Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2009

Heimann Cervaes 2005

Kép
A kóstolósor végére jutó régi barátunkról befolyásolt ízérzékelésünk miatt objektív leírást nem áll módunkban adni, a jegyzetek is enyhén szólva kuszák. Azért megpróbálom összefoglalni: Bontás után egyből felcsendül a kiáltás: "Szekszárd!". Nagyszerű, összetett illatok fogadnak, barna banán, vanília. Az íze elmarad a csodás illatoktól, a savai pedig csípősebbek a kelleténél. Z: Nekem a fiúkkal ellentétben lágyabbnak hatott, mint az előző GT. Bár ez is elég tanninos, mégsem éreztem csípősnek.

Gál Tibor Syrah-Merlot 2005

Kép
Egy igazi nagybor, amelynek a tömör lényege az egyensúly. A fahasználat és a gyümölcsök a legnemesebb módon egészítik ki egymást. Nyers faáru, furnér, gyanta, mellette ragadós pirosgyümölcs lekvár. K: málnaecet. Édeskés zamatok, kólaszörp, áfonya. Mesés. Z: "Nyalják a seprőt a pohár széléről! Milyen szép színe van!". Z: van valami "savanykás" karaktere, amely talán a shiraztól jön. Ritka szép élmény volt.

Lelovits Portugieser 2008

Kép
Azt hittem, írtunk már részletesen erről a borról, de csak a 2007-es évjáratot, és a pincénél tett látogatásunk élménybeszámoló ját találom a korábbi bejegyzéseink között. Mindenképpen megérdemel egy önálló post-ot a 2008-ban készült Lelovits oportó. Egyértelműen, de nem tolakodóan fás felhangjaival, komoly összhatásával belopta magát a szívünkbe. Ez a bor többféle kiszerelésben is forgalomba került, mi most nem apróztuk el, a magnum palackból kóstolunk, amely a borász elmondása szerint ugyanaz a tétel, mint a 0,75-ös változat. Illatában itt-ott állatka. Gyorsan fogy, a hétköznapok non plus ultrája.

Wunderlich Portugieser 2009

Kép
Wunderlich Alajos pincéjéből fiatalsága ellenére kerek, érett bor került ki. Marcipán illat, hordós vonások (G) is előkerülnek. Talán chips-szel operált a borász? Semmi kirívó, semmi hatalmasság, egyszerű, könnyen fogyasztható. Szerintem ez a bor jól illeszkedik az idei korai vörös felhozatal enyhe középszerűségébe (tisztelet a kivételnek, és ez csak az én személyes benyomásom az eddig kóstoltak alapján, szerzőtársaim nem feltétlenül osztják a véleményemet).

Kézműves vörösek 2009-ből

Ezt az írást az a tény inspirálta, hogy idén már két családtag (egyik anyai, másik apai ágon) pincéjéből is kóstoltunk olyan vörös küvét, amely tartalmaz othellót. Eljött az ideje, hogy megemlékezzünk róluk, mert mindkettő nagyon finom volt, sok éves tapasztalat eredménye. Az első a híres-neves diósdi terroir szülötte. Főként portugieserből és kékfrankosból, de néhány fürt erejéig pinot noir és othelló hozzáadásával készült - utóbbi a színe miatt (is) került bele. Megtévesztően jól sikerült tétel, már ami a termőhelyet illeti. Nem gondoltam volna, hogy a mészkő-hátságon ilyen finom bort lehet készíteni. Megvan benne minden ami kell, amely a fajtákat és a korát jellemezheti: gyümölcsös, de egyúttal testes. A másik már évek óta elő-elő kerül a Balaton-felvidéki borvidékről, szinte kivétel nélkül maximális tetszést arat nálunk a zalahalápi vörös. Ez is küvé, de ebben az othelló dominál. A pontosabb összetételt hamarosan megérdeklődöm. Gyönyörű, sűrű, sötét színe már az elején kívánatossá

Badacsonyi Zeus 2000

Kép
Sokat váratott magára ez a számomra kedves bor. Ajándékba kaptam Gábortól talán úgy öt évvel ezelőtt a születésnapomra, mert egy korábbi badacsonyi Szeremley-kóstolás során nekem nagyon megtetszett ez a késői szüretelésű édes, "olajos", mégsem tokajisan nehézkes bor. A tavaszt éreztem benne akkor, virágos, mézes édességgel, aranyló színnel. Az élményre rátett egy lapáttal a mesés kilátás a lugasok alól, a jó társaság, és a remek kóstoló sor (kedves és szakszerű kiszolgálással!). Ilyen hosszú idő távlatából visszakóstolni egy bort mindig érdekes, mert szinte sohasem hozza ugyanazt az élményt az újrázás. Hogy ennek a bor változása (erősen izgultunk a tárolás problémái miatt is), az ízlésünk alakulása (remélhetőleg fejlődése), a körülmények határozott különbsége, emlékeink csalóka játéka, avagy ezek együttállása-e az oka, azt sohasem tudjuk meg. Hogy ennek ellenére miért is maradt meg ilyen sokáig? Valami Alkalomra (így nagybetűsen) vártunk. Aztán jött Dorka. Gondoltuk, majd a

egri nyáridő 2008

Kép
Szép emlékek, elegáns megjelenés, kedvező ár. Ezek voltak a választás tényezői, sikerült is két kellemes estét töltenünk együtt. Nem tudom milyen volt frissen, most nem hivalkodik semmivel, de nem is hiányzik belőle semmi lényeges. Talán csak a második napon tűnik fel nekem egy jó kis savanykás, nevéhez méltó zamat. Zen nem lelkesedik. Én megvédem.

Mészáros pinot noir rosé 2009.

Kép
Eljött hát az ideje, hogy újabb próbát tegyünk Mészáros Pállal! (Azt hiszem, Gyula, mindannyian a fotóra vártunk eddig.) Mint sok más alkalommal, most is a címke fogott meg, szerintem nagyon szép ez az egyébként fura szőlőtőke ábrázolás. A bor színe barackos beütésű, az illata édes süteményre emlékeztet, majd előjön valami nyers vadság, már amennyire egy pinó vad tud lenni. Kitöltés után erősen gyöngyözik, a hab szokatlanul tartós. A kortyban is a friss gyümölcsösség érezhető, de semmi határozott, a lecsengés egy hajszálnyival kesernyésebb az átlagnál. E rozé egyik jellemzőjét sem találtam kiemelkedőnek, mégis, csak ittuk, és ittuk. Az első bor, amelyet nem tettünk vissza a hűtőbe. Alkohol tartalom: 11,5% Ár: 1500 Ft körül.

A másik első

Kép
Az év első bora 2009-ben/2. Na, persze a 352. nap távlatából szeptember másodikára, a palackozás napjára visszatekintve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a legöregebb újbor, a másik legöregebb. Azért másik, és nem második, mert ugyanakkor, ugyanők, ugyanabból a fajtából, ugyanilyen címmel (névvel) piacra dobtak egy ugyan nem száraz, mint ez itt, de "egyszer azért fogyasztható" terméket. E hatalmas, és talán felesleges Vargabetű után rátérek végre a mondanivalómra. A tartalom színének összehasonlítására képtelen vagyok, nyilván nincs is értelme (annyit nem számíthat az a plusz 3 év fahordóban egy ilyen, önmagában is erőteljes színű fajtánál, ugyebár). Vagy tényleg olyan pirosas színű volt a már kóstolt , mint ahogyan a fotón látszik? Az érdekes lenne. A színeknél maradva: már apáink is tudhattak valamit, hiszen mindig a zöldet keresték, a zöld üveges Kőbányait. És tessék, itt a zöld címkés csabagyöngye Vargától. Ami száraz. Az alkoholtartalma pedig 10%. Ez is eggyel kevesebb a honl

Poharazó

Kép
Előre leszögezem, nem vagyok igazi ínyenc, borszakértő vagy ilyesmi. Nem mintha valaki is feltételezné, csak amolyan önvédelmi reflexként írom le, mielőtt rámzúdulna a "húúú", meg a "de hát". Mély meggyőződésem, hogy a jó bor éppoly finom a kis talpatlan gravírozott decis boros poharunkból (a hétvégi ebédek melletti poharazások elengedhetetlen kelléke), mint a méreg drága Riedel kehelyből. Mondom, jön a hördülés. A vacak, meg mindenből vacak. Valószínűleg azért is nyúltam a billentyűhöz, mert kis kezű nőként utálom a nagy ballonokat egyensúlyozni (hát még utána mosogatni, bár ott a kis kéz előny). Szeretek kényelmesen kóstolni. Jó-jó, azért vastagfalú üvegpohárból csak végszükségben innék (és nem kóstolnék!) bort, de azért én úgy vélem a pohár inkább egy hangulatkeltő eszköz. Mint a szép ruha a színházban. Mackóban is jó az előadás, de amikor kirittyentjük magunkat, akkor lélekben is rákészültünk a nem mindennapi élményre. Persze azt elfogadom, hogy a bornak kell n

Beaujolais Primeur 2009

Kép
Jean Loret a magyar hipernek is szállítja újborát dömpingáron. Az eddigi magyar bozsolék alapján nem vallott szégyent - vagy tán az eddigiek nem -, persze a galloknál sokkal régebbi hagyománya van, tehát nem meglepő, hogy kisujjból hozzák az elvárható alapminőséget. A technológiára és az újborokra jellemző durván bordó szín is ismerős, de a szinte összetéveszthetetlen illat és zamat is megvan. Melegedve egészen bársonyossá válik, mégis (ezt is) hidegen ajánlanám. Jó kis vacsora kísérő - történetesen érett sajtok mellé ittam, kiváló volt, bár a kecskesajt istálló-jellegét túlságosan felerősítette.

Lenkey Tokaji Fordítás 2003

Kép
Gyorsan leírom, mielőtt elhalványodna - mint a múlt heti KG-P-2009... (Apropó, valaki nem emlékszik?) Ebben a műfajban (sem) nem igazán vagyok jártas, de igyekszem megörökíteni az élményt. Óarany színű, tapadós konzisztenciájú, fajsúlyos tétel - a termelő nyilatkozata szerint kísérleti: "Az aszútészta felét a Bomboly-dűlő hárslevelű mustjával, a másik felét a Hegyfarok-dűlő furmint újborával önöttük fel. Az erjedés májusi befejeződése után a két tételt házasítottuk és együtt érleltük tovább tölgyfahordóban." Hidegen kezdtük a kóstolást, ekkor a furmint szerintem kifejezetten dominált. Zen szerint egy csipetnyivel több savval jobb lenne, de azért így is finom. Kellemesen vaskos a korty, nem negédes, ráadásul egy olyan egyedi kesernyéje van, ami kifejezetten jót tesz azzal, hogy nem az édes utóíz marad, hanem egy mandulás-mézes-gesztenyés kellemesen fanyar lecsengés - ez tetszett mindkettőnknek!

Hilltop irsai olivér 2009.

Kép
Nem úgy ez. A pinó rozé illatához képest többet várnék, de kevesebbet kapok. Tág hőmérsékleti határok között próbálgattuk, de sehol sem hozta az irsaitól elvárható élményt. Az íze így már mellékes is (hiszen amúgy is az).

Hilltop pinot noir rosé 2009.

Kép
A neszmélyi borászat csavarzáras palackozású újbora a legjobb – már igen várt – megközelítése az azóta is sokat emlegetett Taschner-félének . (Hiába, a 2008-as rozé kínálat a szokottnál gyengébb volt.) Illatát üdítő frissesség, gyümülcsösség jellemzi, csak azért nem harap bele rögtön az ember, mert nehéz egyszerre szagolni és inni. Az íze már kevésbé ficánkolós, sőt az enyhe savanykásság kontrasztossá teszi a képet. Nem tökéletes összhangú, de azért nagyon finom bor.

A szellem és a bárány

Kép
Idén nyáron többször is megidéztük a szóban forgó szellemet. Két ízben egy bárány is megjelent - igaz fekete, de ettől még érdekesebb. A kék szőlő egyre inkább visszatér a Tanúhegyek lejtőire, és egyre-másra bebizonyítja, hogy helye van a történelmi borvidéken. Kékburgundi, magyarul pinot noir. A Horváth család széles és sokrétű szortimentjében - ha jól emlékszem - 3 féle pinó is megtalálható. Ezt Zen választotta a második túrán, Ő talán emlékszik az elnevezéssel kapcsolatban valami érdekességre. Töltés közben már látszik a fajtára jellemző áttetsző, piros, egészen enyhén barnás árnyalat. Könnyed mozgású bor, nem az a fajta, amelyik néhány perc múlva lilás fátyollal vonja be a poharat. Az illata elsőre alkoholosnak tűnik, de szerintem ez csak a bontás mellékhatása. Hamar felül kerekedik a gyümölcs és a vanília, roppant élénken jönnek ezek a jegyek. A korty ha lehet még ennél is intenzívebben kiemeli az édeskés benyomást. Zavarban vagyunk, nem sok ez? Aztán kiderül, észre sem vettük, ho

Hétfürtös Tokaji Furmint 2006

Kép
Endre, nincs kedved megírni? (; - Hogyne volna! ... az úgy volt, hogy épp volt a zsebemben egy furmint (ez itt), és Krisztával pont Gáborék környékén jártunk, Zenina meg véletlenül imádja ezt az ízvilágot, ezért beugrottunk hozzájuk egy dugóhúzóért. Kedvesen fogadtak, poharat is adtak, megkóstoltuk (előtte azért lehűtöttük), jó volt. Tokajis, furmintos, száraz. Sajnos még nem találtam partnereket egy furmint kóstolóra, hogy ezt jobban el tudjam helyezni a fejemben (addig marad az arcom). Biztosan jó volt, mert hamar elfogyott. IE