Április

Mivel áprilisban még sok a csapadék, a paraszti gazdaságokban gyakran „fosós"-nak hívják a hónapot. A gazdák azonban örülnek az esőnek, mert azt tartották: „Áprilisi esőzés kergeti a fagyot." Azt is évszázadok óta tapasztalták a földművesek, hogy ha nedves az április, bőséges termésre lehet számítani. A muravidéki földművesek szerint, „ha esős április, megtelik a pince, a csűr". A bő esztendőnek más jelei is mutatkoznak a természetben, csak tudni kell megfejteni őket. Például „Ha muslincák, szúnyogok szőlőfakadás előtt dongnak, bő esztendő lész." „Ha a cseresznyefa virágos; virágos lesz a szőlő is, jó lesz a termés" - figyelték meg a szőlőtermelők. A május elseje előtti éjszaka esője nagy termést ígért, de ha fagy, hideg jelentkezik, nem lehetett nagy termést várni. Viszont a fagynak is megvan a haszna a kár mellett, mert elfagynak a kártékony bogarak, lepkék.

Áprilisra esik általában a tavaszi ünnepkör legjelesebb ünnepe, a húsvét. A húsvét mozgó ünnep, vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) után következő holdtölte utáni vasárnapra esik. A tavaszi ünnepkör legkiemelkedőbb keresztény jeles napjai a húsvét előtti, a húsvéti és a húsvét utáni néhány nap. E napok szokásaiban a legnagyobb szerepe a külsőleg, belsőleg tisztító, gyógyító víznek van. A lányok húsvét hétfői meglocsolása is tulajdonképpen szépség- és egészségvarázslás. A locsoló legények jutalma, az írott vagy csak festett, hol pirosra, hol barnásra festett tojás pedig a termékenység szimbóluma.

Az áprilisi nagy ünnep, a húsvéti locsolkodás csak a magyarlakta szőlőhegyeken, vidékeken volt szokásban csakúgy, mint a festett tojás készítése. A horvátok karcolva díszítették tojásaikat, nem viasszal megírva. A magyarországi németek szőlőhegyein a húsvéti ünnepkörhöz hozzátartozott az Emmauszba menés szokásának megünneplése is. Ez ünnepi felebaráti vendégeskedés volt a szőlőhegyen, a pincék előtt, ahol a tojásokat összekoccintották a csúcsuknál. Az Emmauszba menés a szabadban eltöltött sétát, víg társasági összejövetelt jelentette. A pest-budai polgárok húsvéthétfői sétája, uzsonnája a Gellért-hegyen a XIX. század végéig ugyanolyan ünnepi szórakozás volt, mint a bólyi szőlőhegy pincéi előtti vendégeskedés, játék vagy a hajósiak egész délután tartó tánca a pinceutcán. Fekeden ekkor keresték fel a szomszéd falvakbeli ismerősöket, és így tettek pl. Pula (Balaton-felvidék) német asszonyai is. (Csoma Zsigmond: Magyar történeti borkalendárium (örök időkre))

Hogy valami vicceset is írjak ezen a napon, idézek a Megjobbítatott álom magyarázó könyvetskéből, "melly leírja mire kell az éjjeli látásokat, jelenéseket, és álmokat az embernek érteni. (1839.)

• Bor fejér, vagy zöld: jó kedv;
• Bort akarni venni: járás;
• Bort látni: lópás;
• Bortúl részekedni: szégyen;

s a legjobbak:

• Bort vizsgálni: látogatás, jókedv (ezért kell minden bort alaposan megvizsgálni);
• Bort eleget inni: jó.