Horvátországi kitekintés

Egy hosszú hétvégén tengernyi örömben volt részünk, amelynek természetesen elengedhetetlen része volt néhány palack (és egyéb csomagolásba burkolt) bor. Az üzletben próbáltuk a közép kategóriát belőni, és első blikkre csak annyit láttunk, hogy Horvátországban a borok jóval (2x-3x) drágábbak, mint nálunk. Az alábbiakat tudtuk megkóstolni:

Zlatna 2009: A Krk-ről származó bor eleve különös, mert a táborunkkal szemben lévő szigetet elnézve az leginkább egy kietlen karrmező, nem pedig burjánzó szőlővidék. A választásunk azért rá esett, mert mégiscsak onnan származik, ahol épp nyaraltunk. A 2009-es fehérbornak oly annyira nem volt intenzív illata és íze, hogy egyesek a vízzel tartották egyenértékűnek. Én nem húzom le, egy kellemes, nagyon könnyű, tájjellegű borként tudnám leírni, amije van, az egyensúlyban van, beleértve az alkohol szintet, ami 10-11% körüli volt.



Babić 2009: Ez a szőlő Észak-Dalmácia legelterjedtebb fajtái közül való. Az évjáratra és a csavarzárra csak később lettem figyelmes, ami egy vörösnél mégiscsak meglepő. Arrafelé egyébként fekete bornak nevezik a vörösbort, talán nem véletlenül: lila habbal tetézett kóstolnivalónk igencsak sötét ruhába öltözött. A fekete szoknya alatt azonban karcsú, fát nem látott, hígvérű test rejtőzött. Megint csak azt tudom mondani, hogy mi nem ehhez szoktunk, de a maga légiességével nem volt rossz.

Malvazija zacskós-dobozos: szomjoltásnak vettük, erre a célra némileg használható is volt, de a 3 liternek a negyede sem fogyott el, annyira azért nem csúszott. Szintén nagyon könnyű, extraktokkal, savval, alkohollal alig rendelkező ital. A google fordító szerint a dobozon szereplő "apadna Istra" kifejezés magyar megfelelője: "Iparcikkek kutatási". Hogy ez mit jelent, utólag nem is szeretném megtudni. :)

Pavičić családi pince, Graševina 2007, Kutjevo: egy étteremben volt hozzá szerencsénk, ahol házi fehérként mérték a grillezett calamari mellé, olcsóbban, mint az áruházban beszerzett tételeink bármelyikét (megjegyzem, még mindig jóval drágábban, mint nálunk egy hasonló kvalitású bort). Sokkal közelebb állt ő a szívünkhöz, mint a korábban bemutatott "remekek". Egyrészt tartalmasabb, zamatosabb volt, másfelől a Graševina magyarul Olaszrizlinget jelent, harmadrészt pedig Kutjevo Horvátország belső részén, a magyar határtól alig 50 kilométerre található. A fajtajelleg egyből megmutatkozott, emellett érett, izgalmas, összetett harapnivalóval volt dolgunk. Később vissza is kellett sétálnunk az étterembe szerezni belőle még, ahol egy literes üvegpalackkal sikerült megkaparintanunk belőle, leváltandó a fent említett iparcikket.