Wekerle 2011/2

Élményeim a 2011-es Wekerlei Borúton, két részben. Második felvonás.

A Janust másnapra hagytam (jó érzékkel, mert így a húggal és az édesanyával találkoztam, beszélgettem). Ennek a villányi borászatnak is volt száraz muskotálya, kértem is belőle egy keveset. Ez egészen más irányzatú, mint a Ruppert féle. Tartalmas, és összetett, de nem az a könnyű, játékos - nekem nagyon tetsző - vonal. Ennek volt egy kései szüretelésű változata is elképesztő súllyal és cukorral.
Nagyon tetszett a franc-juk, és a franc-merlot házasítás, amit Örömbornak kereszteltek el.



A Szeleshát egy-két borát már ismerjük, de a tudásszomjam kielégíthetetlen, ezért megkóstoltam a mindnyájunk tetszését elnyerő pinot fiatalabb kiadását is. Nagyon szép volt ez is. Még a K2-re (2. szüretből való, vagyis kései kékfrankos), és a Három fiúra (3 bor házasítása) emlékszem, nagyon kellemes, tartalmas (szekszárdi) mindkettő. Arról beszélgettünk, hogy gondolkoznak egy fehérborban is, de - egyéb problémák mellett - ahhoz a dizájnt is át kellene alakítani, mert a mostani - bármilyen szép is - nem passzolna egy fehér üveghez, és annak áttetsző tartalmához.


Lenkeyéket a végére hagytam, hogy az édesek ne zavarjanak meg. Sajnos a közelség ellenére nem hozták el minden tételüket. A friss, száraz, reduktív hárslevelű kitűnő innivaló. A fordítás nagyon komoly, tartalmas, nehéz, de mégis jobban ízlett a Kis családom nevű küvé. Ebben a furmint-hárslevelű párost jól megbolondította a muskotály.

Megjegyzések