Képtelen történet
Tőkések kóstolója 2011. december
Elcipeltem magammal a fényképezőgépet, és amikor beléptem a terembe, még lett is volna lehetőségem fotózni, ha egy-két embert félrelökök (netán megkérek), hogy ne legyen útban. Nem tettem. Pár perc múlva (de ki mer ilyenkor eskü alatt vallani az idő múlásával kapcsolatban?) viszont tele volt a helyiség, és mozdulni is alig lehetett.
Szecskő - Losonci - Karner sorrendben haladtam, a borászokkal nem sokat beszélgettem (szinte egyáltalán nem), mert ahhoz túl sokan voltunk. (Nekem ráadásul volt kinyomtatott adatlapom a 24 meghirdetett borról.)
A végül huszonöt tételes listát Szecskő Tamás boraival kezdtem.
A rendes tavaszi túránk alkalmával az ő boraiból csak keveset kóstolhattunk meg technikai okok miatt, ezért nagy élvezettel ugrottam fejest a 9 tagú sorba.
Ezek voltak a számomra kiemelkedőek:
- zöldveltelini 2009. (alkohol: 13%, sav: 6,2 g/l körül. ui. nincsen bevizsgálva, hiszen csak 168 palack áll rendelkezésre (ebből legalább ötöt megittunk ma este, egyet pedig én hoztam el), 23 éves gyöngyöspatai szőlő, 3000 tőkével és 2,1 tonna terméssel hektáronként, 2009. október 5-én szüretelve, 19 hónapig hordóban érlelve, idén áprilisban palackozva) - a 19 hónap ellenére érződik a fajta. Az a szőlőfajta, amelyet eddig csak frissen kóstoltam. Nagyon izgalmas;
- szürkebarát 2008. (15-ös alkohol, 19 hónap hordóban, 70 deka/tőke) - illatos, fajtás. Tényleg jó a szürkebarát a Mátrában;
- ottonel muskotály ? majd megkérdezem, mikori is (20,6 g/l cukor, 5,2 g/l sav, 12,8% alkohol, 35 éves szőlőtőkék, 2 kg/tőke) - a szokottnál visszafogottabb illat, amitől egy kicsit még érzékibb;
- turán 2009. elképesztően illatos, először a cékla jut eszembe, mint ami elsőre édes, azután valami fanyarba vált át, de illendő inkább valami gyümölcsöt mondani, legyen szeder, vagy áfonya. Nem bántó az alkoholja, csak ha mélyet szippant belőle az ember, akkor tűnik fel (16,57%). Egy jól látható piros festékréteg marad a pohár falán. 0,7 kg/tőke.
A Tőkések szélsőség. Kellemes, és örömteli szélsőség, de mégiscsak az. Ebből Losonci Bálint még ki is tűnik a stílusával. Így éreztük mindannyian a márciusi találkozáskor, és nem tudom elfeledni a pár héttel ezelőtti élményemet, amikor az egyik TV egy gyöngyöspatai riportot mutatott be a kisebbség ottani helyzetéről, az év velük kapcsolatos eseményeiről. Meghökkentem, amikor megláttam őt a képernyőn. Vajon mit fog mondani ebben a műsorban? Mit, mit? Hát azt, hogy milyen nagyszerű e vidék talaja, és annak ásványai ...
Ezek tetszettek leginkább:
- kékfrankos 2009., Úrráteszi (11,5 % alkohol, 6,3 g/l sav, 0 cukor, 20 éves szőlő, 36 dkg/tőke, 23 hónap kis hordóban, összesen 220 palack) - ez egy nagyon jó kékfrankos, ízvilágában nem különbözik annyira a megszokottaktól;
- Mocus 2011. (!) turán, bíborkadarka (itt, a kóstolón 1:1 arányban, de a palackban majd 2:1) - Szecskő turánjának illatát nálam felülmúlja, olyan mintha a lekvár egy része megpörkölődne (karamellizálódna) az üst falán, és persze közben tódul az orromba valami piros bogyó illata, van egy kis orvosság beütése is, amit a 16% körüli alkoholnak tudok be, nagyrédei, és gyöngyöspatai tőkék adják (1,5 kg/tőke) a 450 palacknyi levet.
Talán, mert nem Fehéregyházáról jött, Karner Gábor - mondhatni - vörösökben utazik (számomra Karner a kékfrankos királya). Azért van már fehérszőleje is, amely 2010-ben termett először. Ezt a szüzet, és az idei, a kóstoló listán nem szereplő, még átlátszatlan olaszrizlinget is szájára vette a nagyközönség. A többi mind kékfrankos volt. 6 tétel a Vitézföldről, egy pedig a Tavaszföldről származik.
A számomra legszebbek:
- kékfrankos siller 2010. (vettem volna, de ez még csak hordóminta (!), édeskés, málna illatú 3 g cukorral, 7 g savval és 14-es alkohollal, 2/3 kg/tőke) - rég volt ilyen siller élményem, legutóbb nagyjából két éve;
- a 6 nappal ezelőtt palackozott (szűrt, és derített) 2008-as felülmúlt nagyon sok kékfrankost az általam kóstoltak közül, de könnyű neki a 31 dkg-os tőketerheléssel;
- a 2006-os, szűretlen olyan, mint a meggylé, vagyis átlátszatlan. Nekem kicsit sok benne a fa (2 év), de ezzel a beltartalommal azért semmi esetre sem nevezhető durvának, elbírja (na, ja: 12,5 dkg/tőke);
- kékfrankos 2008., Tavaszföld (vakon egy kései szüretelésű fehérnek gondoltam volna, ja, de édes is, 7,5 g cukor, 6,5 g sav, 16 % alkohol, 46 éves tőkék, átlag 60 deka terheléssel, 2,5 év hordóban, 866 palack) - komplex, élvezetes.
Nem sokszor hallani olyasmit, hogy a '10-es milyen szép lett, vagy milyen szép lesz. Ennél a három borásznál ez nem lehetetlen (Karner szőleje is csak a távolság miatt veszett oda), mert a gondosság és a termés ilyen mértékű korlátozása (és persze az ásványok) meghozza a kívánt eredményt. A ma esti sor 25 borának ilyen értelemben vett legrosszabbja 2 kilogrammos tőketerheléssel készült.
Elcipeltem magammal a fényképezőgépet, és amikor beléptem a terembe, még lett is volna lehetőségem fotózni, ha egy-két embert félrelökök (netán megkérek), hogy ne legyen útban. Nem tettem. Pár perc múlva (de ki mer ilyenkor eskü alatt vallani az idő múlásával kapcsolatban?) viszont tele volt a helyiség, és mozdulni is alig lehetett.
Szecskő - Losonci - Karner sorrendben haladtam, a borászokkal nem sokat beszélgettem (szinte egyáltalán nem), mert ahhoz túl sokan voltunk. (Nekem ráadásul volt kinyomtatott adatlapom a 24 meghirdetett borról.)
A végül huszonöt tételes listát Szecskő Tamás boraival kezdtem.
A rendes tavaszi túránk alkalmával az ő boraiból csak keveset kóstolhattunk meg technikai okok miatt, ezért nagy élvezettel ugrottam fejest a 9 tagú sorba.
Ezek voltak a számomra kiemelkedőek:
- zöldveltelini 2009. (alkohol: 13%, sav: 6,2 g/l körül. ui. nincsen bevizsgálva, hiszen csak 168 palack áll rendelkezésre (ebből legalább ötöt megittunk ma este, egyet pedig én hoztam el), 23 éves gyöngyöspatai szőlő, 3000 tőkével és 2,1 tonna terméssel hektáronként, 2009. október 5-én szüretelve, 19 hónapig hordóban érlelve, idén áprilisban palackozva) - a 19 hónap ellenére érződik a fajta. Az a szőlőfajta, amelyet eddig csak frissen kóstoltam. Nagyon izgalmas;
- szürkebarát 2008. (15-ös alkohol, 19 hónap hordóban, 70 deka/tőke) - illatos, fajtás. Tényleg jó a szürkebarát a Mátrában;
- ottonel muskotály ? majd megkérdezem, mikori is (20,6 g/l cukor, 5,2 g/l sav, 12,8% alkohol, 35 éves szőlőtőkék, 2 kg/tőke) - a szokottnál visszafogottabb illat, amitől egy kicsit még érzékibb;
- turán 2009. elképesztően illatos, először a cékla jut eszembe, mint ami elsőre édes, azután valami fanyarba vált át, de illendő inkább valami gyümölcsöt mondani, legyen szeder, vagy áfonya. Nem bántó az alkoholja, csak ha mélyet szippant belőle az ember, akkor tűnik fel (16,57%). Egy jól látható piros festékréteg marad a pohár falán. 0,7 kg/tőke.
A Tőkések szélsőség. Kellemes, és örömteli szélsőség, de mégiscsak az. Ebből Losonci Bálint még ki is tűnik a stílusával. Így éreztük mindannyian a márciusi találkozáskor, és nem tudom elfeledni a pár héttel ezelőtti élményemet, amikor az egyik TV egy gyöngyöspatai riportot mutatott be a kisebbség ottani helyzetéről, az év velük kapcsolatos eseményeiről. Meghökkentem, amikor megláttam őt a képernyőn. Vajon mit fog mondani ebben a műsorban? Mit, mit? Hát azt, hogy milyen nagyszerű e vidék talaja, és annak ásványai ...
Ezek tetszettek leginkább:
- kékfrankos 2009., Úrráteszi (11,5 % alkohol, 6,3 g/l sav, 0 cukor, 20 éves szőlő, 36 dkg/tőke, 23 hónap kis hordóban, összesen 220 palack) - ez egy nagyon jó kékfrankos, ízvilágában nem különbözik annyira a megszokottaktól;
- Mocus 2011. (!) turán, bíborkadarka (itt, a kóstolón 1:1 arányban, de a palackban majd 2:1) - Szecskő turánjának illatát nálam felülmúlja, olyan mintha a lekvár egy része megpörkölődne (karamellizálódna) az üst falán, és persze közben tódul az orromba valami piros bogyó illata, van egy kis orvosság beütése is, amit a 16% körüli alkoholnak tudok be, nagyrédei, és gyöngyöspatai tőkék adják (1,5 kg/tőke) a 450 palacknyi levet.
Talán, mert nem Fehéregyházáról jött, Karner Gábor - mondhatni - vörösökben utazik (számomra Karner a kékfrankos királya). Azért van már fehérszőleje is, amely 2010-ben termett először. Ezt a szüzet, és az idei, a kóstoló listán nem szereplő, még átlátszatlan olaszrizlinget is szájára vette a nagyközönség. A többi mind kékfrankos volt. 6 tétel a Vitézföldről, egy pedig a Tavaszföldről származik.
A számomra legszebbek:
- kékfrankos siller 2010. (vettem volna, de ez még csak hordóminta (!), édeskés, málna illatú 3 g cukorral, 7 g savval és 14-es alkohollal, 2/3 kg/tőke) - rég volt ilyen siller élményem, legutóbb nagyjából két éve;
- a 6 nappal ezelőtt palackozott (szűrt, és derített) 2008-as felülmúlt nagyon sok kékfrankost az általam kóstoltak közül, de könnyű neki a 31 dkg-os tőketerheléssel;
- a 2006-os, szűretlen olyan, mint a meggylé, vagyis átlátszatlan. Nekem kicsit sok benne a fa (2 év), de ezzel a beltartalommal azért semmi esetre sem nevezhető durvának, elbírja (na, ja: 12,5 dkg/tőke);
- kékfrankos 2008., Tavaszföld (vakon egy kései szüretelésű fehérnek gondoltam volna, ja, de édes is, 7,5 g cukor, 6,5 g sav, 16 % alkohol, 46 éves tőkék, átlag 60 deka terheléssel, 2,5 év hordóban, 866 palack) - komplex, élvezetes.
Nem sokszor hallani olyasmit, hogy a '10-es milyen szép lett, vagy milyen szép lesz. Ennél a három borásznál ez nem lehetetlen (Karner szőleje is csak a távolság miatt veszett oda), mert a gondosság és a termés ilyen mértékű korlátozása (és persze az ásványok) meghozza a kívánt eredményt. A ma esti sor 25 borának ilyen értelemben vett legrosszabbja 2 kilogrammos tőketerheléssel készült.
 |
| Csak került egy kép ... |
Az említett muskotály 2009-2010-es házasítás.
VálaszTörlés