VinAgora 2010.

Tapasztalataim:

• Itt sincs sokkal hűvösebb, mint kinn (Iparmúvészeti Múzeum, aula)!

• Felnézve a kupolára: ennek sem így kellene kinéznie, de azért kellemes. (Jó, hogy mindig más helyszínt választanak.)

• A nagyjából 500 palack megkapó látvány a fehér terítős asztalokon.

• Általában is nagyon jó váratlanul összefutni valakivel. Esetünkben különösen érdekes volt, hogy egy borásszal, Dániel Zsolttal és feleségével, mint borfogyasztóval találkoztunk.

• Itt sem várható el egy kiscsajtól, hogy felismerje Szepsy Istvánt, még akkor sem, ha éppen egy szűk körben tartandó előadására érkezik a kijelölt terem ajtajához (Szabad kérnem a jegyét?!).

• A chardonnay is jó bor. Az e szőlőfajtával foglalkozó Pók Tamás előadásból kiderült az is, hogy kereklevelű néven már vagy 150 éve termesztjük mi is, ezzel elszállt az elsődleges idegenkedésem. Igazán jól sikerült ez a tematikus kóstoló, jó volt az előadás, amelyre ráadásul igen nagy kedvezménnyel jutottunk be, aktív volt a hallgatóság. Hallhattuk Maya Ernő hozzászólását egy-egy borhoz, és Gyula szívecskés megjegyzését, amellyel a 2009-es Nyakas chardonnay-t illette (volt ekkor egy pár másodperces értetlenkedő szünet).

• A borbírálat azon túl, hogy nehéz, még „értelmetlen” is. Nagy megnyugvással, és derűvel töltött el az ugyanazon értékelő lapon olvasható – érett-nyers, savas-nincs tartása-tüzes-gerinces, stb., stb. – nemcsak hogy különböző, hanem egymásnak ellent is mondó jelzők felfedezése. Zilai Zoltánnal beszélgetve az is kiderült, hogy a borokat nem a többihez viszonyítva, hanem önmagukban kell (megpróbálni) megítélni. (Kóstoltunk egy uruguay-i tannat-ot (ő is ejtette a „t”-t), ami készülhetett volna akár tanninporból is víz hozzáadásával (kis túlzással), és aranyérmet kapott.) Érdekesség volt számunkra a Tüske alanykóstolók után egy másik eszement, de nagyon szimpatikus próba: Szőke Mátyás ugyanazt a merlot bort különböző hordókban érlelte. Az egyik hordó magyar tölgyfából, a másik amerikaiból készült. Határozott különbség volt a két tétel között, de (csattanó): századra azonos pontot kaptak a megmérettetésen. Úgy rémlik, Gyulának, és nekem az egyik egyértelműen jobban ízlett. Ki tudja melyik, ekkor már sok munkaórán voltunk túl, nagyjából ezt láttuk:

VinAgónia - ahogy megjósoltam

• „A bor márpedig száraz” kijelentés ellenére ezen a „szakmásnak” mondható rendezvényen is jóval a zárás előtt elfogytak a „botrytisált borok”.

• Gyula ismét bezsebelt valamit, de bundát sejtek.
  

Júdás, meg a 7 és 1/2 kék frank