Szent Márton Bora - Villányi Portugieser 2008

Újra itt a szezon! Jöhetnek megint a primőrök. Bár ez lehet, hogy csak nekünk "művelteknek" egyértelmű dolog: Tegnap, amikor a hipermarketben érdeklődtem az eladótól, aki raklapról, kartonokból pakolta ki a boros polcokra az árut, kicsit tanácstalanul nézett, majd széttárta a kezét mondván, hozzájuk bizony még nem érkeztek ilyenek. Már majdnem csalódottan fordultam ki a sorból, amikor - természetesen - a fejpolcon megláttam Bock Uram friss palackozású kékoportóját.

Dekantálni nem volt esélyünk, mert terített asztal várt otthon, de talán nem is baj. Később kiderül, miért. A színe meggyes-fényes, nem túl áttetsző. Az illata azonnal le vett a lábamról, mert felidézte azt az egyedülálló zamatot, amelyet eddig csak ilyen típusú boroknál tapasztaltam. Az íze is visszaigazolta a várakozásomat, ugyanis gazdag, gyümölcsös, igazán jellegzetes benjáminja a fajtának. A vacsora után még kétszer töltöttem, és mindahányszor elégedetten hümmögtem, forgattam a kortyot a számban. Úgy alakult, hogy szinte csak én fogyasztottam, ezért maradt egyharmadnyi egység. A palackból annak rendje és módja szerint kiszivattyúztam a felelsleges levegőt és hűtőbe tettem, hogy minél több esélyt hagyjak a mai befejezéshez.

Az epilógus kevésbé volt átütő. Meglepődve konstatáltuk, hogy ezt a szőlőlét bizony kibontás után, azon frissiben érdemes elfogysztani, mert a fiatal szellem hamar elszáll a palackból. Nem baj, ebből is lehet tanulni, ráadásul a tegnapi élmény eléggé meggyőző volt ahhoz, hogy ne legyünk csalódottak.