Borkóstoló

Nagyon jó kis bor, a kékfrankos dominál, ezt szépen kerekíti a másik két fajta, és pont annyit állt hordóban, amennyit a teljes összhang megkíván. Sima, bársonyos, könnyed, mégis testes, tartalmas. Nagyon tetszett, ritkán van szerencsénk ilyen szép tételhez. Néhány paraméter a pince honlapjáról: Szőlőfajta: kékfrankos 60%, merlot 22%, pinot noir18%, Borkészítés: 15 hónap fahordós érlelés Extrakt-tartalom: 29,2 g/l Cukortartalom: 1,0 g/l

Citromos, marlenkás, friss. Ugyanakkor, mintha hordós lenne. Valamiben hasonlít a többi nemrég kóstolt soproni fehérhez (csak nem a terroir?), viszont szerencsére ez egy szebb tétel, mint amelyekbe párszor sajnos belefutottunk mostanában. A kora ellenére annyira megőrizte a lendületét, hogy simán rávágnám, pontosabban rá is vágtam tévesen, hogy 2009-es.

Az év első bora, legalábbis számunkra. De ez nem annyira fontos, nem szeretnénk ebből versenyt csinálni, sem a borászokat arra ösztönözni, hogy ezt tegyék. Azért persze kíváncsian estünk neki. És hogy milyen? Érdekes! Vastagon bevonja a nyelvet, mégsem képvisel erős ízvilágot. Egyértelműen vajas textúrával rendelkezik. Parádi víz ásványi sókkal (Gy), citrusok (G), fenyő (Z). Ott a pont, fenyő! Lóg a levegőben, nem tudjuk hova tenni, ilyet még nem ittunk, és ez teszi vonzóvá. Annyira nem magasztaljuk (Gábor kicsit jobban, mint a többiek), tényleg nincs jobb szó rá, mint hogy "érdekes".

Ezzel a cicással már régóta szemeztünk, egyikünk-másikunk már kóstolta is, mélyebb nyomot nem hagyott bennünk. Parfümös, édeskés. Annyira, hogy el sem hisszük, hogy száraz, még a félszáraz is enyhe jelző. Az intenzív illóanyagok alapján arra sem jöttünk volna rá soha, hogy egy furmintot tartunk a kezünkben. Az édesség szerintünk nem áll jól neki, viszont a tetemes aromával karöltve lehetséges, hogy az édes oldalról közelítő kezdő borkedvelőnek hatásos csalétek az első lépések megtételéhez a minőségi borfogyasztás felé vezető úton. Szénsavas, kissé vasas, később azonban szépül, egész barátságos, a harsány zamat lenyugszik, az édesség belekerekedik. Behízelgő cica édesisszáknak.

"Challenge International du Vin, médaille d'argent", áll a plecsnin. Mit ne mondjak, akár "médaille d'or" is szerepelhetne itt. Szerintem egy ragyogó rizling, amely szépen egyensúlyoz a tagbaszakadt keményvonalas, és a gyümölcsösen friss stílusok között. Ráadásként még csak nem is drága, egy " meilleur achat " matricát is megérdemelne, ha a francia megmérettetésen létezne ilyen kategória.

Ez a bor könnyen elfogy egy kis összejövetelen. Igaz, a bográcsolós szezonból már kifutottunk, de az elkövetkezendő ilyen alkalmakra ideálisnak gondolom. Kinyitva kissé állatias, ezen felül nem sok egyediséget mutat, de a célját betölti: beszélgetés és vacsora mellett jóízűen megivódik.

A beszerzés történetét és hátterét remélhetőleg Endrétől hamarosan megkapjuk e sorok között, mert mentségéül szolgál(hat) a szerintünk elfáradt bornak. Tudjuk, hogy a homokon általában nem évtizedes távlatokban gondolkodnak palackozáskor, és a fajta sem feltétlen erre termett. Kattintásra nagyítható a hátcimke a hivatalos bemutatásért. E - Egy nagykereskedőnél előfordul, hogy pár palack eltűnik a borrengetegben, azután egyszercsak előkerül. Így történt esetünkben is (no meg a '7-es Bogyólé , és - gondolom - a szintén ' 7-es Font siller kapcsán is). Nem is vettem volna meg, ha nem kapok egy olyan ajánlatot, hogy levásárolhatom az árát, ha nem találjuk jónak. Levásárolom. Az egyébként hiba nélküli (Gyula ezzel mintha nem értett volna egyet), érett, szép színű, koros illatú bor már rég nyugovóra tért. Ezért különösen disszonáns volt a benne fellelt - három évvel ezelőtti palackozását tekintve jelentős mennyiségű - szén-dioxiddal.

Amikor az ember Vas megyében jár és negyed órányi kocsiútra van Kőszegtől, arra gondol, esetleg elviszi a gyerekeit valamilyen "jobb" játszótérre a városba, amikor olyan szép napos őszi idő van. Először meglepődik, hogy látszólag nincs egy tisztességes játszótér a festői kisvárosban, amely az osztrák határtól nem messze elvárható lenne. Végül egy helyi apuka ajánlása alapján, az EU-kompatibilistől évtizednyi távolságra lévő környezetben - persze azért boldog gyermekzsivajtól körülvéve - elkezdi böngészni maroktelefonján a már ismert borászok elérhetőségét, hogy kényszerű helyzetét kihasználja és a fent említett csalódottságát helyi borok beszerzésével enyhítse. Frankék nem voltak otthon, így maradt - az egyébként elsőként leegyeztetett - jól bevált családi borászat. Gyors sms a szaktársaknak, később 2 hatos karton mögött csukódik az autó csomagtartója. Néhány nap elteltével egy kékfrankos csúszik elsőre (alább csak emlékfoszlányok), további egy héttel később a +3 is so...

Tekintve, hogy a bort elutasítók immár a Duna vizét is ihatják (nem ömlik többé a folyóba tisztítatlanul Budapest szennyvize), elérkezett az idő, hogy legfontosabb kultúrnövényünk (egyben a leghasznosabb megújuló energiaforrásunk), a szőlő visszatérjen, és uralkodjon. Miénk a vár(hegy), tiétek a lekvár (és egyéb haszontalanságok)! Lelkesedésem úgy hathat most egyesekre, mint a keresztények hozzáállása Evlija Cselebire, a török utazóra az 1660-as években: "...a budai vár, (melyet a német királyok egyike építtetett), a Duna nyugati partján, magas halmon, sziklák fölött, keletről nyugatra terülve fekszik. A hozzáértő ember előtt nem titok, hogy e vár néhányszor ostromot látott... Óráról - órára húsz váraga deressel és bottal az őrséget végigjárja. Ha valamelyik őrt kissé elszunnyadva találják, felébresztik és nyolcvan botot ütnek rá, hogy az álmát kiverjék. E vár ugyanis az egész keresztény nemzetnek szemében van. Sőt, úgy tesznek, mintha Buda az övék volna. " Mert fél ország a...

A Szent Donát Pince és Borház csopaki rezidenciáján sok évvel ezelőtt már jártunk. Festői környezetben, az erdő alatt található a 2000-es évek elején épült fogadó. Ennek a tételnek jócskán kellett a levegőzés, mert az értékeit inkább a palack vége felé adta ki. Az illatáról a többiek (Z, E) már az elején egybehangzóan állították, hogy... Na, és ez az, amit én elfelejtettem. :) Közepesen testes, ha jól emlékszem határozottan savanykás, citrusos lecsengésével kellemes élmény volt, és mint említettem, a végére gazdag zamatok, aromák jöttek elő belőle.

Amikor Csabi barátom tehénpásztorkodásból visszajővén ezzel a borral állított be, nemcsak azért örültem nagyon, mert ezidáig nem ismertem a borászatot, hanem mert a Nivegy-völgy mostanában nagyon izgatja a fantáziánkat. Az íz gerincét a muskotály erőteljes aromája adja, mellette viszont jelen van egy jó nagy adag sósság, amely kompenzálja a parfümöket. Nyáron volt szerencsém ismerkedni két csicsói pince - a Dobosi pince és a Cse-Ki-bor - csodás boraival, és most harmadikként elmondhatom, hogy ennek a területnek van egy egyértelmű, összetéveszthetetlen sajátossága, amely alapvetően egyfajta ásványos karakterben mutatkozik meg. Ismét el kell mondjam: ezt a vidéket fel kell fedeznünk! Most, hogy megírtam ezt a bejegyzést, vettem észre, hogy a pincétől már kóstoltunk valamit , még az is lehet, hogy ugyanez a bor volt az. Annak a címkéje azonban máshogy nézett ki, és ott a balatonszőlősi jelző volt feltüntetve, itt pedig balatonmelléki szerepel. Remélem, nemsokára személyesen megkérdezhe...

Régóta szerettem volna már kóstolni valamit a csepel-szigeti borász keze alól, most végre sikerült - kezdtem eredetileg a mondatot, mire kiderült, hogy egyszer már kóstoltunk tőle valamit . Mindegy is, térjünk a tárgyra! No, nem egy hatalmas tétel ez. Azért könnyen el lehet kortyolgatni, amolyan beszélgetős bor, nem igényel túl nagy odafigyelést. Vagy épphogy sokkal többet kellett volna figyelnem rá, hogy megérezzem a valódi értékét? Egy másik alkalommal, ígérem, megteszem!

Nem csak a terület-fajta párosítás miatt érdekes ez a bor. Könnyed, játékos, mégis tartalmas. Először, mintha kicsit túl lágy és híg lett volna, nem igazán tudtuk hová tenni, de egy órácskányi szellőzés után mesés zamatok bukkantak elő, sárga gyümölcsök (körték?) szálltak ki a pohárból. Hihetetlen metamorfózison esett át, életre kelt, vízből borrá vált, mégpedig harmonikus, szép borrá. A fajtát nem véltem tetten érni, a stílus sem ismerős, számomra abszolút újdonság.

Nem viccelek, ez tényleg kupakos. Ez ellen persze elsősorban az emlékképeink miatt tiltakozunk, másodsorban, mert nem praktikus, hiszen nem visszazárható. (Az utolsó ilyen élményem Söpteiék pincéjében volt, de ott jó is volt az a szürkebarát, és visszazárni sem akartuk.) A tormás pedig nem a termelő neve. ?? Hogy végül ne legyen kitörölve ez a kevéssé ideillő bejegyzés, a borhibákra terelem a szót. Hiszen nekünk, borfogyasztóknak mi egyéb lenne a szemünkben a szőlőlé must fázisban való megrekedése, mint hiba. Hogy pozitívumot is írjak, a nedű kristálytiszta, aranyló - annak ellenére, hogy szűretlen. Tormás illat-, és ízjegyek (utóbbi kevésbé), valamint sok cukor jellemzi. A lényeg, hogy tormával kezelték ezt a mustot (szőlőléből és egy ezrelék tormából áll), és nem pasztőrőzték, vagy tartósították vegyileg. Szerintem igen jó. Érezni a tormát, de nem zavaróan, és közelebb áll az íze a friss mustéhoz, mint a más módon készülteké. Alkohol: 0% Ár: 1000Ft (1l)

Nos, erről talán majd egy új blog is születik. Az eredményéről viszont biztosan fogunk itt is írni.

Nesztek, lusta társaság! Remélem legalább egy kicsit szégyenkeztek... :)

Szerencsére nem a féktelen ivászatot követően settenkedő változatával találkoztunk, bár adja magát a hasonlatra Lisiczáék vörös házasítása. A mi esetünkben hozzáadtuk a magunk részét, hiszen sült őzgerinc mellé bontottuk. "A Kékmedoc és a Portugieser gyümölcsössége, s Kékfrankos érett meggyes ízei, valamint a Cabernet sauvignon és Merlot testessége emeli ezt a bort a friss, gyümölcsös vörösborok kiemelkedő képviselői közé." Jó volt, tetszett, de talán nem elég objektív a kóstoló, amikor már jó két órája készíti a (nem konyhakész) krokettet, cumberland mártást, és a hirtelen kérgesített frissensültet. Finom kísérő volt, megérdemel egy újabb próbát - magában.

Az esős szekszárdi szüreti napokról ezt a szuvenírt kaptuk - köszönjük! Annál is inkább, mivel nem volt még szerencsénk Márkvárt-borokhoz, bár márciusban szerettük volna személyesen is tiszteletünket tenni. Emlékszik valaki az összetételére? Annyi bizonyos, hogy finom illatos, mindenkinek ízlett, nemre és rozé-típus-irányultságra való tekintet nélkül.

Fertő-tó, Spern Steiner. Ezek hiányoznak még a cimkék közül. Na meg Weninger Franz, aki a borokat készíti Ákos Istvánnak. A területeket a 2000-es évek elején örökölte és vásárolta a Svájcba emigrált szülők gyermeke, aki Bázelből irányítja a biodinamikus és szigorú hozamkorlátozású term(el)ést. Ez a tétel tölgyfahordóban érett, amely nagyon jót tett. A zweigelt frissen palackozott példányainak vadsága, bujasága itt nem fedezhető fel, ellenben szép elegáns köntösbe öltöztette a jótékony idő és a fa. Endre?

A Wekerlei Borút egyik vendége volt a kisjakabfai ejtsd: jakfall manufaktúra. Kézműves borok Villányból. Illatában és ízében is kellemesen, enyhén fahordós édeskés zamatok. A CF összetettsége megmutatkozik a gyümölcsökben és a tanninban egyaránt. Az első időszakban nekem túlságosan kesernyés volt - pörkölt kávé, vagy kakaó. Hiába volt dekantálva, csak a másnapi visszakóstolásnál enyhült. Ez egy kicsit rontott az összélményen, de azért mindenképpen ízlett. Érett, összetett, komoly tétel.

Vargáék jó úton járnak, mert a régi, lejáratott, így elfelejtett fajtákat is felkarolják. Visszateszik a helyére ezeket a borokat, mert ez a kövidinka kifejezetten jólesett az aznapra jutó harmadik szüret utáni estebéd mellé. Jól behűtve kiváló frissítő, vizuális élményként is megállja a helyét. GY: csak a félreértés elkerülése végett, ha a képről és a tag-ekből nem derülne ki egyértelműen: a Varga család által üzemeltetett Gedeon Birtok boráról van szó. És valóban, könnyed szomjoltóként nagyon jól tud esni egy munkás szüreti nap délutánján. Köszönjük!

Ez bizony egy kakukktojás. Ettől a pincészettől nem ezt szoktuk meg. Persze ez nyilván nem versenyekre fog járni, hanem baráti iddogálások alanya lesz, de mégis. Legalább az évjáratot és az összetételt fel lehetett volna tüntetni. Olyan az illata és az íze is, mintha a megmaradt tételeket összeházasították volna, évjárat és fajták figyelembe vétele nélkül. Kicsit öreges, semmi lendület.

Az utóbbi időben bármelyik Nyakast kóstolom, mindig ugyanaz az elismerés fogalmazódik meg bennem, amely a reduktív technológia ellenére érzékelt testességnek szól. Nagyon jó ivású, mégis komplex összetételű, vastag érzetű kortyokkal találkozom, amely gyanítom, nem feltétlen a rizlingszilváni sajátja, inkább a terroir és a technológia.

Cabernet sauvignon, kékfrankos, merlot, és kadarka az összetétele, 14%-os alkohollal. Gazdag illatok és ízek, harapnivaló textúra. A pincészettől kóstolt tételek eddig egytől-egyig meggyőzőek voltak! Tovább? GY: Úgy emlékszem, hogy rendben volt, bár a pincében nekem jobban tetszett, igaz, ahhoz akkor természetesen hozzájárult a hely varázsa is. Ennek ellenére nagyon jó volt így utólag kóstolva is, nagyobbacska, szekszárdias.

Lemaradtunk. A következő bejegyzéseket utólagosan, közösen kérném kiegészíteni. Van itt ez a Sub Rosa. Úgy emlékszem, hogy szépen egyensúlyoz a kontyos és a bajuszos közötti (talán nem is létező) határon. Nem parfümös, de illatos, nem "fáradt", de mintha nem is teljesen reduktív lenne. GY: igen, ilyen volt, középutas. A technológia azért nyilván reduktív.