Borkóstoló

Muskotály fajtakóstolót kaptam szülinapomra a fiúktól (khm, ami ugye, februárban volt, de jobb később megírni, mint soha). Jó ideje beszéltünk már róla, végre nyélbe ütöttük, azaz pohárba töltöttük. Kis társaságunk ki is bővült erre az alkalomra. Szép kerek szám, tíz tételes ajándékom volt. Vegyesen kerültek ottonelek és lunel-ek a sorba, de 3:7-es aránnyal a sárgamuskotály került túlsúlyba. Ezt egy picit sajnálom. a sorunk A kóstoló két körös volt, az első körben vakkóstolással , másodikban már a termelő, a fajta és az évjárat is ismert volt. Lássuk az eredményeket (t'om, nem kapkodtam el a beírást, nagyon kifinomult írásra sem lehet így számítani...): 1. Szászi Endre, 2011-es ottonel alk. 12% Első körben vakon: kis büdöske jön. Gy: szerint öregebb tétel, nem túl illatos, olajos, vajas, tipp: ez lunel. A: igényes, kellemes. G: nem elég savas, enyhe kesernye, élesztős, tipp: ez ottonel. Z: erőteljes ízű, tartalmas, ásványos. Második körben: mindenkinek tetszik, S szeri...

Épp bevásároltam, amikor a bor osztályon áthaladva Szent Márton a fülembe súgta, nehogy elfelejtsek újonnan készült bort kóstolni ma. Alávetettem hát magam a szent akaratnak, meg aztán egy bejegyzés is dukált már, legalább így ünnepkor. Elcsüggedtem viszont, amikor újbort csak tavalyit találtam, de hosszas keresgélés után égi útmutatással megleltem az üzlet egyetlen 2013-as tételét, Günzer Tamás rozéját. Hogy miért pont ezt? Egyből érkezett a válsz, miszerint van otthon egy kis maradék Günzer Zoltánom vákuumzár alatt, annak ízét pedig jól ismerem, mert legutóbb Wekerle útvesztőin egyetlen testi táplálékomként szolgált. Adódott hát a jeles alkalom az összehasonlításra, éljünk vele! A jól bevált "egy korty innen - egy korty onnan" módszertannal készítettem mélyinterjút, melynek aktuális eredménye: Tamás: frissebb (persze, hisz ezt most bontottam), de szikárabb, egyöntetűbb és vadabb Zoltán: összetettebb, édesdedebb, harmonikusabb Tamás: Zweigelt + Pinot Zoltán: Pinot ...

Azért e cím, mert túl sok minden jutott eszembe a fogalmazás közben. 1 - Üres üveget kaptam A szöveg az lett volna - bár ez a fotón nem látszik (ezért is kapok majd)-, hogy lám, üres palackot sóztak rám. Hiszen csak sötét üveget nem fényképeznék üresen. 2 - Ez a leány a Balatonban mégis mit mos? Na, jó: ízléstelenül rövid, ugyanakkor értelmetlenül hosszú szoknyájában mégis mit akar elérni? Ráadásul dél-balatoni lehet, hiszen Szigligetet gyanítom a túlparton. Innen a harmadik: 3 - A céda FN! Ugyanis földrajzi jelzés nélküli az Istenadta. 4 - Cato Ez vajon mire utal? Amikor hallottam e gyöngyözőbor nevét, egyértelműen a muskotályra (ottonel) gondoltam, a Moscato név összeegyeztethető ezzel.. A címkén viszont ez áll: Mos Cato. A Mos-t értjük, de mit keres itt Cato? A nyomozást felfüggesztve leírom gyorsan az élményeimet. Először is: sosem ittam még meg egyedül egy palack bort egy este (ez újabb mélység lenne?). Eddig. Természetesen a szén-dioxid hozza az illatokat - káprázatos...

Talán kissé megkésve, de mégiscsak leírom a tavalyi emlékeimet a Wekerlei borútról. Évek óta azzal az elhatározással kezdek bele az itteni kóstolóba, hogy most aztán tényleg mindent felfedezek (ami szóba jöhet egyáltalán). A kínálat nagysága éppen azon a határmezsgyén áll, amelyről azt képzelem, képes vagyok befogadni, és felfogni egy hétvége alatt. Sajnos ez idén (tavaly) sem sikerült. De hadd mentegessem magam. Először is, úgy látszik, nem vagyok alkoholista. Továbbá a kóstoló sor több borásznál is hosszabb volt a tervezettnél. Válinál előkerült a júliusi "pincelátogatáskor" még csak kilátásba helyezett siller. (Nem mintha a többit, a már ismerteket nem vettem volna kézbe ismét.) A Koch borászatnál muszáj volt kóstolgatnom, mert egyrészt korábban csak elvétve ittam az ő boraikat, másrészt igen megnyerő volt a vendégeket fogadó úr. ... a Hárs élményt pedig talán nem is kellene magyaráznom, ha figyelembe vennénk  a tavaszi 32-es kóstoló nkat. Nem kellene, de ...

A  Wekerlei Borút 2013-ban immár hatodik alkalommal  mutatja meg, hogy van bor a „váron kívül is”. Nem nagy fesztiválon, hanem egy kis közösségi rendezvényen kóstolhatnak borokat az ország több borvidékéről azok, akik eljönnek 22. Wekerlei Napokra szeptember 14-15-én.  A nagy rendezvény részeként a szervezésemben elkövetett mini borfesztiválon általában tíz körüli a kiállítók száma. A száz éves házakkal körülvett  Kós Károly téren  biztosan jut idő beszélgetni a borászokkal és egymással is, körbe járni, maj' mindent megkóstolni.  A fűben, vagy padokon ülve a zenepavilonból, vagy a színpadról szól a zene, pohár a kézben, és bebarangolhatjuk az ország számos borvidékének ízeit. Fotó: Toldy Miklós Forrás: wekerletelep.hu A kiállítók, többnyire maguk a borászok,   szívesen beszélgetnek a borok és az azok készítése iránt érdeklődőkkel . A Wekerlei Borúton az elmúlt öt évben 11 borvidékről több mint 20 pince és borászat hozta el közel 150 féle borá...

Az elmúlt hétvégén, a hosszú hétvége nyár végi hajrájában a 71-esről láttuk Balatonrendes és Ábrahámhegy között az Orbán Gergely szervezte falunap-szerű két napos rendezvényt. Remélem jövőre is lesz, mert kell az a két nap, hogy végig érjen az ember, amely nekünk most nem adatott meg. Rizling-gerincen haladva be-be nézett egy-két rozé és vörös is: a Kőróka érdekes volt, lágyabb savak jellemzik, talán ezért kevésbé karakteres Szatmári számomra nem volt emlékezetes a 2HA szürcsije (pinot gris) kiemelkedő, sajna a Tabunello (sangiovese brunello) már kevésbé, pedig arra ráizgultam a Sabarok kifejezetten jók voltak, de az utolsó állomás lévén (ahol ráadásul egy olivaolajas nőcske hölgy vonta el a figyelmünket a lényegről) nem részletezném Hollósy Zsombor lett nálam a nap sampionja, minden tétel különlegesen zamatos, kétszer is megfordultunk nála Ennyi fért az esténkbe, kissé megfáradva, de elégedetten tértünk haza éjfél után.

Előkerült Endre névnapjára a tavalyi szerzemény (a bor összetétele a hivatkozáson). Dekantáltuk annak rendje és módja szerint, de várni már sokat nem tudtunk. Illatában füst és avar, de gyümölcs is. Aszalt meggy és medvecukor. Ezek a hordó és az éltes korból adódó palackbuké jellemzői lehetnek? Mindenesetre a hordó biztosan bejátszik. Kitöltéskor a palack alján volt némi borkő, de ez nem baj. Színe fekete, peremén a meggy színe is beköszön, nem csak az illata. Ízében savanykás villanás, szép kerek tanninokkal. Amíg a szájban játszik a korty, addig zamatos, selymes, ugyanakkor rövid lecsengésű. A maradék íz kesernyés, nem bántóan, amolyan dohányosan. Az utóízben is érezhető a savanyúság, de ez már tényleg elenyésző. Endrének a bors is felidéződik, Zenina viszont tiltakozik a savanyúság ellen. Olyan mintha erős lenne az alkoholja, pedig nem az: 13% Valami elemi erő lakozik benne. Ma is él és virul!

Egy mindennapi fogyasztásra termett, közepes testű rajnai a Badacsonyi borvidék fiatal borászatától. Nem mondom, hogy összetéveszthetetlen fajtajellegeket hordoz, de a petrol itt-ott tetten érhető a vidék ásványaival karöltve. Egyben van, kerek, nem lóg ki semmi, talán csak a savak, amelyek már-már etyeki mértékeket öltenek. A kellő beltartalom viszont megvan mellette, így semmi ok az aggodalomra, hacsak nem azért, mert túl gyorsan elfogyott.

Mostanság trendi saját borral - legalábbis saját, az alkalomra szóló címkés borral - készülni az esküvőkre. Mi sem maradtunk le az aktuális divattól tavaly. Apósom felajánlotta, hogy a száraz fehér bort biztosítja. Bár szerinte ezzel a teljes borigény ki lett elégítve, de mi azért szerettünk volna innivalóval készülni az édesebb szájúaknak is, nem beszélve a vöröskedvelőkről. A fiúk a legénybúcsú után (!) mentek bort választani. Nem cicóztak, a hegymagasi bejáratott Horváth pincébe térültek-fordultak be. Gábor vezetett, így a másik három embör választott. Lett egy kékfrankos, egy rozé (ha emlékeik nem csalnak, az is frankos) és egy illatos félédes tétel. Le is palackozták, szépen meg is kapszulázták, már csak címke kellett rájuk. Ezt én készítettem a meghívókkal és az ültetőkártyákkal együtt. Összeállt a sor. Az esküvőn minden szépen fogyott. Mi magunk közül leginkább apósom száraz rizlingszilvániját díjaztuk, de reményeink szerint minden ízlés kielégítést nyert. Több felé aj...

Mára beszéltünk meg egy kis összejövetelt a fiúkkal. Amíg a csajok aludtak rájuk bíztuk őket, hogy még  a vacsihoz ezt-azt beszerezzünk. A vásárlásból kitikkadtan érkeztünk haza. A gyerekfelügyelők már kitöltött pohárral toporogtak - ne is pakoljak ki, mert nagyon szomjasak. Koccint. Szimat. Mi ez? Chardonnay? Gábor a sajátra emlékezik, szerinte fajtás (azaz olasz). Tanakodunk. A jellegzetes hordó miatt emlékeztet a sajátra (ezért böktem ki a chardonnayt) és felmerül még a finom seprőn érlelés is. Első korty, ugyanez az eredmény, kicsit puncsos hordó, kicsit vajas batonázsos (???). Komoly savak. Mijez?! Ja, hogy tényleg olasz? És Maróti! Nyamm-nyamm. A pünkösdi hétvégén ruccantunk ki családilag a Mátrába. Siroktól már csak egy nagyobb köpés Gyöngyös, ahonnan Gábor szeretett volna vásárfiát hozni. Mi mást, mint a korábbi bortúrán megismert Maróti Attila borait. Orvul beletelefonáltunk a vasárnapjukba, de nem vették zokon, sőt baráti fogadtatásban volt részünk. A fiúk eltűntek...

Derítés vége, fejtés előtti minta a palackban.

Tetszik az új csavarzáras-kapszulás megoldás csak úgy, mint az új logó és arculat. Számomra a mai napság jellemző kiélezett versenyben SOKKAL meggyőzőbb a polcon meglátni ezt, mint a korábbit. Arról nem is beszélve, hogy ez a rizling egy remekbe szabott, friss, ropogós üdítő: már csak a jó idő hiányzik hozzá, bár így télvíz idején is már harmadszor leptem meg magam vele, hiszen - nem mellesleg - nagyon jó ár-érték arányú tétel. Persze nem kell tőle hatalmas magasságokat és/vagy mélységeket várni, mert nem erre termett. A fajta jellemző kesernyés zamata megvan a végén, előtte pedig a kellemes zamat és savérzet itatja magát észrevétlen. Láttam egy deklaráltan best buy chardonnay-t is újabban, szerintem arra is rá fogok figyelni ezek után - mindenképpen.

Tesztalanyunkat ingyen, de azzal a figyelmeztetéssel kaptuk a Wekerlén, hogy a lefolyóba öntésének nem csekély esélye van. Rémlik, hogy bizony így is végezte (bár az alábbi jegyzet szerint Zenina megmenthette magának), de ebben jócskán benne volt a kor. Hiszek Fábiánnak, hogy az a kooperáció, amely e mögött a bor mögött áll, mostanra sokat fejlődött.  Gyula, és Gábor szavai  is erről tanúskodnak (többnyire). - kicsit idős, illata kellemes, színe arany Gy: túl van a fénykorán, de tetszik az érettsége, az ó íz, de nagyobb test, glicerin kellene G: túl a csúcson Z: semmikép nem csapban végzős Gy: tejszínes Juditnak ízlett, nekem viszont nem volt olyan hangulatom, hogy a pozitívumait keressem. Alkohol: 13%

Mivel áprilisban még sok a csapadék, a paraszti gazdaságokban gyakran „fosós"-nak hívják a hónapot. A gazdák azonban örülnek az esőnek, mert azt tartották: „ Áprilisi esőzés kergeti a fagyot." Azt is évszázadok óta tapasztalták a földművesek, hogy ha nedves az április, bőséges termésre lehet számítani. A muravidéki földművesek szerint, „ha esős április, megtelik a pince, a csűr". A bő esztendőnek más jelei is mutatkoznak a természetben, csak tudni kell megfejteni őket. Például „Ha muslincák, szúnyogok szőlőfakadás előtt dongnak, bő esztendő lész." „Ha a cseresznyefa virágos; virágos lesz a szőlő is, jó lesz a termés" - figyelték meg a szőlőtermelők. A május elseje előtti éjszaka esője nagy termést ígért, de ha fagy, hideg jelentkezik, nem lehetett nagy termést várni. Viszont a fagynak is megvan a haszna a kár mellett, mert elfagynak a kártékony bogarak, lepkék. Áprilisra esik általában a tavaszi ünnepkör legjelesebb ünnepe, a húsvét. A húsvét mozgó ünn...

Akad jópár régi jegyzetünk és sokukról csak halvány emlékünk van. Ebből is látszik, milyen jó lenne mindig hamar megírni a dolgokat, hogy ezáltal magunk is jobban emlékezzünk a borokra... Jártunkban-keltünkben párszor betértünk a Jásdi Vinotékába és hoztunk egy kis kóstolót Csopak vidékéről. Ez a palack is így került terítékre. Kis tölgyfahordóban erjedt és érett, és ezt egy percig sem titkolja, a fa erősen jelen van. "Látványosan tükrös", "komoly ászok" - szól a jegyzetünk. A beszerzés során azt az információt kaptuk róla, hogy valaha nagyszerű volt, majd egy kis mélypontra érkezett, de most ismét felemelkedett és régi arcát mutatja. Ezt az állítást nem tudjuk sem megerősíteni, sem cáfolni, mert korábbi állapotában nem volt szerencsénk hozzá, de megállapítottuk, hogy élete fénykorán azért már túl lehet. Gy: Ez a stílus nekem valahogy nem fekszik, a savakat a korai szürettel tartják magasan, a bor így élénk ugyan, de nem kellően testes, és mindez kap egy erős, ho...

Ebben a válságos időszakban, amikor egyre ritkábban lehet találkozni tiszta zweigelttel, különösen nagy öröm, ha ráadásul egy igazán jól iható példányt fog ki az ember. Ez a Burgenlandon termelt, az elvárásaimnak megfelelően lila színű, vadon termő gyümölcsök illatát árasztó bor ilyenkor, tavasszal (már, ha nevezhetjük ezt a márciust tavasznak) nagyon jól csúszik. E fajta ideális fogyasztási hőmérséklete (megítélésem szerint) a könnyű fehér-, és a testes vörösboroké között van, de nem a tartalmi fogyatékossága, hanem a játékossága, nyersessége miatt. Napok óta kortyolgatom, és mindig azzal az értetlenséggel zárom vissza a palackot, hogy miért nem keressük ezt a fajtát többen? Mert nyilvánvalóan ez az oka annak, hogy szinte mindenki elházasítja. Alkohol: 13% Ára kb.:  2000 forint

Ez is tavaly nyári visszaemlékezés, amelyek megörökítése anno elmaradt, de tartozunk magunknak és a bor(ász)oknak egyaránt. Nyári kerti mulatság, felfújt medence, tűző nap, majd estefelé egy grillvacsora - mellé bontottuk Szilviék köveskáli szerzeményeit: egy olaszrizlinget 2011-ből, és egy cabernet franc barrique-ot 2010-ből. A fotók tanúsága szerint augusztus huszadikát írtunk aznap, tehát nem rég kerülhetett palackba a fehér tétel: "Tradicionálisan készült bor a vulkanikus Fekete-hegy Töltés dűlőjéről. A 2011. szeptember közepén, kézzel szüretelt olaszrizling mustja bogyózás, majd rövid áztatás után, préselés nélkül került bele a két 500 literes tölgyfahordóba, ahol három hónapig erjedt, majd hat hónapig érlelődött." Az jegyzetek szerint visszafogott, a fiúk szerint nagyon jó illattal köszön be, szőkés színnel a pohárban. T feltétel nélkül lelkesedik, Gy karakteresnek, ásványosnak nevezi, G szépnek, simának titulálja, Z viszont valamit hiányol belőle. Neki továbbra sem n...

Alig értünk haza Egerből, máris jön egy kis ízelítő a hozott tételek közül. A Kántor tag ról való házasítás ez Egerszólát ról a 2011. évből. Már a pincében felfigyeltem erre a hordóból szúrt tételre, ezért a végén kértem a gazdát, legyen szíves megtölteni számomra az éppen kiürült palackot. Úgy is lett, hazahoztam, de egy hét alatt el is fogyott szépen, apránként. Először szobahőmérsékleten kóstoltuk, de nekem jobban tetszett a hűtőből kivéve, majd lassan a pohárban melegedve. Így nyilván közelebb vagyunk a pince hőmérsékletéhez, ezért lehetett, hogy az első hideg alkalomkor örömmel ismertem fel benne az eredeti élményt. Kékfrankos, merlot, sauvignon, franc az összetevők, amelyek rendkívül gazdag, izgalmas elegyet alkotva gyönyörködtetik kóstolójukat. Mindketten így voltunk ezzel, osztatlan sikert aratott. A kékfrankos uralkodik illatban és ízben is szerintem, de szerencsére nem kerekedik felül az összhatáson. Az illatban aszalványok és némi kávés-kakaós kesernye is feltűnik, é...

Bennem már egy jó ideje érik az elhatározás, hogy Hajósra bizony el kell menni. Már csak a kultúrprogram végett is, hiszen 1.200 pince 24 utcában Európában is egyedülálló. (Halló, fiúk, ugye vettétek?) Hajós lakói javarészt svábok, így kicsit a családi kötődésem is belejátszhat az érdeklődésbe. Nyilván a bornak ehhez semmmmi köze... fotó: civertan.hu A minap Dorka ovistársának anyukájától kaptunk ízelítőt helyi termékekből. A legizgalmasabbnak a pezsgőt találtuk, bár a vélemények megoszlottak róla. Mint kiderítettem a Kovács Borház chardonnay-ből készített pezsgőjéről van szó, de az évjáratot nem tudjuk. Az illata nagyon érdekes, a fiúk a korát emlegetik, nem tudják hová tenni. Endre szerint mustos illata van. Nekem, aki a koros fehér borokat nem mindig tudom értékelni határozottan tetszik, nem érzem öregnek, inkább tényleg a chardonnay figyel ki. A vérnarancs jutott eszembe róla, sava eléggé kemény, ízében mégis gyümölcsös. Valami érdekesség valóban van benne, de az összehatás...

A fiúk vigyázó szemüket a minap a borra vetették, ként kellett ellenőrizni, meg különben is, meózni sem árt. Hoztak nekünk is kóstolót a jótét lelkek. Mind a kettőből. Mert van reduktív és oxidatív is. Utóbbi volt az izgalom tárgya, mert tavalyelőtt vélhetően a hordó segítette hozzá a 2011-es szüret levét ahhoz a kellemetlen mellékízhez, amitől engem kiráz a hideg. Váli Péter iránymutatásai alapján komoly hordófertőtlenítés folyt ősszel, most pedig próbálni kellett az eredményt. Mielőtt betöltötték volna a bort a hordóba, határozottan puncs illat áradt a hordóból. Én paráztam is, hogy vajon nem veszi-e át a bor is ezt a fagyiban okés, de borban eléggé fura ízvilágot. Nos, nem. A hordós tételben, mintha halványan érződne egy kis puncsos téma - az is lehet, hogy csak a tudatom dolgozott, de a semmi határozott durvaság. Amúgy nem túl izgi, talán a hordó túlkerekítette a bort. A reduktív már érdekesebb. Szerintem az első a fiúk által készített borokból, ami jól sikerült. Erős, illatos, e...

Blogoljunk, ha már ilyen szép hordó került a háttérbe! Kezdem is egy egyszerű kis írással egy nagyszerű rozéról. Odavagyok én Gedeonékért, nincs mit tagadnom. Az izsáki Varga család borairól kellemes nyáresti élmények ugranak be, amelyek hangulatát több ízben emelte egy-egy trombitás angyal. Frissességük és homoki mivoltuk ellenére változatosak és tartalmasak, nem üt ki a techno, nem dominál fajélesztő. Valahogy kifejezetten szeretnivalók. Nem lóg ki a sorból ez a rozé sem. Egy kicsit csajos, de a zabolázatlan újbor-jellege nekem felettébb tetszett. Oltja a szomjat rendesen, sav is van épp elég, egyedül tán az a másfél gramm maradék cukor zavart egy kicsit. Innám-e még? Innám!

Kitöltésnél elhangzott, hogy szép vastag anyagnak tűnik. Színe mély bíbor. Kicsit túlhűtöttük, hogy ne legyen túl meleg. Illata így még nem különösebben mutatkozik, bár Z fűszerességet említ. Hőmérséklete ellenére szépen jönnek a zamatok: meggyes savanykák. Később még visszatérünk... Sós. Aszalt meggyes lecsengésű, tüzes, zamatos, testes, játékos. Sok jelző repked, de nem tehetünk róla, mindezt adja. A bor eredete - úgy a fajta, mint a termőhely - egyértelműen megmutatkozik. Egy hét elteltével felidézve sem halványul az élmény: ahányszor említjük, csak felsőfokban szólunk róla! Még, még! UI: Nini, most, hogy átnéztük a korábbi Póstákat, kiderült, hogy már megvolt .

Formabontó, csalogató, trendi megjelenés. Illatos, zamatos, mégsem könnyed. A fotó sajnos nem színhelyes, a palackon pinket kell elképzelni, a boron pedig nem ezt a silleres árnyalatot, hanem annál világosabbat, viszont messze nem hagymahéjt.  Badacsonytördemici pincészet, földrajzi jelzés nélküli remeke ez - ha jól tudom - reduktív technológia. Múlt év novemberi palackozás, tizenegy és feles alkohol. Shiraz. Apropo, a St. Ilona somlóija jut erről eszembe. Az évek távlatából hasonlóan karakteres, testes és vibráló emlékek idéződnek a Skizó által. Nem bocsátkoznék egy, a név által sugallott frappáns befejezésbe, elég annyi, hogy engem maximálisan meggyőzött - jövő héten jöhet a vörösük.

fotó: brunyaipince.hu Ismét asztalunkra került egy palack a Wekerlei Napokon megismert és megkedvelt villányi Brunyai Pincészet borai közül. Ez alkalommal egy 14,5% alkohollal bíró cabernet franc-t kóstoltunk. A pohárban szép mély barnás színt mutat. Testes nem vitás, van itt anyag bőven. Hordó édes, fahéj, szegfűszeg befigyel, és még az alkohol is beédesít. Tannin van bőven, mégsem durva. Nekem eléggé bejött, épp úgy, ahogy az Amice (vajon miért kapta épp arről a ruhadarabról a nevét az a cuvée?). Sok rizsát nem akarnék itt szétszórni, emberes, testes, mégis gyümölcsös. Rendben van. A palackon címke kicsit semmit mondó (ezt már a fent említett cuvée esetében is jegyeztem), de ahogy elnéztem, azóta dolgoztak a megjelenésen. Csak az árát találtam kicsit borsosnak (saját webshopban 4.950,- Ft, míg Pannon Borbolt oldalán jelentősen olcsóbban, 3.690,- Ft-ért érhető el).

Kékfrankosból szűrte a borász idei roséját (is). Vasárnapi bontás után ma fogyott el, és talán most jobban is tetszett, mint akkor. Eddig nem láttam színét a tizenkettes tételnek, legott meg is vettem, mert évek óta kötelező kóstolni - azóta . Halványabb árnyalatú színe ellenére messziről eregeti friss, gyümölcsös illatát a pohárból. A zamatoknak kell a levegő, az idő, akár rövid-, akár középtávon. A testesebb rozék közül való, nem illan, villan, hanem kis kesernyével támasztja meg az ízeket, a gyümölcsöt. Tizenhármas alkoholja is jó támasz lehet, hogy akár nyárig kitartson hasonló minőségben.

Grenache és shiraz házasításával készült vidám kis bor a Côtes du Rhône vidékről, amely néhány napot a hűtőben töltött visszazárva, és számomra második nekifutásra mutatta a legszebb arcát. Ha magyarra kellene fordítanom, akkor egy testesebb, de kevésbé bonyolult kadarka ugrana be, vagy netán egy szép érett kékfrankos. Kicsit hűvösen fogyasztva a syrah tanninjai egyáltalán nem bántóak. A korty nem túl hosszú, de annál kellemesebb, minden nap tudnám fogyasztani sokféle étel kísérőjeként, vagy csak így önmagában, ahogy e sorok írása közben teszem.

Szilveszter volt, kóstoláshoz messze nem optimális körülmények a mulatozás közepette, amikor Tóth Ferenc kadarkája egy kis figyelmet kért. Malaczsírtól tompa érzékeinket megbabonázva ízlelgettük, miközben egyre csak jöttek elő a szebbnél szebb telt aromák, folyamatos változásban, mindig új ízeket felsorakoztatva. Kadarka létére erőteljes színnel és nagy testtel hozakodott elő, de mindezt felülmúlta a szőlő teljes érettségéből, a fajta egyediségéből és a hosszas érlelésből fakadó bársonyos egyensúly és összetettség. Ezzel a borörömmel intett búcsút az óévnek Tóth Ferenc kadarkája minálunk. Némi "szárazanyag" a címkéről: 13% v/v alkohol, 2008 - L-10106 , vagyis a 2008-as bort 2010 első felében palackozták, tehát nagyjából másfél évet tölthetett a pincében, vélhetően fahordóban, majd két és fél évet palackban, ki tudja hol, én mostoha körülmények között egy piaci árusnál bukkantam rá. Meglehet, hogy lefelé kezd már ívelni, de annyi biztos, hogy csúcsközelben va...

bolykipincészet.hu Egy könnyű tokaji kóstolása óta arra is vágytam, hogy végre egy arra érdemes egri bikavér kerüljön a kezembe, ami okot ad Krúdy további megidézésére (meg kell jegyeznem, azóta nem is járt a poharamban bikavér Egerből). Egy közelmúltbéli összejövetelünk alkalmával Bolyki 2008-asát bontottuk ki, amely összetett volt, tüzes, de selymes, felismerhető fajtajelleg nélkül, ahogy illik. Ez azért hátrány is, amikor az ember fajtaboros korszakát éli, és én ezt élem már jó ideje. Ettől függetlenül Krúdy soraihoz javaslom kortyolgatni ezt a bort. " ... A pecsenyéhez egri bikavért öntöttek a poharakba a szorgalmas kezek. Bort, amelynek fanyarkás, de üdítő, illattal telt, de nem kábító zamatja volt, mint a boldog kiábrándultságnak, midőn a szenvedélyektől megtisztult szívvel, szivárványossá lett, ódon ablakon át pillantgatunk vissza a múlt időkbe, amikor fejünket oly mélyen hordtuk, mint az alvó daru. A bölcsek és mosolygók bora ő, a gondolkozók itala, akik nem csupá...