Chateau de Tigné rosé 2007.

Kíváncsi voltam-e, vagy sznob (az elfogadható jelzőt még keresem), nem tudom, de legyűrve idegenkedésem (miért innék külföldit?), vettem egy Rose D'Anjou nevű, Depardieu fémjelezte bort. Nem tudom, mekkora a jelentősége annak, hogy "Rose", és nem rosé, az importeur (Szeremley Birtok kft.) mindenesetre nem foglalkozott ezzel, rosét írt a magyar címkére. Annyit sikerült még kiderítenem erről a valamikori Anjou-birtokról (így mégsem teljesen idegen), hogy most Depardieu-é, ráadásul szakmailag is. Ő alapállásában hagyománytisztelő, de "például tangenciális szűrő alkalmazását indokoltnak tartja, amennyiben a frissesség és a minőség teljességének megőrzését szolgálják".
Halovány piros színű (húslé), kellemes, de nem igazán gyümölcsös illatú bor. Vagy olyan szőlőből készült, amit nem ismerek (a palackról sem derül ki), vagy a terroir nyomja rá a bélyegét, az biztos, hogy még nem éreztem ilyen nehézkes (vagy írjam: súlyos - az pozitívabb?), nyelvgyöksújtó ízt. A harmadik lehetőség, hogy túl jó volt a tavalyi termés, amit a rozék (és fogyasztóik) bánnak (Balla Géza - Ménes). Erősen túlhűtve, hogy még a pohárban sem melegedett 10-11°C fölé, azért kellemesen oldotta a frissen tört csonthéjasok (mandula, dió, mogyoró) olaját.
(A "nyilvánosság" költőibbé tett minket.)