Vylyan zweigelt 1999.

De rég láttam már az MSZ logót (magyar szabvány)! Persze nem emiatt éreztem kényszert arra, hogy megkóstoljam ezt az ezer évvel ezelőtti (hiszen múlt évezredbeli) zweigeltet, hanem mert kíváncsi voltam.
A címkék régiek, de amikor a szintén régi kapszulától megfosztom a palackot, mindjárt látom, hogy ez bizony Diam dugó. Ha jól gondolom, a dugó 2018. végén készült, vagyis a pincénél időnként újradugózzák (remélem, kóstolják is!) a palackokat. 
Az íz a kor divatjának megfelelően (ettől a szófordulattól nagyon öregnek érzem magam) barikkos, sőt inkább csak barikk. Érződik ugyan a gyümölcs, de felesleges a szellőztetésben reménykedni, ez a bélyeg mélyen beégett. Azért az dicséretes, hogy - eltekintve a hordókezelés stílusától - a bor még mindig egyben van.
Egy jó kis nosztalgiázás ez, és mennyivel hitelesebb, mint a más termésből és csak állítólagosan azonos receptúrával készülő csokoládék kóstolása. 

Megjegyzések