Pinceáron

Idei, helyszíni beszerzésekből bontottunk két vöröset múlt hétvégén.

A márciusi szekszárdi Szent Gaál-látogatásunkkor vettük az "ezer éves" pincében akkor fellelhető legdrágább tételt, a Bikavér válogatást. Most is meggyőző a minőség. A házasításra jellemző tipikus sokszínűség mind illatban, mind ízben megtalálható. Finom, lágy konzisztenciájú test, élénk, harmonikus zamatok, kiegyensúlyozott hordófüstösség. Elegáns, ízletes, szép tétel. Pinceáron háromezerért korrekt.

A nyári Váli-látogatásunk élményeit azóta sem jegyeztük be, holott az idei év meghatározó eseménye volt. Mindenesetre akkoriból való az a pinot-palack, amelyet most visszakóstoltunk. A terroirvörös jellemzői számomra egyértelműen megvannak a zöldes, muskátlis illatjegyekben. A borász stílusa egyetlen vörösborán is felismerhető, az új fahordós erjesztés és egy év érlelés sem megy a frissesség rovására. Szerettük, mint eddig mindegyik Válibort.


Megjegyzések

  1. A pontosság kedvéért: a nyári Váli Pinot - természetesen - nem húzta ki novemberig, jóval korábban elfogyott. Ez a tétel a Wekerlei Napokról származik... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése