Borkóstoló

Négy rizling nevű szőlő ismertetése következik. Ez kicsit túlmutat a blog elsődleges célján, azaz a borkóstolásaink leírásán, de megszavaztuk, hogy egy kis okosságnak is helye vagyon. Na hogy aszongya: Rajnai Rizling Az egész világon a rizling név a Rajnai rizlinget jelenti, csak Magyarországon jelenti az Olaszrizlinget. Utóbbit külföldön valamely melléknév odabiggyesztésével pl. Welschriesling különböztetik meg, épp úgy, ahogy nálunk az előzőhöz kell kimondani a rajnai jelzőt. Amely meglepő módon, nevét is származási helyéről, a Rajna-mellékéről kapta, s csak névrokonságot mutat az Olaszrizlinggel. A Chardonnay után a világ második legismertebb fehér szőlőfajtája, ám azzal ellentétben, előfordulása gyakoribb Európában, illetve annak északi bortermő vidékein, mint a föld többi részén. A legjobb rizlingborokat Németországban az Elzász-vidéken, a Rajna, a Mosel, a Saar és a Ruwer, valamint a Nahe és néhány helyen a Majna mentén, valamint Ausztriában (Wachau, Krems völgyében) termelik....

Beleszaglászva úgy éreztem, ez kiütheti a nálam (e pillanatig) legnagyobb élményt jelentő Taschnert . A pohárban is tetszetős volt, különféle virágok, és trópusi gyümölcsök illatát éreztem. A „szokásosnál” sokkal kevesebb buborék szálldosott benne, hozzáadott szén-dioxidot talán nem is tartalmaz. Finom kis bor ez is, de az ízében már nem produkálta azt a frissességet, sokszínűséget, amit az illatával ígért. Alkohol: 11% Ár: 1500Ft körül

Hagyományteremtő tematikus estéink sorát folytatva most Rajnai Rizling került félvak tesztre. Öt tétellel próbáltunk közelebb jutni a fajta jellegéhez, de sajnos ez alkalommal sem lettünk okosabbak. Mielőtt azonban jobban előreszaladnék, lássuk csak sorjában. (Ez alkalommal Kriszta vállalta a "hoszt" szerepét, aki mindent tud és mindig tölt.) 1. Borpalota Borászat és Szőlőbirtok: Mátrai Rajnai Rizling 2008. Elsőnek egy zöldes-sárga, szépmozgású, olajosabb nedü került a poharunkba. Gyula szerint fás, Kriszta szerint virág illata van. Én személy szerint nem tudom, mi ez az illat (fa, kor, fajta?), csak azt, hogy nem igazán szeretem. Gábor szerint élénk, szép sava van, Gyula szerint savanykás a jellege. Krisztával inkább simának, kereknek érezzük, én majdnem erősnek is. Második kóstolásra is ugyanezt mondjuk el róla. A fiúk biztosra veszik, hogy ez a Tolnay bor. A végén volt nagy meglepetés, mert pont ettől a palacktól - a korábbi gyengécske mátrai kóstolók alapján - várták a l...

Jó, jó. Tudom, elcsépelt a cím. De tényleg így van. Egyik csoporttársnőm orcátlan nyomulásom eredményeképp megajándékozott az első önálló készítésű borából egy palackkal. Tehát érdi háztáji fehér küvé a téma. (Kis kitérőt tennék. Okos könyveink szerint küvé avagy cuvée az, amely két vagy több szőlőfajta BORának házasítás utáni eredménye. Viszont nem tudom, milyen szakkifejezés illeti azon borokat, amelyek már a szüret során, azaz szőlő és must formátumban összebarátkoznak és egységbe forrnak, mert jelen esetben ez utóbbiról van szó, miként a háztáji borok esetében általában.) Vissza a tárgyhoz. Annyi tudható a borról, hogy többféle fehérszőlő leve alkotja, feltehetőleg a gerince olaszrizling. Üvegballonban érte a borrá válás és a második hónap után palackozásra került. Minimális ként kapott csak, gyors fogyasztásra ajánlott. A gazda(sszony) jelezte, hogy a palackba nem teljesen letisztult bor került. Ez az első tény, ami a kitöltés után azonnal kiderül. Külsejéről épp emiatt nem igen t...

Vendégségben voltunk, ott kóstoltuk a karácsonyi ajándékot. Ez a badacsonyi (csak azért is) CS nekem egyből az egyik egy Szent György-hegyi fajtársát juttatatta eszembe. Úgy látszik a terroir önmagáért beszél, mert persze itt is visszaköszön. Egy szó mint száz, a termőhely nagyon jellegzetes a borban. Nem fajsúlyos, de azért csersavas és ízletes. A minimális pezsgésből jövő szúrós íz most is megvan. Kicsit melegebb volt a kelleténél. Olyan volt, mintha még nem is lenne kész, pedig már nem idei tétel - semelyik értelmében sem. Ahogy Gyula szokta mondani: vadóc

Nem bársonyos, mint egy plüss maci, a színe még egy csipetnyi barnás árnyalattal sem rendelkezik. Az illata már inkább lehetne mackósnak nevezhetó: nyers, kissé állatias, de nem is erőltetném annyira ezt az összehasonlítást. Nem, ha nem egy Maczkó gyűjtötte volna be a gyümölcsöt. Begyűjtötte, hordóba, majd palackba tette. Az érdem azonban az enyém, mert a különböző fajták egyencímkéje, és az általam - a közelsége miatt - leggyakrabban látogatott bolthálózat selectio-ját jelző extra biléta ellenére megvettem. Szerintünk jó. Kriszta újra rendelt. Talán még Gyulának is ízlene, aki így böjt előtt még teleinná magát különféle állatokkal, de sehol nem lel rájuk. Vettem egyet a csapatnak is, de igyekezni kell, mert a csomagolásra azért jellemző, hogy a kapszula (azt hiszem) cink teteje a legtöbbről már az üzlet polcán is hiányzott, és mire hazaértem, arról is leesett. Ezzel azt akarom mondani, hogy hamarosan kinyitjuk. Aki bújt, aki nem … (úgy értem: előbújt) Alkohol: 12,5%

Lehet, hogy ez hibás volt. A szilikon dugó kihúzása után a palackba szagolva kissé fanyar, savanykás illat ütötte meg az orrom. Az ízében nem éreztünk hibát. Bár mást sem, ami lehet, hogy a mégis meglévő romlás jele. Némi uszadék is volt benne. Valaki kóstolja meg! Alkohol: 13% 2008-as.

Lassan egy éve lejegyzett forrásból állapítottuk meg a szintén akkor beszerzett és most kibontott cuvée összetételét: Cabernet Sauvignon és Kékfrankos. Mint a vér! Olyan színe volt, amikor a kancsóba áttöltöttük, hogy egy kis lélegzethez jusson - nem vártunk, mert kíváncsiak voltunk, hogy milyen változást hoz. Az dekantálás és az első pohár illata is megmutatta a kékfrankos és a kaberné tartalmat is. Kinek-kinek mit. Az íze szép, összetett, kifejezetten zamatos. Az idő múlásával (a harmadik töltésnél, úgy egy óra elteltével) nekem egy kis finom fásság is mutatkozott. A korty vége és lecsengése, valamint utóíze pörkölt kakaóbabra emlékeztet. A tanninja kicsit sok Zennek, nekem nem zavaró, bár erőteljes. Sajttal, vagy valamilyen kísérővel ez a csersavasság megzabolázható. Egyébként kerek, összhangban lévő tétel.

Nyáron a biciklis nagy út előtt (a Nagy út előtti nagy úton) még megebédeltünk Söpteiéknél Csopakon. Inni nem ittunk, ez a blog nem arról szól, ezért feltöltök ide néhány képet a Balatonról. De, mégis. Hiszen itt sajátok a borok, a pálinkák. Egyetlen kóstolmányban sem csalatkoztam, noha nem csak egyhez volt szerencsém - a poharak körbejártak. A kínálat egyikén sokat törtem a fejem: pinot blanc 2004. Ezzel a fajtával ritkán találkozom, benne van a pinot szó (ezek szólnak mellette), de 5 éves. Végül kértem, és ez ugyanolyan jó döntésnek bizonyult, mint a bor maga. Így már kijelenthetem, hogy pinot rajongó vagyok (gondolom nem vagyok egyedül). Olyan szép volt az a bor, sőt olyan jó, hogy csak ámultam. Testes, de nem súlyos, fás, de nem túlzón, inkább csak úgy "dudvásan", kaszálósan. (Rendelek is egyet valahogy, mert olyan jól leírtam, hogy csorog a nyálam.) Nemrég feltűnt három Söptei bor az egyik hiper kínálatában, köztük a 2008-as chardonnay-pinot blanc házasítás Pécselyről (...

Kedvenc wekerlei borkereskedőnk ajánlására kóstoltuk meg a címben szereplő tételt, Léder Zoltán borát Csengődről. Nagy sikert aratott. Szörpös a színe és az illata is, de az íze is hordoz ilyen jegyeket - ebbe a gyümölcs és az édeskés íz is beleértendő annak ellenére, hogy száraz bor. Enyhe tanninos érzet mellett egy kis olyan savassága lehetne, amely "megvezeti" a kortyot. Ettől eltekintve hibátlan kísérője volt a hideg vacsorának.

Úgy látszik, idén minden rozé jobban sikerült. Idén alatt még 2009-et értem. (Lassan meg kell szoknunk az új évet, és el kell kezdenünk fajsúlyosabb borokat kóstolgatni, mert mindjárt kitavaszodik (és eddig jóformán csak kontyalávalókat ittunk). Karácsony este bontottuk ki, mindenki dícsérte, de ki is merne ilyenkor ócsárolni? Kellemes, üdítő (vessző nélkül is értem). Az a kesernye sincsen, amely szinte minden 2008-as rozéban benne volt, így ebben is. Lásd itt! Alkohol: 12,5% Ár: 1400 Ft körül.

Kitűnő (és ezer alatti áron)! Pont mint itt , kivéve a félszerzetes kiszólást. Alkohol: 12%.

Kezdjük az évet egy 2008-ban csúcsbornak választott fehérrel. Dr. Bussay László Zala megyei birtokán termett szőlőről és borokról sok jót hallhat, olvashat az ember. Jellemzőjük a cca. 6 hónapos fahordós érlelés. Ezt le sem tagadhatná ez a tétel sem, illata és íze is markánsan visszaadja az oxidatív technológia jegyeit. Főleg élénk savai, de emellett gyümölcsre emlékeztető édesség, illetve enyhe, pozitív értelemben vett hordó-kesernye határozzák meg az ízt. A pohárban ahogy szellőzik, kicsit visszaszorul a fa, ekkor jobban megmutatkozik a rizlingre jellemző zamat. Finom, testes bor, nem gyerekjáték. Zen szerint olyan a hangolása, mintha chardonnay lenne. (Nem vártam ki a kóstolót - úgyis sok lett volna 6...)