Lisicza: ottonel muskotály 2011.
szükségét éreztem venni egy bort onnan (na jó, négyet),
egy könnyűvérű muskotályt.
Az mutat sok szép hodályt,
emez illata betölti szobámban a léget.
Nem rossz, nem rossz (mármint a bor), de az az érzésem, hogy a nem tárgyévben lepalackozott illatos fajták borai játékosabbak, incselkedőbbek. Ezt gondoltam már Font, és később Taschner irsaija esetében is. Nyáron ez kitűnő üdítő lesz, ha nem öregszik meg, és lesz még belőle.
Alkohol: 11,5%
Ára: 1500 körül
A fenti sorokért bocsánatot kérek! Íme itt egy szabályos, és jó limerick!
Volt egy báj' ifjú hölgy Pécsett,
a légyottról ő néha késett,
míg egy féltékeny lektor
nem tűré már és megfor-
gatta szívében a késet.
(Tatár Sándor)
Ehem. Maradnék az elsőnél - pedig nem is vagyok késős típus... :)
VálaszTörlésÉs mitől nem elég játékos a szóban forgó?
Nem biztos, hogy jól meg tudom fogalmazni az érzéseimet, vagy megfogni a problémát (ha van egyáltalán). Talán csak a benne (mindhárom említettben) felfedezett savanyka az oka, hogy kissé egysíkúnak érzem. Nem elég összetett. Bár - természetesen - száraz borról van szó, mégis szokott lenni egy édes érzet ebben a fajtában (is), pontosabban egy édes kezdetű, száraz végű skála, amelyet a nyelvemen játszik le. Ezt hiányolom.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésMindenesetre, szerintem az első limerik is telitalálat! Ugyan a hodályt egy kissé erőltetettnek érzem, de a műfaj maga is az, úgyhogy rendben is van ez így.
VálaszTörlés