Tabula rasa

Rég ittam Váli Péter boraiból, ezt pedig még egyáltalán nem, ezért számomra tényleg tabula rasa.

Egyszer majd megkérdezzük Pétert is, hogy neki mennyiben az, de biztosan nem egy rendezvényen, mert ott lehetetlen a közelébe férkőzni. (Persze, ha lenne még Wekerlei Borút, ott könnyebb dolgunk lehetne ...) A címkén szereplő, miheztartás végett közölt, "saját örömömre" felirat nem lehet a megoldás, mert biztos vagyok benne, hogy ugyanez az "önző" szándék vezette mindegyik bor elkészítésénél (esetleg a gyerekeknek ajánlottak lehetnek kivételek).

Amikor utoljára képben voltam, Péternek még nem volt rajnaija, de az olaszrizlingje mindig kellemes darab volt. Hiába nem rokon a két rizling, egész jól megvannak egymással. Izgalmas már az illat is, amelyben azonnal érezhető az ásványos, kesernyés olaszrizling és a virágos, gyümölcsös rajnai rizling is. Kisebb és nagyobb szimatolásokra különböző illatokat kapunk, és ez jó előjáték, ugyanakkor hiába hangzik ez ártatlanul, a palack valahogyan mégiscsak kiürült.

A tétel fele 500 literes hordóban erjedt, érett, a másik fele reduktívan készült (ismerős ez a módszer az olaszrizlingjénél, de hogy ennél a házasításnál pontosan hogy is van, azt nem tudom). Érzésre az olaszrizling tűnik hordósnak (és ez tűnik logikusnak is).

Hogy tartalmas, az mindjárt kiderül a szájban, de ezzel soha nem is volt baj Péternél. Most mondjam, hogy mennyire sajnálom, hogy egyedül kellett meginnom?

Ez egy jó bor háromezer forint környékén.

Alkohol: 12%