Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2010

Söptei kékfrankos rozé 2008.

Kép
Mivel ajándékba kaptuk a többi bor mellé, rosszat semmiképp nem írhatok róla. Sok-sok szén-dioxid, virágillat jellemzi. Részben előbbi tulajdonságának köszönhető az is, hogy még nem öregedett meg, de erre is jellemző a '08-asok kesernyés lecsengése. Ettől függetlenül korrekt, jól fogyasztható borról van szó. Alkohol: 13% Ára: 2100 Ft körül

Terítéken a kékfrankos

Kép
Nem apróztuk el, elöljáróban mondhatom hét féle kékfrankos került az asztalunkra. Ezúttal Gyula volt a host, ő állította össze a sorrendet, ami szerintem látatlanban igen jól sikerült. Felállás a szokásos: bár tudjuk, hogy miket kóstolunk, azt, hogy mikor mi van a poharunkban nem. Íme a történet megörökítve: 1. Menczinger, Mohács-Bóly 2007. Nem túl sötét, meggypiros, vékonyabb kinézetű a pohárban. Az illatára a fiúk huhognak, ami annyit tesz, hogy "hú de jó!". Sajnos kicsit hideg még. Bár nyelvhegyen édeskés az összhatás meggyesen savanykás (szerintem egyenesen savanyú). Gábor szerint enyhén fás. Mi lányok megállapítjuk, hogy nem a mi típusunk (azaz nem ízlik). Enyhén tanninos, Gyula szerint kissé vasas lecsengéssel. Szokatlan. Kimondottan meggylé jellegű. Második nekifutásra (azaz a teljes kör után) kimondódik: ez bizony igen savanyú. Gyula finomít: vadóc, de jó pofa (!!!). Elég szélsőséges. (Szerintem fehérben is ritka az ilyen savanyú bor). Melegen állítólag jobb.

Töpörödött szőlő löttyök

Kép
E bejegyzés szereplői nem a Vayi után léptek fel, hanem néhány hete, de nem akadt senki, aki megelőzött volna a rögzítésben. Szóval most csak a jegyzeteinkre, illetve néhány emlékfoszlányra hagyatkozhatunk. Fontos rögzíteni, hogy a "lötty" nem pejoratív értelme miatt került kiválasztásra hosszú tanakodás után... Szeremley Badacsonyi Zeus 2002 Erre azért voltunk kíváncsiak, mert nemrég megittuk a régóta őrzött 2000-est. Először fa, ázott fa, majd muskátli. Illatából nem következtetünk édes mivoltára. Szép, kerek, de valami hiányzik. Almás savak, savanyka. A nyelv közepét hidegen hagyja. Nyomokban megvan a vulkán. Édes létére kifejezetten könnyed, nem sokall be az ember, ez a varázsa ennek a bornak. Egyedülálló, különleges, de a 2000-est nem éri utol. Áldozói Zenit Főbor 2003 Ezt pedig azért választottuk mellé, mert borkereskedőnk ajánlotta, mint különlegességet. Az biztos, hogy nem mindennapi bor, de valamiért mi az adott napon nem nagyon találtunk benne szerethetőt. Előbb-ut

Vayi tokaji cuvée 2008

Kép
Elődjével ellentétben ez nem halványsárga, inkább közepesen. Az illata meglepő, szokatlan: zsír, szalonna, füstölthús is elhangzott, de nem ezek a jegyek dominálnak. Amúgy is van valamilyen sajátos illata... Zen műanyagot mond - ezzel mi nem értünk egyet. Az íze izgalmasan összetett, mert meglehetősen édes (144 g/l), viszont egyáltalán nem geil, mert jócskán van sava, kellemesen savanykás, vibráló. Kicsit mazsolás is. Van még a mézre/mandulára/barackmagra jellemző kesernyéje is, amely eléggé a háttérben van, ezért jó kiegészítő zamat. A bontást követő fél órában a furcsa illatok enyhültek. 10% alc.

Szűztermés új hordóban

Kép
Na, ilyen címkénk (tag-ünk, nem tagunk) sem volt még. A mecseknádasdi családi pincészet palackjai eddig nem vonzották a kezemet, a szememet is csak annyira, hogy egy kiskun-háromszögi erjesztőüzemmel azonosítsam. Endre vette a bátorságot - mert felfigyelt a szűz szóra - és illedelmesen bemutatkozott, megfogta, magáévá tette, majd bedobta a közösbe. A kadarka Szekszárdon nem idegen, szép tételek készülnek arrafelé. Reméljük márciusban mi is találkozunk néhánnyal. De most nézzük Weklerék szűztermését 2006-ból, amelyet új hordóban érleltek. Illat: intenzív, gyümölcsös, majdnem édeskés Szín: piros, enyhén barnás Íz: könnyed, nem bonyolult. Endrének tetszik, bár savanykásnak mondja. Nekem első körben túl csersavasnak tűnik, (talán) ezért kicsit semmilyen. Néhány nap múlva az egyharmad palacknyi maradékot visszakóstolva annyiban változott, hogy az újhordó jellegzetesen előkerült illatban és ízben is.

Mátrai Zweigelt 2007

Kép
A Borpalota Borászat & Szőlőbirtok (nem tévedés, így írják) a legutóbbi fajtakóstolónk alkalmával került a látóterembe. Mivel akkor igen jól teljesített, nem haboztam, amikor megláttam a zweigeltet a polcon. Illatában piros aszalt gyümölcsöket véltünk felfedezni. A fajta felismerhető az ízében, a korty kevésbé testes, viszont ehhez (és az általában megszokott újboros hangoláshoz) képest komoly tanninjai vannak. Ezt vagy az évjárattól örökölte, vagy ilyenre hangolták. Nem zavaró az erőteljesebb csersav, kellemes kísérője lehet pl. egy jó marhapörköltnek.

Pécselyi Pinot Blanc 2004

Kép
Söpteiék termése a pécselyi Vekenye dűlőből megdöbbentően finomra sikeredett. Ez a válogatott tétel a korát meghazudtolóan és főként ahhoz képest nagyon friss benyomást keltett. Ha jól emlékeszem 2005-ös palackozás. A töltés után szénsavbuborékok tűnnek fel - ez tartósíthatta ilyen jól. Gyula első gondolata a fa. Érett, szép tétel, egyáltalán nem öregedett az évek folyamán. Nekem a rajnaihoz hasonló gyümölcsösség jut eszembe, tehát nem az orrba vágó és a szájban is sziporkázó fajta, hanem visszafogottabb, mégis vaskosabb, teltebb ízeket érzek. Mindenkinek nagyon ízlett!

Laposa Friss 2008

Laposáék szortimentje a megszokott stílustól gyökeresen eltérő típussal egészült ki. Ez a reduktív technológiával készült olaszrizling se több, se kevesebb, mint egy jól elkészített reduktív olaszrizling. Nekem őszintén szólva annyira nem jött be, de ez csöppet sem a bor hibája, csak az én ízlésemnek és talán az aktuális hangulatomnak nem felelt meg. Díjazom az ötletet, de a rizling szerintem hordóba való, főleg Badacsonyban, főleg Laposáéknál.

Simon: Könnyed délutáni … 2009.; St. Andrea: A kutyafáját 2008.

Kép
Összehasonlításnak indult (két egri, fehér, több összetevős házasítás), de hamar világossá vált, hogy annyira más szándékkal készült a két bor, hogy inkább csak, mint egymás öblítői szerepelhettek. Így viszont jól funkcionáltak, mert nem adtak egy percekig el nem tüntethető szájízt, ezért minden korty egy újrafelfedezés lehetett. Simon József boránál az év csak tipp – megalapozott, de csak tipp - , mert, mint a Gyula által már kóstolt vörösnél, itt sincsen évjárat feltüntetve. Van ugyan rajta egy kiegészítő, „végtelenített” („r újbor újbor újbor újbo”) címke, amely azt közli velünk, hogy ez itt friss, de láthattunk már hasonló felirattal kétéves terméket is a boltok polcain. Persze a bor értékéből ez a baki nem von le semennyit. A St. Andrea házasításnak is van egyébként vörös megfelelője (a minap láttam egy kirakatban), muszáj lesz azt is megkóstolni! További hasonlóságok: mindkettő tartalmaz leánykát is, aminek aligha van jelentősége, de azért király, vagyis pont nem az. Vicces,

Az év borásza címről

1991. óta létezik ez a cím, de 1996. óta az “Év bortermelője” nevet viseli. S zerintem a borász emberibb hangzású. (És minek az –ász, -ész képző, ha nem használjuk? Továbbá a névelő elhagyása sem túl bölcs.) A Magyar Bor Akadémia által évente odaítélt díj, amelyet magyar borászok kaphatnak. Ezzel a borász kimagasló szakmai teljesítményét, többéves munkásságát ismerik el. Két fordulóban dől el, hogy ki kapja a címet. Az első körben az Akadémia a beérkező jelölőlapok alapján kiválasztja az öt legtöbb “szavazatot” kapó borászt. Ezen öt fő közül választja meg a tagság a díjazottat. A címet a nyertes bortermelő időbeli korlát nélkül jogosult viselni, de a megválasztást követő egy év elteltével csak a választás évének feltüntetésével együtt használhatja (pl. 2001-ben az Év bortermelője). Az év borászai sorrendben: 1991. - Tiffán Ede, Villányi borvidék (megj.: 1991-től magántermelő (előtte Tsz), alelnöke a díjazó társaságnak) 1992. - †Báthori Tibor, Etyek-Budai borvidék 1993. - Veszte

Vylyan Cabernet Franc 2006

Kép
Szerdán kikértem egy pohárral az étteremben. Mondhatom, nagyszerű választás volt a medium bélszínhez! Sötét bíbor árnyalat, erős, kerek, hordósan érett - de nem fás - illat. Az íze is visszaigazolta az előzetest: gyönyörűen érett, egybesimult zamatok, markáns tanninok. Jó nagyot lehet bele harapni, utólag sem szárítja ki, húzza össze a szájat. Nagyon szép, elegáns, férfias tétel. © www.vylyan.hu Egyébként a hátcímkén ez olvasható: Hamvas Béla szerint “a villányi az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké”. Ha gavallér, akkor cabernet franc. Őt küldenénk a bálba, Hamvas szerint frissen fürödve, borotválkozva, frakkban vagy szmokingban. Ha belép a báli forgatagba, biztosan magára vonja a figyelmet – nemes, jó tartású, energikus, izgalmas, sokszínű – egy olyan gavallér, aki korosan is megtartja előnyös tulajdonságait.

Nincsenek csodák

Kép
Ha az ember egy palack 2005-ös wachau-i rizlinget több, mint egy éve (talán kettő is van már) nézeget a hiper polcán, nem biztos, hogy sokat vár tőle. Igen tisztelt szaktársunk szerint az évjárattal alapvetően nem lenne gond (sőt), viszont a környezeti körülmények igencsak befolyásolhatják a bor életciklusát. Ez esetben igazolást nyert, hogy nem mind arany, ami federspiel, no. Ez a szegény, álló palackban (műanyag dugóval) várhatta nemesedését az elmúlt években - hordó, vagy tartály helyett. A színe érettséget sugall, az illata sem árulkodó. Aztán az íze visszaigazolja a feltételezésem, úgyanis a savak helyett grapefruit-szerű kesernye próbálja vezetni a kortyot. Nem sikerül. Ha sokra nem is, azért megvallom: kicsit többre számítottam. Nem baj, végre túl vagyok ezen a kísértésen is. Máskor nem húzom-halasztom az ismerkedést.

Hercegkúti Beszerző és Értékesítő Szövetkezet - Tokaji furmint 2001, félédes

Kép
Mentségemre: Kaptam, nem vettem. Egy ideje itt porosodik már, gondoltam elfőzöm, vagy ha arra sem jó, kiöntöm. Első benyomások: Ezt a bort nem készítették, hanem beszerezték. A hátcímkén szerepel még némi rizsa a szőlőfajtáról és a vulkánokról, meg az is kiderül, hogy alanyunk tölgyfahordóban érlelődött és 2009-ben palackozták. Ez azért bíztató, de a remény szertefoszlik a CBA logó és a "Bottled by BORANAL KFT. Kiskőrös" felirat láttán. Kibontás után: Meglepetés! Aranyló szín, aszús illatok, sokkal inkább tokaji, mint kiskőrösi. Botritisz csak nyomokban, a furmint megvan. Félédes, nem csömörédes, nem répacukor. Mégsem csak beszerezték, hanem készítették is. Savai nincsenek. Konklúzió: Van egy olyan érzésem, hogy Tokaj-Hegyalján nehezebb elrontani egy bort, mint máshol. Ez pl. a fenomenálistól igencsak messze van, de az előítéleteimet megdöntötte, nem a lefolyóban kötött ki, két-három nap alatt elkortyolgatom.

Weller Borház - Badacsonyi Pinot Noir 2006

Kép
Belövőbor, a pinók sarokköve, annak minden kötelező elemével: kicsit barnás árnyalat, friss- és aszalt gyümölcsök, köcsögben érlelt lekvár. Zárkózottan indít, de a korty közepén megmutatja minden báját, majd nem túl hosszú lecsengéssel hagyja el ízlelőbimbóink mezejét. A helyi jellegzetességek nem fedezhetőek fel benne, amit kicsit sajnálok, viszont ez hozzájárul ahhoz, hogy etalon fajtaborrá váljon. Kellemes.

Günzer portugieser 2009.

Kép
Ebben már én is éreztem a bőrt. Nyers, istálló szagú (aszociáció lenne, ha nem írnám ide, hogy ez csak asszociáció?), nagyon finom. Alkohol: 12,5% Ára: 1500Ft körül.

Szöllősi - Neszmélyi irsai olivér 2009.

Kép
Ő(k) az év pincészete 2009-ben, hogy mit is jelent ez: majd utánanézek. Halványsárga szín, kifinomult illat, kellemes zamat, helyénvaló savak jellemzik. Azonban a korty egy nyelvgyöksúlytó érzésben végződik (ezt milyen összetevő okozhatja vajon?), ami nem kellemes. Talán ki kellene köpni, hiszen a lenyelésig teljesen rendben van. Az idő segít rajta: a második, és még inkább a harmadik kóstolásnál (~ napon) már sokkal kevésbé érzem ezt a furcsaságot, jól csúszik. Alkohol: 11,5% Ára: 1300Ft körül

Nem tokaji ízű furmint

Kép
Múlt héten volt egy ilyenem. Ungváry Krisztián "meghatározott helyről származó" 12% alc.-os fehérbora. Jól behűtve kezdtem, (talán) ezért nem mutatta különösebben az illatát. A zamatok is visszafogottan indultak - gondoltam reduktív(?), ezért nem erőteljes a fajta és a terroir sem. A pohárban később a furmint előkerült, de az ászokhordó, vagy a jellegzetes termőhely továbbra sem. Mindazonáltal kellemes, jellemes, gerinces remeke készítőjének. Néhány nap várakozást követően a megmaradt 2 pohárra valót is elfogysztottuk. Ekkor az illata sokkal cizelláltabb volt, az íze viszont kevésbé. Maradjunk az első élménynél, ne pihentessük túl soká, még levegőtől elzárva sem.

Simon Kékportugál-Pinot Noir-Kékfrankos 2009(?)

Kép
Simon József "...koraesti gondolatokhoz" ajánlott küvéje nem csak a gondolatok, de egy koraesti vacsora tökéletes kísérője is. Nem súlyos, nem komoly, ellenben friss, és elképesztően könnyen lecsúszik az ember torkán. Semmi nagyság, semmi flanc, egy laza kis vörös. Vagyis inkább lilásvörös. Az évjáratra nincs utalás, csak a palackozás dátumából és a bor frissességéből gondolom, hogy 2009-es. Gyanús, hogy ez az "Egri vörös házasítás" utódja, mert az eltűnt, ez meg megjelent ugyanabban az (1000 Ft körüli!) árkategóriában. Vegyük, igyuk minden nap!