Lovely marinade
Tavaly elhatároztuk, hogy minden nyáron illik elkészítenünk a hivatkozott receptúra alapján ezt a parázson sült gyors és finom - akár hétköznapi - csemegét. Most is kísérte néhány palack bor az eseményt - ahogy ez a kertben, nyáridőben megszokott. Nem is az első olyan bejegyzés ez, amelyben a borokról csak érintőlegesen lehet szó, hiszen az élmény általában komplex, nem lehetséges a teljes koncentráció és fegyelem. Szóval bocsáttassanak meg bűneink, a teljesség igénye nélkül idézem fel a báránybordák, makrélák, és a Frédi-Béni szelet emlékét.
A fűszeres traminit Endrétől kaptuk a Dolomitokból: enyhe, traubis üdítő, minimális savakkal, de annál intenzívebb zamatokkal. A 3 cuvée nem vésődött be, Gyula szerint olyasmi volt, mint a Grand, csak visszafogottabban. Taschner 10-es rozéja nem lógott ki a tárgyév derékhadából semelyik irányba - csak a címke újult meg kissé. Az Anna Borház, mint új felfedezés, jól indított. Bio bornak vallja a készítője, bizonyára így is van. Az alföldi pincészet eme két vörösbora (cab.sav., merlot) ízléses, visszafogott arculattal, sűrű anyaggal, harmonikus ízekkel, zamatokkal, nem karcoló tanninokkal hívták fel a figyelmet magukra vacsora közben. Ami ezután következett, az már csak a szükségtelen hab volt a tortán - persze nem önmaga miatt. A (most már) Cerves természetesen előkelő vendége, szép emléke lehetett volna az estének, ha nem a végén bontjuk...
UPDATE: Köszönöm Endre észrevételét: "Pardon, de továbbra is Cervaes az, ha jobban megnézed a címkét (és ezt akkor este már Gyula is mondta neked), és szép volt, nem csak lehetett volna!"
A fűszeres traminit Endrétől kaptuk a Dolomitokból: enyhe, traubis üdítő, minimális savakkal, de annál intenzívebb zamatokkal. A 3 cuvée nem vésődött be, Gyula szerint olyasmi volt, mint a Grand, csak visszafogottabban. Taschner 10-es rozéja nem lógott ki a tárgyév derékhadából semelyik irányba - csak a címke újult meg kissé. Az Anna Borház, mint új felfedezés, jól indított. Bio bornak vallja a készítője, bizonyára így is van. Az alföldi pincészet eme két vörösbora (cab.sav., merlot) ízléses, visszafogott arculattal, sűrű anyaggal, harmonikus ízekkel, zamatokkal, nem karcoló tanninokkal hívták fel a figyelmet magukra vacsora közben. Ami ezután következett, az már csak a szükségtelen hab volt a tortán - persze nem önmaga miatt. A (most már) Cerves természetesen előkelő vendége, szép emléke lehetett volna az estének, ha nem a végén bontjuk...
UPDATE: Köszönöm Endre észrevételét: "Pardon, de továbbra is Cervaes az, ha jobban megnézed a címkét (és ezt akkor este már Gyula is mondta neked), és szép volt, nem csak lehetett volna!"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése