Beaujolais Nouveau Robert Debuisson 2014

"Na, ettől sem várok sokat" - éltem az előítélettel a palackban keletkezett dupla buborék láttán felbontás előtt. Tűnődtem, vajon a franciáknak haza kell-e vinniük az utóerjedt tételt, majd kárpótolni az áruházláncot, vagy szimplán ezért akciózzák. A csalódás azonban csak optikai volt, a pohárban már nincs semmi zavaró szénsav (max. egy kevéske, de az kifejezetten jól áll majd neki ízben). Ellenben pompás, lilásvörös, tükrös tiszta szín igen. Illata, ahogy kell, új és kicsit vad, igazi borünnepi hangulatot áraszt. Kökény és cigánymeggy jut eszembe. És egy praktikum mellesleg: hűtve tárolom a borokat, vörösök esetén az "azonnal bort nekem ide" típusú impulzus-bornyitás a túlhűtöttség és a szellőztetés igénye miatt sokszor nehézkes, ezért nálam a mindennapok bora inkább a fehérek (meg nyáron a rozék és mindenféle gyöngyözők) felé tolódik. Meg is jegyeztem a minap, hogy alig van itthon fehér. Persze, azért, mert az fogy, a vörös meg gyűlik. Ez viszont vörös létére behűtve az igazi, ahogy a szénsavasan maceráltakat fogyasztani illik, majd a melegedés során egy egész szép spektrumot kap az ember. Van benne nem is kevés nyers tannin, ami hosszan megtartja a kortyot, de nem bánt, hanem felfrissít (a dupla buborék helyett).

Napokig, sőt hetekig ellennék ezen, ha egy lakatlan szigetre vetődnék és egy ilyen fajta bor lenne az egyetlen táplálékom, természetesen egy mellékelt hűtőszekrénnyel. Szerintem nagyszerű! Főleg egy olyan évben, amikor a mi borászaink sajnos sok esetben nem lőhetnek Márton napra, az egyszeri fogyasztó nagyon örül az ilyen kellemnek. De abszolút értékét tekintve is egyszerűen pazar!