Pósta kékfrankos 2007

Kitöltésnél elhangzott, hogy szép vastag anyagnak tűnik. Színe mély bíbor. Kicsit túlhűtöttük, hogy ne legyen túl meleg. Illata így még nem különösebben mutatkozik, bár Z fűszerességet említ. Hőmérséklete ellenére szépen jönnek a zamatok: meggyes savanykák. Később még visszatérünk...

Sós. Aszalt meggyes lecsengésű, tüzes, zamatos, testes, játékos. Sok jelző repked, de nem tehetünk róla, mindezt adja. A bor eredete - úgy a fajta, mint a termőhely - egyértelműen megmutatkozik.

Egy hét elteltével felidézve sem halványul az élmény: ahányszor említjük, csak felsőfokban szólunk róla! Még, még!

UI: Nini, most, hogy átnéztük a korábbi Póstákat, kiderült, hogy már megvolt.