Váli: szürkebarát 2018.

Végignéztem a szürkebarát címkével felruházott bejegyzéseinket és megdöbbentett, hogy mintha 2013. és 2017. között nem ittunk volna ebből a fajtából (említésre méltót).

Van viszont Váli szürkebarát bejegyzés 2011-ből (de hogyan kell telefonon belinkelni?). A fejlődés már azon is látszik, hogy akkor egy egy éves, most pedig egy két éves bor került terítékre. Folytatódik ott, hogy a korábbi 18 órás, a mostani 36 órás héjon áztatást élt meg. Mivel az a gondolat jár a fejemben, hogy meg kellene győzni valakit a Mátrában, hogy készítsen egy igazán komoly szürkebarátot, be kell vallanom magamnak, hogy ez a badacsonyi áll nyerésre, pedig a Mátrának szurkolok. 

Az anyag fele tartályban, a másik fele hordóban erjedt és érlelődött. Egyszerűnek tűnő recept, mégis milyen jó!

... pedig ittam már jó szürkebarátokat - például a tavalyi decennálénkon is (link, ha elkészül). Színes, vagyis héjon áztatott szürkebaráttal először egy Etyeki Kezes-láboson találkoztam 2005-ben, hogy 2006-ban (blog még nem lévén, el kell hinnetek). Túl az érdekességen egyből érezhető volt a többlettartalom, és örömteli, hogy terjed ez a módi. Gondolkodom, hogy a Mátrában készíti-e valaki így.

Az illata gyümölcsös, édeskés (valami savasabb citrusféle), és hozza Badacsonyt. Két nap elteltével az első illat a narancsborok bukéját idézi, de ez csak az első frakció, mert túl hideg még. Azután egyre inkább sajnálkozom, hogy nem javul: érzem a fajtát, a héjon áztatást, az ízében az ásványosságot is bőven, de az élmény mégis mintha kifújt volna. A nagyon jó kategóriában van még, de át kellett fogalmaznom a nyitás utáni benyomásomat, mert túlzónak tűnt.

Alkohol: 12,5%, ára: 2500 forint körül

Vidulásként azért itt van még néhány sor Robert Burnstől (Nadányi Zoltán):

A borosüveg és a jóbarát

Üveg bor és egy hű barát!

Mit akarsz többet, ember?

Ki tudja, még mi vár terád,

a sors hogy pörget, ember?

Kapj a múló pillanaton,

még visszarívod, ember:

a boldogság félénk nagyon,

nem jön, ha hívod, ember.