Luca

Szent, vagy boszorkány?
Előbbiről nem is nagyon hallunk, pedig volt egy szent Lúcia, akit a pogányok nem tudtak megbecsteleníteni, ezért megtettük mi, és kitaláltuk, hogy a nevének köze van a lux (világosság, fényesség) szóhoz, így védőszentje lett a vakoknak, mert "fényhozó" (ez még rendben van), továbbá a párnakészítőknek, varrónőknek, mert hegyes szerszámmal dolgoznak ... (!) Hogy fényhozó, azért van rendben, mert Luca után hosszabbodnak a nappalok (persze, ez még a julián naptár korában volt így), tehát ez a "legsötétebb" nap. Innen Luca másik énje, a boszorkányos.
Luca széke nem másra való, mint meglátni a boszorkányokat a gyülekezetben, azután menekülni és elpocsékolni a mákos bejglibe valót.

Hogy azért borról is essék szó: két rozét kóstoltam. Frittmann 2013-as és 2014-es kékfrankosát. Párhuzamra Lucával most nem telik tőlem, mert legfeljebb izgalmasnak nevezhetem a frisset (csak kellett valami névnapi köszöntő), és úgy alakult, hogy egy tavalyi is akadt itthon ebből a tételből. Jó együtt kóstolni ót és újat, mert szembeötlőbbek a különbségek. A boltok polcain lévő rozékon - durva példáktól eltekintve - sosem veszem észre a változást, amint a kinézetük rózsaszínből narancsosba megy át, viszont ugyanígy nem kell böngésznem a címkéken az évjáratot, amikor jönnek az újak, mert mellettük már minden tavalyi feltűnően lagymatag. Tetszik ez a kékfrankos, mert még a 2013-as is ízletes, értékes, de mekkora élmény szemnek és orrnak az idei! Amint várható volt, a friss gyengébb egy kicsit, ugyanakkor savasabb. Málna is lehetne, ha volna benne cukor. Feltűnt viszont, hogy ez a bor nem OEM, hanem OFJ besorolású, de mivel továbbra sem vagyok tisztában az aktuális bortörvénnyel, egyelőre csak találgatok, mi lehet a tényleges különbség.

A lényeg: hasznos, ha az asszony sokat ül ezen a napon.