Etyeki kitekintés

Péntek délután Etyeken vitt keresztül az utam, és persze nem hagyhattam ki, hogy megtaláljam a módját egy lyukas óra és egy üres pohár megtöltésének. Bár gondoltam, hogy nem lesz túl nagy élet, ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat. Szerencsére kerékpárral a település legszélső csücskébe is el lehet jutni, így bukkantam rá a Buzál-Mórocza Pincészet szépen kiépített épületegyüttesére. A borász a napokon belül megkezdődő szüretre készült, de nagyon kedves volt, szakított rám fél órát, és beavatott a technológia legapróbb részleteibe is. Előfordul a pincében reduktív és oxidatív tétel egyaránt, előbbiek hűtött tartályos, irányított erjesztéssel látnak napvilágot, utóbbiak ezen felül finomseprős érlelést is kapnak. A 4,5 hektáros területen chardonnay, szürkebarát és sauvignon blanc tőkék adják a saját termést. Nekem a 2010-es olaszrizling is nagyon ízlett, amely élénk savakkal, nem túl markáns fajtajegyekkel, zamatosan, ízletesen, frissen került elsőként a poharamba. Ezt az ugyancsak '10-es chardonnay és a meglepő módon fahordós sauvignon blanc követte. Kellemes időtöltés volt, mondhatom!


Egy gyors vizitre elnéztem az Etyeki Kúria felé is, itt nem a borász (bár később Matolcsy Sára is előkerült egy percre a pesti borfeszt közepette), hanem a meglepően hozzáértő személyzet fogadott, amelyet már csak abból is leszűrhettem, hogy először egy opálos bort töltött ki nekem, de ezt észrevéve azonnal és önmagától kicserélte. Egyetlen dolgot nem értettem: vajon miért drágábbak itt a helyszínen a borok, mint a pesti borkereskedésekben? Mindegy, a kereskedelem már csak ilyen, legalább nem kellett vásárolnom és cipelnem haza a palackokat.
Ilyeneket kóstoltam:

• CH09: üdítő, de kifinomult stílus, a területhez képest lágy savakkal. Szellőztessük, és jönnek a zamatok!
• PN09: volt már szerencsém egy-egy évjárathoz különböző fesztiválokon, a végeredmény mindig ugyanaz volt: ehhez fogható pinót ritkán iszom! Ez a megállapításom most is megerősítést nyert, remekbe szabott bor ez.