Szoktatom szívemet a csendhez

Oltsó borok 1.
Talán nem sportszerű József Attilával szemben, hogy Ódájának egy sorát így használom fel, de bizony ez jutott eszembe (a kitekeredett, száraz, anyagiasult gondolkodású eszembe), amint nézegettem a borokat a szokásos boltban a bevásárlás végén. Olyan szomjas voltam, hogy úgy éreztem, azonnal vennem kell valamilyen friss fehéret, rozét, vagy mindkettőt. Gondoltam, azért spórolni kellene! A jövőre nézve fontos változás, hogy kevesebb, vagy olcsóbb (vagy mindkettő) borokat kell választanom. A következő gondolatom volt a józsefi sor. A drámai feszültség néminemű feloldásaként azért megjegyzem, végül három palack bor került a kosárba 600-850 forintig.

A fotózás, mint kötelező előjáték után ez a nagyrédei Nagyrédei vetette be magát leggyorsabban a hűtőbe.
Kissé sápadt hagymáhéj színe nem hozott tűzbe, de az édeskés, virágos illata annál inkább. Kellemesen frissítő, és az az érzésem, tényleg jobban le kellene hűteni, de lefagyasztani sem szeretném. 10-12 fokosan ajánlják ugyanis, de akkor vagy üvegből kellene innom, vagy a fagyasztóba kellene tennem, hogy a pohárban ez tartható legyen (tegnap 30,4 fok volt a lakásban) . Az íze savanykás, talán jobban is a kelleténél (ennek is jót tenne az alacsonyabb hőmérséklet), és bizony vékony a teste.


Alkohol: 12,5%
Ár: 600-700 Ft körül

Egy vicces mondat a hátcímkéről: Száraz, minőségi borként forgalmazzuk.

Megjegyzések