Gál Lajos hordóminta

Alig értünk haza Egerből, máris jön egy kis ízelítő a hozott tételek közül.
A Kántor tagról való házasítás ez Egerszólátról a 2011. évből. Már a pincében felfigyeltem erre a hordóból szúrt tételre, ezért a végén kértem a gazdát, legyen szíves megtölteni számomra az éppen kiürült palackot. Úgy is lett, hazahoztam, de egy hét alatt el is fogyott szépen, apránként. Először szobahőmérsékleten kóstoltuk, de nekem jobban tetszett a hűtőből kivéve, majd lassan a pohárban melegedve. Így nyilván közelebb vagyunk a pince hőmérsékletéhez, ezért lehetett, hogy az első hideg alkalomkor örömmel ismertem fel benne az eredeti élményt.



Kékfrankos, merlot, sauvignon, franc az összetevők, amelyek rendkívül gazdag, izgalmas elegyet alkotva gyönyörködtetik kóstolójukat. Mindketten így voltunk ezzel, osztatlan sikert aratott. A kékfrankos uralkodik illatban és ízben is szerintem, de szerencsére nem kerekedik felül az összhatáson. Az illatban aszalványok és némi kávés-kakaós kesernye is feltűnik, és fiatal kora lévén gyümölcsös, friss, zamatos. Az íz is hasonlóan összetett, a fát sem tagadhatná. Nem tudom, járt-e vajon a pinceág másik oldalán sorakozó (vagy más) barrikokban egyben, avagy részenként, mindenesetre elegáns hordóhasználat jellemzi. Telt a korty, zamatos, a poháron nem túlzottan glicerines a lefolyás. Meggy: ez a gyümölcsös benyomások eredője. Azért ne gondoljunk pinós, vagy oportós könnyedségre, mert van ám húzása, lecsengése is inkább kesernyés. Nagyon szépen lavíroz a két stílus határmezsgyéjén, kíváncsi lennék mivé válhatna pár év alatt, bár csodálnám, ha maradna belőle - hacsak szándékosan nem.

Hamarosan átfogóbb jelentések is napvilágot látnak a tapasztalatainkról, annál is inkább, mert egytől-egyig tartalmas élményt jelentettek. Itt bizonyosan a rutin, a vitathatatlan szakértelem és arányérzék azok a fő szempontok, amelyek Dr. Gál Lajos pincészetét jellemzik.

Megjegyzések