Simon: Könnyed délutáni … 2009.; St. Andrea: A kutyafáját 2008.

Összehasonlításnak indult (két egri, fehér, több összetevős házasítás), de hamar világossá vált, hogy annyira más szándékkal készült a két bor, hogy inkább csak, mint egymás öblítői szerepelhettek. Így viszont jól funkcionáltak, mert nem adtak egy percekig el nem tüntethető szájízt, ezért minden korty egy újrafelfedezés lehetett.
Simon József boránál az év csak tipp – megalapozott, de csak tipp - , mert, mint a Gyula által már kóstolt vörösnél, itt sincsen évjárat feltüntetve. Van ugyan rajta egy kiegészítő, „végtelenített” („r újbor újbor újbor újbo”) címke, amely azt közli velünk, hogy ez itt friss, de láthattunk már hasonló felirattal kétéves terméket is a boltok polcain. Persze a bor értékéből ez a baki nem von le semennyit.
A St. Andrea házasításnak is van egyébként vörös megfelelője (a minap láttam egy kirakatban), muszáj lesz azt is megkóstolni!
További hasonlóságok: mindkettő tartalmaz leánykát is, aminek aligha van jelentősége, de azért király, vagyis pont nem az. Vicces, hogy a borászok egyike don lett, a másika szent (bár utóbbi esetben a feleségről van szó valójában).

Simon bora kb. 3 hónapja van palackban, a St. Andreáé nagyjából egy éve, és bizonyosan látott hordót, előbbi halványszőke, utóbbi aranyló színű (ha a fotók nem is ezt tükrözik).
Az első kóstolásnál a S. illatos, friss, könnyed, a St. A. komoly, vaníliás, fás illatú. A hordó az ízében is megvan, de nagyon szépen, a fajták jól összesimultak benne.
Másnap a S.-ból előtör a cserszegi fűszeres (gondolom), az íze viszont édeskés, és savanykás is. Erre tehát azt kellene mondanom, hogy még nem értek össze (ez így is lehet), de jól áll neki ez a sokszínűség (a palack meg csak fehéredik, szegény).
Még egy, esetleg két nap elteltével az illata édeskésre (ez már bármi lehet (az én szintemen): a cserszegi, a leányka, a zefír és a zenit is), az íze még savasabbra vált, az a fránya borkősav pedig visszatartja az utolsó cseppeket. Jó volt, a célkitűzésnek (ld. fenn) tökéletesen megfelelt.
Alkohol: 11,5%.
Ár: 800Ft körül.

A St. A. borát harmadnapon többet szellőztettem, és melegítettem (a Blum lányok óta nem melengettem a kezemben ennyi ideig fehéret (fehérbort – természetesen - , és nem fehérnépet)) mielőtt lecsaptam volna rá. A pohárban olajos lefutásúvá vált, az illatát vanília és csersavasság jellemezte. Miközben melegedett, bele-bele szippantottam a pohárba, és eszembe jutott a tavalyi St. Andreás borvacsoránk. Számomra akkor meglepő volt, hogy minden boruk fahordós, de ugyanilyen érdekes volt, hogy milyen jól viselik ezt, mint ruhát. (Javasolni fogom a többieknek, hogy ejtsünk meg egy St. Andrea – Villa Tolnay párbajt, különös tekintettel a hordóhasználat kifinomultságára.) Talán még vizet is palackozhatnának.
Az általam ideálisnak vélt hőmérséklete közelít a testesebb vörösökéhez. Összetett (nagy megállapítás, hiszen hárslevelű, leányka, chardonnay és tramini alkotja), és játékos illattal, ízzel bír. A kutyafáját, ez nagyon jó! A szülő (Lőrincz György) által jól elgondolt (hiszen egy éve már palackban), és jól végrehajtott kiházasítása ez a leánykának, méltó az év borászához.
Alkohol: 14%.
Ár: 1700 Ft körül.