Borkóstoló

Tavaly elhatároztuk, hogy minden nyáron illik elkészítenünk a hivatkozott receptúra alapján ezt a parázson sült gyors és finom - akár hétköznapi - csemegét. Most is kísérte néhány palack bor az eseményt - ahogy ez a kertben, nyáridőben megszokott. Nem is az első olyan bejegyzés ez, amelyben a borokról csak érintőlegesen lehet szó, hiszen az élmény általában komplex, nem lehetséges a teljes koncentráció és fegyelem. Szóval bocsáttassanak meg bűneink, a teljesség igénye nélkül idézem fel a báránybordák, makrélák, és a Frédi-Béni szelet emlékét. A fűszeres traminit Endrétől kaptuk a Dolomitokból: enyhe, traubis üdítő, minimális savakkal, de annál intenzívebb zamatokkal. A 3 cuvée nem vésődött be, Gyula szerint olyasmi volt, mint a Grand , csak visszafogottabban. Taschner 10-es rozéja nem lógott ki a tárgyév derékhadából semelyik irányba - csak a címke újult meg kissé. Az Anna Borház, mint új felfedezés, jól indított. Bio bornak vallja a készítője, bizonyára így is van. Az alföldi pincész...

"70% Chardonnay a szentbékkállai Farkastetőről, a „Kőtenger árnyékából” és 30% Tramini a Badacsony hegyről, a Bagolyvár alól." Nyálkázás és fajélesztő után 16 Celsius fokon erjesztették, februárban derítették. A külön kezelt alapborokat június végén házasították, és augusztus 30-án palackozták. Ezeket lehet megtudni a borász honlapjáról. Tapasztalataink alapján szép, fényes, közép sárga színű, visszafogott illatú bor. A tramini nem hangsúlyos, főleg a chardonnay korábban megismert jellege köszön vissza a házasításban. Alapvetően savanykás, de a fő fajta reduktívan kezelt jegyei érezhetők a kissé kesernyés zamattal. Nyári kánikulában biztos jobban esett volna, így nem voltunk elragadtatva, de azért nem rossz.

Más évben csak az "ez is megvolt" kategóriába sorolnám. Idén azonban nem sok jó jutott nekünk a rozék világából, így ez a tetszetős színű, de másnap már éppen csak illatos, friss, mondhatni zamatos házasítás nem is volt rossz választás. Alkohol: 12% Ár: 1200 Ft körül

Élményeim a 2011-es Wekerlei Borúton, két részben. Második felvonás. A Janust másnapra hagytam (jó érzékkel, mert így a húggal és az édesanyával találkoztam, beszélgettem). Ennek a villányi borászatnak is volt száraz muskotálya, kértem is belőle egy keveset. Ez egészen más irányzatú, mint a Ruppert féle. Tartalmas, és összetett, de nem az a könnyű, játékos - nekem nagyon tetsző - vonal. Ennek volt egy kései szüretelésű változata is elképesztő súllyal és cukorral. Nagyon tetszett a franc-juk, és a franc-merlot házasítás, amit Örömbornak kereszteltek el. A Szeleshát egy-két borát már ismerjük, de a tudásszomjam kielégíthetetlen, ezért megkóstoltam a mindnyájunk tetszését elnyerő pinot fiatalabb kiadását is. Nagyon szép volt ez is. Még a K2-re (2. szüretből való, vagyis kései kékfrankos), és a Három fiúra (3 bor házasítása) emlékszem, nagyon kellemes, tartalmas (szekszárdi) mindkettő. Arról beszélgettünk, hogy gondolkoznak egy fehérborban is, de - egyéb problémák mellett - ahho...

Élményeim a 2011-es Wekerlei Borúton, két részben. Első felvonás. Rupperték korán érkeztek, náluk kezdtem a kóstolgatást. Muskotályt nem hoztak, mert már elfogyott (nem csodálkozom). A friss chardonnay könnyed felfogásban készült, nincs mit elelmezni rajta, de megvannak az értékei (itt nem csak arra gondolok, hogy sokat lehet belőle meginni, habár ez történt kedves ismerősök körében, közöttük a másnapi sütibajnokkal). A '9-es chardonnay hordós tétel. Az értékei az adott hőmérsékleten számomra sajnos nem mutatkoztak meg. A '8-as pinot noir amolyan villányis volt, számomra kevésbé szerethető. Váli kínálata is szűkebb volt a szokásosnál. Ennek oka a tavalyi szűkös esztendő. (Örömünkre ez a szűkösség tehát nem a minőségen érezhető. A másik ok pedig a növekvő népszerűség lehet.) Minden bor 2010-ből származik. Az olaszrizling, bár kevésbé illatos, most is nagy örömet okoz. A már ismert receptúra - fele hordós, fele tartályos - nagyon jól működik. A kéknyelű most elősz...

Egy augusztusi kiruccanás alkalmával próbáltunk rögtönözni, hová is lehetne 2 nappal korábban bejelentkezni borkóstolóra. Volt néhány jelöltünk, végül Simon Józsefnél kötöttünk ki a Nagykőporos pincesoron. Előképünk már volt a honlapon is közhírré tett 8-10 órás kóstolóról, hiszen közel 5 évvel ezelőtt, a társaság egri túráján a kisgyermekkel nem rendelkező többségnek volt szerencséje egy fél napot eltölteni ugyanitt. A délután 4 órai érkezésünket egy hirtelen zápor kísérte, amitől még fülledtebbé vált az addig is nehéz nyári levegő, tehát jól esett a rövid várakozás alatt egy kis hideg ásványvíz és a pince hűse. Mire a gazda is megérkezett talán túl is hűltünk ahhoz, hogy akkor már a frissen melegített bárányhússal készített paella essen jól - bocsássa meg minden borivó, de ez volt az este egyik csúcspontja. Közben elindult a palackozott borok sora is. A vacsora közben egymás után jöttek a különböző fajták és évjáratok, minket pedig annyira lekötöttek a kulináris gyönyörök, a házigaz...

Ez a bejegyzés jó pár hete piszkozatként várt a sorára, most összerakom az emlékeimből: Ha már az imént szállóigét idéztem, akkor álljon itt is egy a cím alapján: a sátor próbája az ivás. Bocs. A Léránt-rizling tavaly még Gyula fődíjasa volt a badacsonyi borhéten, ám sajnos azóta meggyengült, nem mutatott semmit, nem hogy átütőt. A Laposa friss sorozat harmadik tagja illatos szőlőkből készült és ugyanilyen néven kínálja magát. Az összetétel nem derült ki. Ugyan valóban illatos, de ettől még nem tetszett nekünk, lapos a mondanivalója. Szőke Mátyás magasan nyert a másik két versenyző előtt. Tartalmas, korához képest lendületes, jó ivású, de semmiképpen sem könnyed bor volt. Élvezetes, mert ízletes, zamatos, testes. Nem tudom, hogy áll az életpályája, de az biztos, még nem leáldozóban.

Találtunk egy digitális sajtcetlit márciusból: "Meglepo hab a poharban, szuros szensav a nyelven. Lehet,hogy nem tett neki jot az utazas? Szerencsere viszonylag hamar ki tudtuk porgetni belole. Az ize rendben van, de nem hatalmas. Csokis,kesernyes,zoldes es meggyes. Szep tetel, de nem az a koncentratum,amellyel tobbszor talalkoztunk a videken."

Szüret közepette fogyasztottuk, nem várható mélyreható elemzés. Meglepő a 2010-es évjárat a tokaji vidékről. Reduktív hárslevelűként még inkább. Ezzel együtt még apámnak is ízlett, aki nem rajong a terroir jellegzetességéért. Virágos, illatos, ropogós - állítólag sárgamuskotály is van benne. A maga frissességével tökéletes volt, azt, hogy tokaji, nem mondtuk volna meg - nem is baj.

A hordónk második töltése. Badacsonyi alapanyag. 256 kg olaszrizling. 18,5-ös mustfok, 4,7 g/l savtartalom. Kíméletes, egyszeri sajtolás, hagyományos, menetes préssel. 12 óra ülepítés a hordóba töltés előtt.

Kénessav: 32/150 mg/l -ez kb. jó, de nem elegendő. Titrálhatósav-tartalom: 4,3 g/l ami nagyon alacsony, vagyis min. 2 g/l citromsavval kellett volna kiegészíteni a bort a palackozás előtt. Alkohol: 12,59 V/V %, ami jó. Össz. extrakt: 21,6 g/l, ami szintén jó. Illósav tartalom: 1,38 g/l, ami sajnos nagyon rossz.

Villányból nem számítottunk hatalmas olaszra, eleinte úgy tűnt, beigazolódik a prekoncepció. Az illata mégis kétségeket ébresztett, mert telt, zamatos, összetett jellemzőkkel kecsegtetett. Az első kortyoknál kérdezgettük egymást, hogy kevés-e a sava, vagy mi benne a furcsa. Erre nem jöttünk rá, de később már nem is volt érdekes, mert a bor kinyílt - bár savasabb nem lett. Gyula szerint nem hibádzott ott a sav, de a később megfogalmazott krémesség miatt nem tülekedett. Szerintem valami vizenyősség mondatta velem a gyenge gerincet, bár aztán valóban nem volt zavaró. Pite! :) - fügés-sajtos süti után tökéletes. A kétértelmű leírást zárjuk azzal, hogy végül mindkettőnknek tetszett, szerettük. Gyula már a második töltés után elköteleződött (én a harmadiknál).

Többször visszatértünk ehhez a lédigben kapható, ugyanakkor palackozásra termett chardonnay-hoz. Amikor először vettük, a társaságban nagyon jó visszhangra talált, ezért később Gyulával személyesen is visszalátogattunk a badacsonyi szemle után. A bor telis-tele van zamatokkal, testtel, bizonyára a seprőn tartás volt oly jó hatással rá. Az évjáratban nem vagyunk biztosak (2008, vagy 2009), de az biztos, hogy a legközelebbi borfejtéskor a végére járunk - úgyis hozunk néhány literrel!

Volt már szerencsénk Szövényi Áron fehér elképzeléséhez az etyeki terroirról, most megadatott a vörös változata is. - Színe: igen halovány, szinte siller. E: ragyogó rubin, Gy/G: nem, csak meggyszörp. Mindenki: nincs barnásság, mint az előző (bejegyzésben szereplő) borban. - Illat: Gy: meggy, G: avar és füst (avarfüst), rumpuncs, Gy: hú, de jó ez a száraz illat, E: szilva - a füstöt én is érzem. Gy: sárgabarack alkohollal, E: egyetértek. - Íz: ringló, eper, fehér csoki, epres joghurtos csoki, kicsit savanykás. Szerettük, mert kiegyensúlyozott volt! Azért is, mert nem volt túlgondolva, hanem adta, a pinótól elvárható könnyedséget. Kisvörös.

Komoly alkohol érzet, pedig csak 13%. Avar, gomba megvan. Dohány! Férfias, nem a tannin miatt, hanem az ízvilágát tekintve. Antik bútor illat (Gy). Barnás-rozsdás. Kesernyés, de bársonyos, puha. szivarkával nagyon jól barátkozik. Igazán szerettük. G: A fajta szokatlan vastagsága bizonyára a bor szűretlen mivoltának is köszönhető.

Az illata jobb, mint az íze, szárazon főleg. Illatban jön a fajta és a hordó, édes tölgy, E: széna, lucerna, Gy: egyetért, vasat érez. Savai enyhék az édes-alkoholos miliőben. Amúgy kerek, de Gyulának valami nem stimmel. Gy: azért nem volt rossz. G, E: határozottan jó volt. G: Szóval, talán csak annyit még a fenti távirati stíluson kívül. hogy a kezdésnél még nem adta ki magát annyira, hogy ne furcsálltuk volna a félszáraz mivoltát, de a fajtáját már akkor is remekül hozta. Mire a végére értünk, egészen megnyílt, és bár Gyula nem lelkesedett akkor sem, Endrével maximálisan elismertük a minőségét. Alkohol: 14,5% Ára: 2700 körül

Nem tévesztendő össze a Szent György-hegyi Horváth pincével. E: nekem savanyú. G: elsőre kicsit édeskés (gyümölcs), ugyanakkor kesernyés is. Konklúzió: gyümölcsös-édes illat, ez valószínűleg a túlhűtés eredménye. Levegőzés, melegedés után az illata még kellemesebb, G: mint egy komoly borvidék komoly fehérbora. Friss savak, de korosabb bornak tűnik. E: továbbra is savanykás, de a savgerince nem egyenletes, hiányos. Alkohol: 11% Ára: 1200 körül

Évjáratához képest meglepően tartalmas. Talán nem is mondanánk tízesnek. Aranysárga, nehézkes mozgású. Jó, erőteljes sav, salátával kiváló. Tisztán reduktív. A száraz pohár mézesedik, vaníliás, káposztás hordó. G: kacs, E: ez nem kacs, egyszerűen zöldveltelini. G: Ja, és azt nem írták le, hogy nagyon finom volt! :) Alkohol: 12,5% Ára: 1500 körül L0350

Péntek délután Etyeken vitt keresztül az utam, és persze nem hagyhattam ki, hogy megtaláljam a módját egy lyukas óra és egy üres pohár megtöltésének. Bár gondoltam, hogy nem lesz túl nagy élet, ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat. Szerencsére kerékpárral a település legszélső csücskébe is el lehet jutni, így bukkantam rá a Buzál-Mórocza Pincészet szépen kiépített épületegyüttesére. A borász a napokon belül megkezdődő szüretre készült, de nagyon kedves volt, szakított rám fél órát, és beavatott a technológia legapróbb részleteibe is. Előfordul a pincében reduktív és oxidatív tétel egyaránt, előbbiek hűtött tartályos, irányított erjesztéssel látnak napvilágot, utóbbiak ezen felül finomseprős érlelést is kapnak. A 4,5 hektáros területen chardonnay, szürkebarát és sauvignon blanc tőkék adják a saját termést. Nekem a 2010-es olaszrizling is nagyon ízlett, amely élénk savakkal, nem túl markáns fajtajegyekkel, zamatosan, ízletesen, frissen került elsőként a poharamba. Ezt az ugyancsak ...

Frissítő, idén talán savasabb, mint tavaly , de ezért fröccsnek kiváló! Jó fajta ez a rizlingszilváni, mert a könnyedsége mellett vannak tartalmi értékei is. Persze nyilván kell hozzá a borász ízlése és értékítélete, hogy megmutassa magát.

Szeptember vége környékén már szedhető is.

Az idei lesz a negyedik Wekerlei Borút rendezvény a kispesti Kós Károly téren . Most is az ország számos borvidékéről jönnek hozzánk „házhoz” a borok és a borászok. 2010-ben 10 kiállító kínálta termékeit Wekerlei Napok lassan hagyománnyá váló borkóstolóprogramján , amelynek keretében több száz látogató kóstolta kisebb és nagyobb pincék termékeit. 2011. szeptember 10-11-én ismét 10 kiállítót várunk. Reméljük, hogy idén kegyes lesz hozzánk az időjárás és eső nélkül lehet beszélgetni a sátrak közötti asztaloknál a barátokkal, a kíváncsiak pedig a borászoktól érdeklődhetnek a különböző szakmai fogások után. Az egri borvidéket idén is a különleges borairól megismert és szintén wekerlei kötődésű Fekete Cseresznye Pince fogja képviselni. Tokaj-hegyalja hungarikum fajtáit a méltán egyre népszerűbb Lenkey Pincészet mutatja be, a nyarat pedig a Váli Bor badacsonyörsi nedűi idéztetik majd fel a kilátogatókkal. A Balaton felvidéki ízeket Felsőörsről a Gelléri Pince is igyekszik majd megkedveltet...

Tavaszról volt félretéve, nemrég megszúrtuk. Rózsaillatú festőszőlő - alapban nem az a fajta, amelyre azonnal megcsurran az ember nyála. Mégis nagyon jól sikerült tétel. A rózsa nem zavaró, ellenben gyümölcsös, sűrű, tanninos. Z szerint egzotikus, fűszeres, jó egyensúlyú.

Ember legyen a talpán, aki ezt megírja. A bejegyzés címe is utal rá, hogy nem véletlenül üresek a palackok a fotón. Előző nap ugyan már ránk sötétedett, mire én is oda jutottam, hogy forgatni kezdjem a nyársamat a parázs felett, mégis fényt kaptam, mielőtt a többiek hazamentek volna. Fáradt voltam, na. 1. Ami viszont biztos: a Szászi-féle Szentgyörgy-hegyi Cuvée Rosé hibátlan! Mi több, hiba lett volna kihagyni. 2. A kövidinkát nemrég emlegettük , a 10-es verziója is frissítő, mégis tartalmas, akár egy-egy etyeki Nyakas-tétel. 3. A Harmat kezd elpárologni, mert már este is ködösebb volt, amikor következett. Sűrű, komoly anyagra, elegáns, kifinomult minőségre emlékszem. 4. A kékfrankosról Gyulával megállapítottuk, hogy az ismerős, zöldes, fanyar jellegű, számunkra balatoni jegyek találhatók meg benne. 5. A 07-es CS megírására, továbbá a fentiek kiegészítésére tisztelettel felkérem állandó, de egyben volt kollégámat.

Szerintem megérte a pénzét. Eddig még csak ezt kóstoltuk Kvassay Levente kezei közül, de mintha sauvignon blanc-t is láttam volna, úgyhogy előbb-utóbb be kell annak is esnie hozzánk. Ugyan nem tudok frenetikus élményekről beszámolni, mégis mindenképpen a 2010-es mezőny legjobbjai között a helye. Mondják, nehéz ebből az évjáratból kiemelkedőt alkotni - még a régi mangós favoritunknak sem sikerült. Ezért (is) dicséretes az olyan termés, technológia, és gondosság, amely tisztességes, elvárható és vállalható minőségű borokat eredményez. UI: Sajnos idén is találkoztunk a "lepalackozzuk, mert ki azért nem dobjuk, csak elviszik a népek" hozzáállással (jó betűképe van ennek a szónak :). A tárgyi bor nem ilyen!

Ez volt az elmúlt hetek egyik legnagyobb ásza. Mivel Endre második hete ígérgeti, hogy megírja, gondoltam, most már ideje lesz megemlékezni róla, mielőtt a feledés homályába vész. Igaz, hogy a nyári hőségben jól behűtött, gyöngyöző üvegű fehérbor már vizuálisan is felfrissíti az embert, de amikor még ki is bontja, sőt, uram bocsá' el is fogyasztja azt a szomjas halandó, no, akkor lesz igazán hálás a természetnek és a borásznak ezért az italért. Friss, ropogós, illatos, zamatos, gerinces. A fajta parfümössége, édeskés bujasága éppen nem éri el a szokásos intenzitást, ezért olyan szép, kiegyensúlyozott és harmonikus ez a bor. 12,5 % Endre, kérlek fejezd be, amit elkezdtél... :)