Weninger & Gere Rosé Primőr 2008

Igen. A jól ismert favorit. Nem kétséges, prekoncepcióval várja a gyakorlott rozézó az első fecskék között. Így is lett, már a Márton napot megelőző utolsó bevásárlásnál bele került a kosárba. Csak néhány napot kellett várni, hogy csillapítsuk (tudás)szomjunkat. Amikor jónéhány évvel ezelőtt először találkoztunk, még fordított néven mutatkozott be - mióta is hívják W&G-nek?

A színe halványabb az átlagnál, de mégis élénk, mert fényes és rózsaszín. Az illata idézi a megszokott gyümölcsösséget, de valami nem engedi teljesen kibontakozni. A szájban kellemesen bizsergető a jelzés értékű szénsav, de a frissességét nem támogatja kirobbanó "frutalítás". Zamatai sem teljesek, itt is érzek bizonyos rejtőzködést. Valamiért az a benyomásom, hogy olyan bort iszom, amely egy családi-háztáji, nem forgalmazásra szánt tételnek becsületére válna, de ez itt és most kevés. Némi szellőzés után enyhülnek a másodlagos zavaró tényezők, de mégsem kapom azt az élményt, amiért megszerettem, és idén is vendégségbe hívtam.

Kövezzetek meg, vessetek a mókusok elé, de újfent fanyalognom kellett kicsit. Ne legyen igazam! Kóstoljatok és cáfoljatok! Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ez a tendencia az én kificamodott nyelvem fogyatékossága, netán az előző posztban is felmerült, palackozást követő gyors vásárlás, az évjárat, vagy egyéb más tényező(k) összejátszása folytán alakult így.

Még valami: megnéztem a korábbi bejegyzéseket, és tavaly azzal a lelkesedéssel ajánlottuk, mint az fent említett prekoncepció sugallta. Ráadásul október 12-én! Furcsa.