2008-as versenyzők

Egy szülinapi meglepetés alkalmával jöttünk össze újra, nem tagadtuk meg önmagunkat.
Legyen ez egy rendhagyó bejegyzés, én beírom a gondolataimat, feltöltöm a képeket, és a T. szerkesztőtársak egészítsék ki (nem kommentként). Haladjunk sorjában.

Taschner Soproni Korai Piros Veltelini 2008

Úgy látszik, hogy a 2008-as év jól sikerült Taschner Kurt háza táján, mert ez a bor újra szélsőségesen pozitív benyomásokat ébresztett mindnyájunkban. Én pontosan nem tudnám meghatározni az illat- és ízösszetevőket, de biztos, hogy nagyon friss, üde, ropogós élmény volt.

Gy.:...és nem csak szélsőségesen pozitív, hanem szélsőségesen különleges és komplex is. Órákig el lehet szaglászni, kibukkan ebből minden a bőrtől a lóherén át a lótuszvirágig, és volt még egy határozott illat, amit nem sikerült megfejtenünk, ez motivál a visszakóstolásra. Gazdagsága, frissessége és stílusa merőben hasonlít az (eddigi) idei rozégyőztesünkhöz, amely szintén e pince ajtói mögül került napvilágra.

E.: Nem tudhatjuk, Taschner mit művel a pincében, de , ha egy harmadik bora a tavalyi termésből hasonló érzéseket kelt, mint ez, és főleg, mint a rozéja, akkor megszavazhatjuk neki az ördögi jelzőt (ezt a címet is évente osztaná(n)k ki).
A leírtakkal oly mértékben egyetértek e bejegyzés minden egyes tételénél, hogy azokhoz semmilyen, valódi többlettartalommal bíró mondatot nem írhatok. Nem is írok.

Lovasi Kései Olaszrizling 2007, Levendula Pince

Ez egy kakukktojás, de ajánlották, úgyhogy teszteltük. A lovasi lankák (oh, mily' nemes alliteráció ez) rizlingjét nagy várakozással töltöttük poharainkba, de sajnos engem hasonlóan nagy csalódással töltött el kóstolás után. Az illatával még nem volt baj, tipikus késői szüret: az ember egy édes bor hatásait várja ezután, amely ezúttal elmaradt. Nem is azzal volt baj, hogy szárazzá forrotta ki magát (15-ös! alkohollal), hanem ami utána jött. Tartok tőle, hogy a kezelés során vált annyira kellemetlenné az utóíze, hogy 2-3 kortynál többet én nem is bírtam.

Gy.: Díjazom a bátor gondolatot, hogy forraljuk ki egy késői szüret teljes cukortartalmát. A kísérlet sikerült, általa bizonyítást nyert, hogy ennek az eljárásnak semmi értelme. Szép kései illat, beleharapva viszont sokkhatásként ér az alkoholos íz és legfőképpen az, hogy teljesen száraz a bor. (K.L. barátom jut eszembe, aki a svéd "...mjölk" feliratú doboz tartalmát sugárban köpte a busz padlójára, miután kiderült számára, hogy író volt benne tej helyett.). Pedig a címkére rá volt írva. A skizofrén bort erős tört íz teszi élvezhetetlenné. Egy utólagos gondolat: nem lehet, hogy dugós volt?

E.: Nem volt dugós, sajnos(?).

Frittmann Kékfrankos Rosé 2008

Ebben a szezonban a No 2 rosé. Amit várok egy "félszerzettől" (értsd: se nem vörös, se nem fehér). Szénsavas, illatos - tipikus tuttifrutti - zamatos, jó ivású. Kevés egy palackkal, főleg társaságban.

Gy.: Nem túl bonyolult, de megvan benne mindaz, aminek egy igazán jó rozéban meg kell lennie. Frittmannék ügyesek, kihozzák a lehető legtöbbet a szőlőből, amit csak reduktív eljárással ki lehet hozni belőle. Rövidebben fogalmazva: nem rontják el a bort. Gurul.

E.: Passz. Ízlett, ennyire emlékszem.

Szent Gaál Badarka 2008 (Zweigelt, Kékoportó)

Jó néhány évvel ezelőtt találkoztam Szent Gaálék "fruskájával", akkor kifejezetten ízlett a primőr bor minden jellemzőjével. Később voltak semlegesebb tapasztalatai(nk)m, de most újra dicsérő szavakat érdemel. Ez a házasítás már a mély tónusú, fajtájánál kevésbé áttetsző színével is előjelezte tanninos, telt zamatát.

Gy.: Én sajnos csak a "semlegesebb" évjáratokra emlékeztem, néhány évben kóstoltam, majd már nem is kóstoltam. Idén viszont valóban jól sikerült, köszöntjük újra a porondon és a nyelvhátunkon az aranyos nevű újvöröst! Ha jól emlékszem, régebben Kadarkából volt, a szőlőváltás okán javaslom, hogy eztán hívják Bortugieser-nek!

E.: Én pedig még egyáltalán nem találkoztam vele szájon át, és kellemes élmény volt, egy könnyed folyomány. A névváltoztatással én is egyetértek (Bár ez egy márkanév, amely márkát jobb, ha jól, mintha a nevének megfelelően raknak össze (lásd: népautó). Ha ez a házasítás adta a legjobb eredményt, vagy legalábbis ez volt a szándék (nem gazdasági értelemben), akkor üdvözlöm, de ha csak egy már bejáratott név piacon tartása volt a Kopar cél, már kevésbé ujjongok.), szerintem hívják Cvejgeltónak!