Márton intelme

Épp bevásároltam, amikor a bor osztályon áthaladva Szent Márton a fülembe súgta, nehogy elfelejtsek újonnan készült bort kóstolni ma. Alávetettem hát magam a szent akaratnak, meg aztán egy bejegyzés is dukált már, legalább így ünnepkor. Elcsüggedtem viszont, amikor újbort csak tavalyit találtam, de hosszas keresgélés után égi útmutatással megleltem az üzlet egyetlen 2013-as tételét, Günzer Tamás rozéját. Hogy miért pont ezt? Egyből érkezett a válsz, miszerint van otthon egy kis maradék Günzer Zoltánom vákuumzár alatt, annak ízét pedig jól ismerem, mert legutóbb Wekerle útvesztőin egyetlen testi táplálékomként szolgált. Adódott hát a jeles alkalom az összehasonlításra, éljünk vele! A jól bevált "egy korty innen - egy korty onnan" módszertannal készítettem mélyinterjút, melynek aktuális eredménye:

Tamás: frissebb (persze, hisz ezt most bontottam), de szikárabb, egyöntetűbb és vadabb
Zoltán: összetettebb, édesdedebb, harmonikusabb
Tamás: Zweigelt + Pinot
Zoltán: Pinot
Tamás: jelen van egy erőteljes kesernyés íz, mondanám, hogy grapefruit, de mégsem tudok azonosulni vele. A vadóc primőr jegyek azonban mégis izgalmassá teszik, a sav nem hiányzik, mellette a szénsav is jól teljesít.
Zoltán: az a kesernye itt is megvan, egészen hasonló a két borban ez a komponens (logikus, ez lesz a pinó), viszont ott ez adja a teljes bor ízvilágát, itt pedig gerincként funkcionál, ráépül a többi zamat.
Zoltán: vanília, virágok, pomelo, szárazon rózsa.
Tamás: szappan, mangó, bor.
Zoltán: 3 nap távlatából is élvezhető.
Tamás: jól behűtve, azonnal fogyasztva megfelelő szomjoltó.

Tovább is van, de Márton nap itt véget ér, szelleme viszont el nem hagy bennünket egész évben, kiváltképp az elkövetkezendő időszakban, melyben kívánom, hogy örvendezzünk mindannyian a bőrnek liba esetén ropogósságában, bor esetén pedig cserzettségében!