Riczu-Stier Villányi Kékfrankos rosé 2010.

Riczu Tamásról már sok jót hallottunk, de nekem még nem volt boraihoz szerencsém. Próbáltam becserkészni a borászt a Wekerlei Borútra, de nem jött össze (fránya vár). Most a primőr sorozat kapcsán az én drágám, rám való tekintettel, beszerzett egy rosét.

Színe nagyon halvány rózsaszín - ez egyébként a képen nem látszik - (Gábor mindenáron női fehérneműt akar a jelzők közé vonni, de a snassz bugyi, vagy bugyogó kifejezésektől elzárkózik: maradunk a halványnál.) Még a korty előtt felolvassuk a palack hátára ragasztott címkét, amit páran erőltetettnek tartunk:

"A palackban lévő Rosé készítésekor a Kékfrankos karakterét és zamatát helyeztük előtérbe. Az időzített korai szüret és a reduktív erjesztés nyomán olyan italt kínálunk, ami illik könnyed beszélgetésekhez és reményeink szerint feledtetni tudja a kialakult gazdasági válság kellemetlenkedését is."

Nem vagyunk szakemberek, számunkra az "időzített szüret" kifejezés rejtélyesnek tűnik. A válságborról pedig csupán a magnumpalack jut az eszembe. Persze a borász remélheti, hogyha illik a beszélgetésekhez, akkor sokan veszik a borát, akkor pedig ő maga feledni tudja a gazdasági válság kellemetlen hatásait. Mindenesetre furcsa egy címke, bár Gyula szerint egyedi.


Hogy magáról a borról is szó essék: illatában körtés (Z, E) és ez ízében is felfedezhető (Gy). Határozottan savanykás, Gábor szerint kesernyés is. Enyhén vizenyős. Gyula összefoglalása alapján igen egyszerű bor. A fiúk nyelv-összehúzó hatásról diskurálnak, én pedig megállapítom, hogy ez egyáltalán nem "csajos". Savanykája miatt remek üdítő lehet majd kánikulában. Megmelegedve kicsit vasas jellege lesz (Z). Megyek is a hűtőhöz. Egyedi.