarka Szekszárdon nem idegen, szép tételek készülnek arrafelé. Reméljük márciusban mi is találkozunk néhánnyal. De most nézzük Weklerék szűztermését 2006-ból, amelyet új hordóban érleltek. Illat: intenzív, gyümölcsös, majdnem édeskés Szín: piros, enyhén barnás Íz: könnyed, nem bonyolult. Endrének tetszik, bár savanykásnak mondja. Nekem első körben túl csersavasnak tűnik, (talán) ezért kicsit semmilyen. Néhány nap múlva az egyharmad palacknyi maradékot visszakóstolva annyiban változott, hogy az újhordó jellegzetesen előkerült illatban és ízben is.