Tovább erősödik a Font

Alaposan fontolja meg mindenki, akar-e a ma oly bizonytalan piacokon valutával kereskedni. Ne csodálkozzunk, ha akár ezer forintot is oda kell adnunk egyetlen Fontért! Ez persze még nem baj. Fontos, hogy friss, ropogós, még fontosabb, hogy jó is legyen!
A kékfrankos siller (igen, itt már keverednek a pénznemek) – korára nézvést – eleve nem tűnt túl üdének, és, ha nem egy jól takaró színes üvegben lett volna, nem is vettem volna meg. Fontolgattam én, hogy egy 2007-es siller egyáltalán iható-e még, de olyan jól mutatott egymás mellett a borüzlet font kosarában a rozé, és ez, hogy a vásárlás mellett döntöttem. Már csak egy körmönfont tervre volt szükségem, egy olyanra, amellyel Zeninát, és Gábort rábírom a borozgatásra. (Sejthető, hogy ez nem volt olyan könnyű, elbeszélése túl sok időt igényelne, ezért mellőzöm.) Amikor tehát a boltos letette a telefont, és végre rám figyelt, én már a két kiválasztottal a kezemben tettem fel az egyébként egyáltalán nem létfontosságú kérdéseimet.

Mint már említettem, az első pofont a siller adta (sallert a siller). Öreges színe - bár indokolt - kis csalódást okozott. Az illata tovább erősítette ezt az érzésünket, de azért tetszett. A kiscsajoknak is kínáltam illatmintát, de Eszter úgy fonta körbe töpörtyű ujjaival a poharat, hogy azt hittem, ezt soha nem kapom már vissza. Megkérdeztem, szerinte mire hasonlít az illata, ő azt mondta: alma. Almahéj – pontosított Dorka. És valóban. Almahámozás közben érzi ezt az ember, ha az az alma egy gyorsan megbarnuló (oxidálódó) fajta. Elismeréssel nyugtáztuk a lányok adta eredményt, Gábor mellét atyai büszkeség árasztotta el (de eszébe juttott-e, hogy lassan ezt is jobban tudják majd, ahogyan azt is, hogy hol tartják a tojást?), és szorosabban öleltük a poharunkat, hogy legalább ez megmaradjon nekünk. Amikor a nagyobb lányok, akik fogyasztásra is alkalmasak (borfogyasztásra), mikrofont ragadtak, egyértelmű nemtetszésüket nyilvánították ki a borral kapcsolatban. Gábor és én azért jónak találtuk az összképet is, jó kis siller … volt ez – mondtuk. Érdemei elismerése mellet azonban mi is végleg nyugállományba küldtük, amikor a már felmelegedett utolsó kortyoknál jártunk.
Alkohol: 12%
Ár: 1100 Ft körül

A növekvő fontossági sorrend szerint a rozé következett. Ez is kékfrankos, de ez friss. Idén palackozták, ezért a hazai rozé versenyen nem szerepelhetett, kivitték hát Cannes-ba, ahol aranyérmet kapott. Az illata nehezen bontakozott ki, határozottan sokat vártunk rá, és, pesze, akkor sem a súlyosabb vonalba helyezkedett. A lányokat egyáltalán nem győzte meg, túl vékonynak találták. Nekem tetszett a kereksége, a lassan-lassan előtűnő, de – szerintem – nem gyenge sava, az illata, a színe és mindezek együtt is. Gábor megengedő volt, de Zenina kész fröccs titulusával teljesen egyetértett.
Alkohol: 12%
Ár: 1100 Ft körül

Technikai okok miatt másnap ismét elmentem abba a boltba, ahol ezt a két palackot vásároltam.
A kereskedő azt kérdezte, hogy megkóstoltam-e már valamelyiket, és a véleményem iránt érdeklődött, de rafináltan azt nem árulta el, hogy éppen a borász (akivel akkor fejezték be az áruátvételt) Font Gábor ácsorog ott mellette.
Így ezt a bejegyzést nekik már nem kell elolvasniuk.
- Köszönöm! Igyekszünk - mondta ő, én pedig egy Hajrá!-val elköszöntem.