Borkóstoló

Végignéztem a szürkebarát címkével felruházott bejegyzéseinket és megdöbbentett, hogy mintha 2013. és 2017. között nem ittunk volna ebből a fajtából (említésre méltót). Van viszont Váli szürkebarát bejegyzés 2011-ből (de hogyan kell telefonon belinkelni?). A fejlődés már azon is látszik, hogy akkor egy egy éves, most pedig egy két éves bor került terítékre. Folytatódik ott, hogy a korábbi 18 órás, a mostani 36 órás héjon áztatást élt meg. Mivel az a gondolat jár a fejemben, hogy meg kellene győzni valakit a Mátrában, hogy készítsen egy igazán komoly szürkebarátot, be kell vallanom magamnak, hogy ez a badacsonyi áll nyerésre, pedig a Mátrának szurkolok.  Az anyag fele tartályban, a másik fele hordóban erjedt és érlelődött. Egyszerűnek tűnő recept, mégis milyen jó! ... pedig ittam már jó szürkebarátokat - például a tavalyi decennálénkon is (link, ha elkészül). Színes, vagyis héjon áztatott szürkebaráttal először egy Etyeki Kezes-láboson találkoztam 2005-ben, hogy 2006-ba...

Monorierdő, Szárazhegy, szürkebarát. Kellemes homoki zamatok a fogalom legnemesebb értelmében. Közepes test, frissesség. Hordóban nem járt, de semmiképp sem egy közhelyes technológiai bor. Pomeló és grapefruit mag, enyhe petrol. Fincsi és tiszta.

anno 1996 töménység, érettség, kitartás

Tesztalanyunkat ingyen, de azzal a figyelmeztetéssel kaptuk a Wekerlén, hogy a lefolyóba öntésének nem csekély esélye van. Rémlik, hogy bizony így is végezte (bár az alábbi jegyzet szerint Zenina megmenthette magának), de ebben jócskán benne volt a kor. Hiszek Fábiánnak, hogy az a kooperáció, amely e mögött a bor mögött áll, mostanra sokat fejlődött.  Gyula, és Gábor szavai  is erről tanúskodnak (többnyire). - kicsit idős, illata kellemes, színe arany Gy: túl van a fénykorán, de tetszik az érettsége, az ó íz, de nagyobb test, glicerin kellene G: túl a csúcson Z: semmikép nem csapban végzős Gy: tejszínes Juditnak ízlett, nekem viszont nem volt olyan hangulatom, hogy a pozitívumait keressem. Alkohol: 13%

Ez is jó választásnak bizonyult. Amit ettől a pincétől eddig volt szerencsénk megkóstolni, nem okozott csalódást. Zenit és szürkebarát (60%, 40%) házasításával állt össze ez az igen illatos, ropogós, ugyanakkor tartalmas, ízletes bor. A szén-dioxid megerősíti azon érzésemet, amelyet a nedű zöldessárga színe sugallt, hogy egy nagy halom élő növényt veszek a számba minden egyes korttyal. Azt hiszem, nem véletlenül kapta a legmagasabb pontszámot az Újbor és sajt fesztiválon, vagyis lett az ország legjobb újbora. Alkohol: 12% Ára kb.: 1600,-

Egyszer már kóstoltunk héjon tartott szürkebarátot, az is meghatározó élmény volt, de ha lehet, ez még azon is túltett! A technológia: "(...) 18 órás héjon áztatás (...) fele reduktívan, a másik fele új 500 literes tölgyfa hordóban erjedt, majd fél éves palack érlelést kapott." Az eredmény: gyönyörű bor. Barackvirág-narancs szín, friss, egyben terroiros illat, vális (emlékeimből azonnal felidéződtek a helyi és palackos élmények). Egyértelmű a fajta. Tölgyfa szép. Z: édeskés, későis v. a hordó(?) Igazán különleges finomság mindenki számára. Az évjárat (nem feltétlen) determinál! Még most is vibrálóan intenzív, biztos van még benne jó pár hónap elevenség. Jó lenne később ismét visszakóstolni.

Kezdem azt hinni, hogy a szürkebarát tényleg a Mátraalján hozza a legszebb formáját. Illatos, zamatos ez a bor, a könnyedség és a súlyosság között félúton. Alkohol: 12% Ára: 1400 Ft körül

Az illata jobb, mint az íze, szárazon főleg. Illatban jön a fajta és a hordó, édes tölgy, E: széna, lucerna, Gy: egyetért, vasat érez. Savai enyhék az édes-alkoholos miliőben. Amúgy kerek, de Gyulának valami nem stimmel. Gy: azért nem volt rossz. G, E: határozottan jó volt. G: Szóval, talán csak annyit még a fenti távirati stíluson kívül. hogy a kezdésnél még nem adta ki magát annyira, hogy ne furcsálltuk volna a félszáraz mivoltát, de a fajtáját már akkor is remekül hozta. Mire a végére értünk, egészen megnyílt, és bár Gyula nem lelkesedett akkor sem, Endrével maximálisan elismertük a minőségét. Alkohol: 14,5% Ára: 2700 körül

A minap egy kis frissítőre vágytam, és WF-től kértem segítséget. Ezt kaptam. Igen jól jártam vele, mert ennyire illatos szürkebaráttal talán még nem is találkoztam (de mindenképp ritkaság). Az a 2009-es baráti közeledésünk a szürkéhez más eredménnyel zárult volna, ha terítékre került volna ez a bor is, vagyis egy ilyen. Felismertem (azt hiszem) benne a fajtát, és ez nagy szó. Bocsánat, de eszembe jutott róla az a hajdani - kb. 10 évvel ezelőtti - Nagyrédei, ami ugyan félédes (és mondom, Nagyréde), de mégis izgalmas és érdekes volt. Visszatérve a borunkhoz, mármint Babiczkiéhez, vagyis immár az enyémhez: mintha (tehát, ha nagyon akarom) felfedezhető lenne a halovány szalma színben a szürkebarát pirosa, rózsaszíne. Az illata leheletnyi édesség után kicsit fanyarba megy át, de, ha tovább szívom a levegőt, vagyis, ha letüdőzöm a borgőzt, akkor az egész kap egy folyamatos, édes felhangot. (Ennek a tüdő nyálkahártyáján keresztül való leittasodásnak ki kellene dolgozni az iskoláját, azt hisz...

Az ötlet ugyan nem példa nélküli, de roppant eredeti. Héjon hagyják a gris-t/grigio-t/szürkét - a lilás csomagolású fehér szőlőt, és lám: rozé lesz belőle. Talán azért nincs ez feltüntetve, mert hivatalosan rozét csak kék szőlőből lehet készíteni? Ez mindenesetre egyértelműen a szürkebarátból táplálkozik, nem déligyümölcsből, vagy eperből. Elismerem, hogy tényleg van valami a mások által emlegetett savanyúkáposzta-bukéban, de számomra sokkal erőteljesebb a fajtajellegből adódó illat és zamat. Eszembe jutott a badacsonyi vidéken volt Orbán-kóstolónk , ahol több ilyen erőteljes tétellel is találkoztunk - kizárólag fehérben. Nem könnyedségével hódít, talán ezért is tetszett. Kishegyi dűlő készült 788 palackkal 13 %vol

Ismét kinyitottunk két édeset, de ezzel az együtt kóstolással még csak nem is állt szándékunkban összehasonlítani e borokat, hiszen semmi közük egymáshoz. Más borvidék, más szőlő, más évjárat, más szokások (kultúra). Azért az egyszerű leíráson túl mégiscsak teszek egy összehasonlító megjegyzést (vigyázva a jelzőkkel, nehogy a Cenz urak rámripakodjanak): kevés annyira alacsony színvonalú címketerv létezik, mint a Hadobás boré, amely az ötlet után túlélte a monitort (Élőben biztosan szebb lesz!), és még a nyomat sem szegte kedvét senkinek, felragasztották hát a palackra. Ezután már csak jót írok, mert egyébként is ajándékba kaptuk. Azonnal látszik a mozgásából és a színéből, hogy legalábbis cukorból több van benne. Az illatából már azt is érezzük, hogy későn szüretelték, sőt, hogy némileg aszúsodott is a szőlő. Arra azonban, arany barátom, sosem jönnék rá, hogy egy (2008-as) szürkebarátot kortyolgatunk. Kellemes volt, de tompa az első kóstoláskor, szóval semmi izgalmas. Zeninának tetsze...

Visszatekintés a múltba, egy mára felkapottá vált borászat előéletére. Az, hogy félédes, és az ajándékozója szerint kamrában, viszonylag állandó hőmérsékleten tárolt tételről van szó, bizakodással töltött el, hogy valamit még fogunk érezni az eredeti állapotából. Túl sokat persze nem vártam a 2004-ben műanyag dugóval ellátott palack tartalmától, mindenek előtt kuriózumként tekintettem rá. Valamit mégis megőrzött, a sárgaréz csillogású bor nem esett szét, sőt, kellemes volt, az édesség mellett a savak és a terület ízjegyei is képviseltették magukat, de minderre a kor evidens módon rányomta a bélyegét, életpályájának lefelé ívelő, talán utolsó élvezhető szakaszában csíptük el. Örülök, hogy belekóstolhattam a múltba.

Orbán Gergely látott vendégül kettőnket a kerekesdombi pincészetnél. Az első egy-másfél órában főként a vállalkozás gyökereiről, szakmai hátteréről beszélt, már-már azt hittük, szárazon maradunk - mindazonáltal nagyon sok érdekeset hallottunk a hazai borszakma elmúlt 20-25 évéről. Kiderült, hogy a tavalyi volt a második szezonjuk, de az első palackérett év. A kóstolható, összesen ötféle bor kétféle szőlőből származik: egy nagyobb Chardonnay ültetvény található a Káli-medencében (innen a Kőtenger elnevezés) a szentbékkállai Farkastetőn, egy kisebb Szürkebarát-tag pedig a pincészet mellett elterülő birtokon, balatoni panorámával. A borkészítés technológiai alapjait hűthető acéltartályok, illetve (már nem teljesen) új tölgyfahordók képezik. Ezekkel az összetevőkkel sok mindent lehet csinálni, ez meg is látszik a szortimenten. Kóstolt borok: - Kőtenger Chardonnay tartályminta (01) - Chardonnay tartályminta, 3 hónapos fahordós érlelés * - Szürkebarát tartályminta, a palackozott 02-es számú ...

Siposék nemrég belakott kunyhójából került ki ez a két palack, ízléses címkegrafikával. A kéknyelűvel én már a Bországgyűlésen is találkoztam, ahol tagadhatatlan bodzavirág lengedezett a pohárból. Érdekes módon ezt most nem éreztük. A két bor hasonlóan finom, friss, fajtás és terroáros volt, azonban számunkra valami hiányzott belőlük ahhoz, hogy örömujjongással emlékezzünk vissza rájuk.

Ez a Tornai is jól sikeredett. Aranyló színű, édeskés illatú (virágillatú), sőt édeskés ízű bor, érezhető szén-dioxid tartalommal. Krisztának, és nekem is igen tetszett már az első kortytól. Később inkább almát, vagy citrusfélét érzek az illatában. Pár nap alatt sokat veszít a lendületéből (ez a mi hibánk, nem a boré), ezért nem érdemes tartogatni. Alkohol: 13%

A múltkori olaszrizlinges kóstolón felbuzdulva tettünk kísérletet közelebbi ismeretségbe kerülni a szürkebarát fajtával, mint olyannal. Előre lelövöm a poént: nem sok sikerrel. Nem kerültünk közelebb a fajta lényegéhez, de ettől még a kóstolónk és a hangulat jó volt. Most Gábor vállalta magára a mindentudó pincér szerepet a félvak-kóstolón, kis csapatunk pedig teljes létszámban képviselte magát az este. 1. Feind Premium Pinot Gris 2008. Szép színű, fényes, a pohár szélén mini gyöngyökkel ékes. Illata elég ásványos, Gyula palackbukét kiált, majd vakon ennek tippel badacsonyi származást. Az első korty édeskés, erős, minerális. A későis, mézes zamatok kesernyés lecsengéssel párosulnak. Határozottan fás. Gábor az utóízében valamely csonthéjast, talán mogyorót fedez fel. A visszakóstolás után én korosnak találom és/vagy erős hordósságot érzek. Gábor szerint a négy közül ennek a leghalványabb a színe. Gyula megalkotja a "fakerek" jelzőt, illetve "hordóminta" illat...

Amikor megismertük a balatonfőkajári illetőségű borházat, hasonló reduktív élményeink voltak, mint Frittmannékkal. Ez a tétel viszont hiába 2008-as, hiába a sokat sejtető szén-dioxid gyöngyözése a pohár falán kitöltés után, mégsem nyújtja azt a frissességet, amit várna a borivó. Persze egy szürkebaráttól nem feltétlen a primőr élményeket várja az ember, de ha már palackba és polcra teszik ilyen hamar, akkor mégis. Ez a félszáraznak mondott bor kicsit zavarba ejtő. Ugyanis a fent említett szénsav előszőr a félédes, gazdag zamatával kerül ellentétbe, majd ez a telt íz visszabillen a tipikusabb pinot gris-s lecsengés oldalára - ásványosabb, szikár savakkal. Érdekes bor, nem kellemetlen, csak meglepő - főleg a leírás első verziója alapján. :-)

Az Etyeki Kúria régi-új szortimentje idén sem hozott csalódást, a 2008-as tétel reduktív szellemben a korábbi évek során megszokott zamatos frissességet pezsdít a nyelvünkre. A szürkebarát és a leányka idén is örvendeztető házasságra léptek, bár az idei felhozatal szerény véleményem szerint a tavalyihoz képest némileg, de csakis némileg visszafogottabb környezeti adottságokról ad tájékoztatást. Vagy lehet, hogy az üde világ mellett az egyes küvé idén komolykásabb és egyben nagyobbacskább bort eredményezett? Kóstolni kell ezt még!