Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2014

Luca

Kép
Szent, vagy boszorkány? Előbbiről nem is nagyon hallunk, pedig volt egy szent Lúcia, akit a pogányok nem tudtak megbecsteleníteni, ezért megtettük mi, és kitaláltuk, hogy a nevének köze van a lux (világosság, fényesség) szóhoz, így védőszentje lett a vakoknak, mert "fényhozó" (ez még rendben van), továbbá a párnakészítőknek, varrónőknek, mert hegyes szerszámmal dolgoznak ... (!) Hogy fényhozó, azért van rendben, mert Luca után hosszabbodnak a nappalok (persze, ez még a julián naptár korában volt így), tehát ez a "legsötétebb" nap. Innen Luca másik énje, a boszorkányos. Luca széke nem másra való, mint meglátni a boszorkányokat a gyülekezetben, azután menekülni és elpocsékolni a mákos bejglibe valót. Hogy azért borról is essék szó: két rozét kóstoltam. Frittmann 2013-as és 2014-es kékfrankosát. Párhuzamra Lucával most nem telik tőlem, mert legfeljebb izgalmasnak nevezhetem a frisset (csak kellett valami névnapi köszöntő), és úgy alakult, hogy egy tavalyi is akad

Böjt bikavér 2012

Kép
Nemrég kóstoltam a csillagot, most, a kisböjt idején pedig a bikavér került terítékre a Böjt pince borai közül. Amaz magasra tette nálam á mércét. Emez pedig egészen más, jellegüknél fogva a két tétel nem is összevethető. Utóbbi bikavér létére szilárd egységet mutat, egy szépen összeérett küvé képét adja. Nincsenek burjánzó mellékágak, nevetgélő gyümölcsök, hanem egy komolyba hajló, fegyelmezett, mégis könnyen befogadható, abszolút szerethető kis bikuciról van szó. Ha kérdeznék, mi ez, bajban lennék. Van ott tannin, de beleolvad a kortyba, biztosnem nem egy alap kékfrankos+valami házasítás. Azt mondanám, hogy egy könnyű cabernet franc. Vagy sauvignon? Késő, hirtelen elfogyott. Persze, nyilván egyik sem, legalábbis nem önmagában, de majd erre talán később visszatérünk. De tényleg, nagyon gyorsan eltűnt és elsőre függőséget okozott.

Beaujolais Nouveau Robert Debuisson 2014

Kép
"Na, ettől sem várok sokat" - éltem az előítélettel a palackban keletkezett dupla buborék láttán felbontás előtt. Tűnődtem, vajon a franciáknak haza kell-e vinniük az utóerjedt tételt, majd kárpótolni az áruházláncot, vagy szimplán ezért akciózzák. A csalódás azonban csak optikai volt, a pohárban már nincs semmi zavaró szénsav (max. egy kevéske, de az kifejezetten jól áll majd neki ízben). Ellenben pompás, lilásvörös, tükrös tiszta szín igen. Illata, ahogy kell, új és kicsit vad, igazi borünnepi hangulatot áraszt. Kökény és cigánymeggy jut eszembe. És egy praktikum mellesleg: hűtve tárolom a borokat, vörösök esetén az "azonnal bort nekem ide" típusú impulzus-bornyitás a túlhűtöttség és a szellőztetés igénye miatt sokszor nehézkes, ezért nálam a mindennapok bora inkább a fehérek (meg nyáron a rozék és mindenféle gyöngyözők) felé tolódik. Meg is jegyeztem a minap, hogy alig van itthon fehér. Persze, azért, mert az fogy, a vörös meg gyűlik. Ez viszont vörös létére beh