Koronazáras tormás 2010.

Nem viccelek, ez tényleg kupakos.
Ez ellen persze elsősorban az emlékképeink miatt tiltakozunk, másodsorban, mert nem praktikus, hiszen nem visszazárható. (Az utolsó ilyen élményem Söpteiék pincéjében volt, de ott jó is volt az a szürkebarát, és visszazárni sem akartuk.)
A tormás pedig nem a termelő neve.
??
Hogy végül ne legyen kitörölve ez a kevéssé ideillő bejegyzés, a borhibákra terelem a szót.
Hiszen nekünk, borfogyasztóknak mi egyéb lenne a szemünkben a szőlőlé must fázisban való megrekedése, mint hiba.
Hogy pozitívumot is írjak, a nedű kristálytiszta, aranyló - annak ellenére, hogy szűretlen.
Tormás illat-, és ízjegyek (utóbbi kevésbé), valamint sok cukor jellemzi.
A lényeg, hogy tormával kezelték ezt a mustot (szőlőléből és egy ezrelék tormából áll), és nem pasztőrőzték, vagy tartósították vegyileg.
Szerintem igen jó. Érezni a tormát, de nem zavaróan, és közelebb áll az íze a friss mustéhoz, mint a más módon készülteké.

Alkohol: 0%
Ár: 1000Ft (1l)

Megjegyzések

  1. Bár megköszönjük a különleges élményt, de az igazat megvallva engem kissé dohos földszagra emlékeztetett az ööö illa... szaga.

    Orrbefogva már boros jegyek kandikáltak ki - számomra öreges?, késeis?, tokajis? módon. Hogy ez hiba, vagy a terroir kandikál-e ki (Tarcalban termett szőlő leve), ki tudja?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése