Mátrai tanulmányút - 3. nap

Szücsi és Gyöngyöspata

Belátom, hogy nem vagyok "szakmás", de a harmadik nap reggelén nem szívesen gondoltam borra. Inkább kávéra és reggelire vágytam. Az idő is kissé borongósabb arcát mutatta, pedig ez az én napom volt. Én akartam nagyon és én is szerveztem le. Karner Gábor borainak kóstolásával tartoztam magamnak (és neki is) a wekerlei fiaskó miatt. Losonci Bálint és Szecskő Tamás boraira pedig 3 éve voltam kíváncsi, azóta próbálom őket elcsábítani a Borútra.

Szücsi központjába (italbolt) taxival futottunk be a Volán jóvoltából (ui. vagy reggel 7-re vagy du. 1-re lehet érkezni, 10-re semmiképp) majd gyalogosan értünk el a pincesorra, ahol meghökkentően sok kis régi pince fogadott bennünket. Nem is gondoltuk volna, hiszen a mostani túra tervezése előtt azt sem tudtuk, hol van Szücsi, nemhogy ilyen remek pincesort gondoljunk oda. Karner Gábor pincéje nem vendégfogadásra, hanem borkészítésre termett, szerencsére. Mert inkább legyen kissé egyszerűbb a kóstoló hely, de jó a bor, mint fordítva. Azért persze jutott egy sörasztal és két pad az elvetemült látogatóknak, és máris gyertyafényben vehettük a mintákat magunkhoz. A borász számomra az egyik legszimpatikusabb házigazda volt az utunk során. Az, hogy leginkább autodidakta módon sajátította el a borkészítés csínját-bínját lenyűgöző és egyben biztató azok számára, akik hasonló terveket dédelgetnek, de sem materiális, sem szellemi tőkével nem rendelkeznek a borkészítéshez. De hogy a borokról is szót ejtsek: a bor a szőlőtőkén dől el, ezért Karner Gábor is az alacsony tőketerhelés híve (talán átlag 1 kg/tőke rémlik). Az erjesztés többnyire hordóban történik, azt hiszem az üvegballont és a tartályos sillert leszámítva, majd tárolásra kerülnek műanyag tartályokba a palackozásig. Minden valódi kézi munka eredménye. A sorunk így állt össze:

  • szürkebarát '08 illatos
  • kékfrankos siller '10 tartályból - testes, a sillerektől is szokatlan sötétséggel, enyhén almás illattal és kellemes zamattal
  • kékfrankos siller '10 hordóból - a két siller közül nekem ez tetszett jobban. A tartályoshoz hasonlóan testes, de kissé kerekebb, simulékonyabb változatban.
  • kékfrankos '09 - A kékfrankossal mostanában kissé hadilábon álltunk, mert túl gyakran futottunk bele savanykás, meggyes jellegű boraiba. Karner Gábornál egyáltalán nem olyan típusú borokat volt szerencsénk kóstolni. A '09-es, nem dűlő szelektált frankos a maga maradék cukrával együtt izgalmas összhatást eredményezett, de a Mátrában már nem lepődünk meg a természetesen édeskés vörösborokon.
  • kékfrankos '08 Vitézföld dűlő - emlékeim szerint ez volt a kedvencem. A házigazda szerint ez másokkal is elő szokott fordulni. Ennél több nem jut eszembe. De kár.
  • kékfrankos '09 Vitézföld dűlő - ez pedig Gábor kedvence volt, talán majd ír hozzá jelzőket.
  • kékfrankos '08 Tavaszföld dűlő - a mesébe illő névvel rendelkező dűlők termései mind szépek és jók voltak, remélem, lesz még hozzájuk szerencsénk. (Elegánsan léptem át azon a tényen, hogy azon kívül, hogy finom volt, ismét nem emlékszem semmire. Ezúton jelezném, hogy a jövőben a jegyzetelő kicsit több jelzőt véshetne le a helyben elhangzottak közül...)
  • olaszrizling '09 szűztermés üvegballon - hát mit mondjak, én télidőben nem vagyok ráindulva a fehérekre, majd a fiúk kommentelik, mert szégyen ide vagy oda, nem is emlékszem.

Szücsi pillanatok

Mire a pincében végeztünk a nap is kisütött, így Karner Gábornak a pincesor tetején búcsút intettünk és árkon-bokron által nekivágtunk a Kecskekő nevezetű magaslatnak, ahol két soron következő házigazdánkkal Szecskő Tamással és Losonci Bálinttal volt randink, és ahonnan remek kilátás nyílott Gyöngyöspatára. A szegény község ezidőtájt épp a hírekben is szerepelt, elég elszomorító apropóból, amit a helyszínre érkező borászokkal és két ott csatlakozó útitársunkkal Szilvivel és Tamással jól megvitattunk. Egy villámebédet követően máris Szecskő Tamásék konyhájában találtuk magunkat, ahol ismét - az elmúlt napokhoz hasonlóan - isteni pogácsák vártak bennünket. Ezúton is köszönjük a lelkes édesanyáknak, kezüket csókoljuk. A borokra konkrétan ismét csak halványan emlékszem (3. nap, ugyebár), csak arra, hogy kellemes volt az élmény. Közösen idéztük fel, már amennyit sikerült. Szecskő Tamás és Losonci Bálint is az alacsony (2010-ben a nagyon alacsony) tőketerhelés hívei. Ha jól emlékszem volt olyan szőlőfajta, ahol 60-70 dkg/tőke terhelés mellett folyt a gazdálkodás. Ez elég komoly.


A sorunk Szecskő Tamás boraival indulnak:

zöldveltelini '10 - Sajnos nem állok jobban memóriával, mint korábban, így csak annyira emlékszünk, hogy jók és tartalmasak a tételek.
muscat ottonel '10 - Nagyon illatos, de ezen nem vagyunk meglepve.
kiralyleányka '10 - sajnos még közösen sem sikerült felidézni. Valamelyik bornál mintha elhangzott volna a sós és ásványos jelző, talán ennél?
szürkebarát '08 - "Piña colada", de tényleg (ha nem kínos ilyet írni egy borról). Megvannak a kókuszos, ananászos jegyek és még az alkohol is ott van. Elképesztő.

majd Losonci Bálint tételei következtek:

olaszrizling és zöldveltelini (leheletnyi savignon blanc) '10 - az rémlik, hogy többször felemlegettük a "friss" és az "almás" jelzőket
siller bíborkadarka magyarfrankos '10 - szokatlan, elég sötét és tartalmas siller ez is, ami a festőszőlő tartalomnak köszönhetően nem is meglepő.
magyarfrankos '08 - itt egy lyuk van. Ki emlékszik?
kékfrankos '08 Úrráteszi dűlő - szerencsére Losonci Bálint kékfrankosa sem a savanyú meggy típusú. Mindenkinek tetszettek az utolsó tételek.
kékfrankos '08 Gereg dűlő - lásd mint fent.

végül Szecskő Tamás egy rejtekhelyről előkerített 2009-es turánjával zártuk a sort, amely abszolút hozza a turántól "megszokott" egzotikus, rózsaillatú és "ízű", de tartalmas, mély színű nedűt.

Kilátás a Kecskekőről - gyöngyöspatai élmények

Kellemes esténk volt, jó társaságban, jó borok mellett. A magam részéről a Mátrát egy felettébb izgalmas, felfedezendő vidéknek érzem, tele potenciállal, jó adottságokkal. Már csak az összefogás kell, hogy a lehetőségeket kiaknázzák. (Ez a nehezebb, úgy tűnik.) Nekem inkább a terület vörös borai jöttek be - talán majd a melegben fogékonyabb leszek a fehérek iránt is. Ennek egyik oka lehet, az is hogy nagyon gyakoriak a későis jegyek, amelyeket én még nem tanultam meg értékelni.

Megjegyzések

  1. A Karner-féle vitézföldi évjáratos frankoskok kapcsán az jut eszembe, hogy nekem talán azért tetszett jobban a 9-es, mert a 8-as nyilvánvalóan szép hordóérettsége és eleganciája mellett, a 9-es számomra élettelibb, vibrálóbb, gazdagabb volt.

    VálaszTörlés
  2. Egészen Karner Gáborig nem értettem, miért erőltet magára (és főleg a fogyasztóira) minden termelő egy vörösbort is itt a Mátrában. "Kell, hogy legyen legalább egy vörös" -mondta már Bárdos Benjámin is. Talán nem eléggé kekeckedő, elégedetlenkedő és fintorgó arccal, de én már nála (vagy legkésőbb a Borpalotánál) azt kérdeztem: de tényleg kell? Az első nap feleslegességeivel kezdve, a második nap fogyaszthatóin át - Karner boraival - a harmadik napon eljutottunk a jóhoz.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése