Ócsai kiruccanás

A hétvégére hirdetett VIII. Orbán-napi Borfesztivál és Borversenyt megelőzően terepszemlét tartottunk az általunk két éve felfedezett borvidéken. Ez a történelmi "terroir" a Duna-melléki borvidék része - volt a '70-es '80-as évekig, amíg a téesz el nem adta, fel nem szántotta az ősi szőlőültetvényeket. Azóta szinte csak a helyi, háztáji kiskertekben terem a szőlő és a bor, de az elmúlt néhány évben, műkedvelő- és szabadidőborászok kezdik átvenni a stafétabotot, akik az ország különböző vidékeiről hozzák az alapanyagot.

Én meg itten beletúrkálok az ember bejegyzésébe: ha már rögzítettük az ócsai kirándulást, akkor képekkel is támasszuk alá, hogy érdemes felfedezni ezeket a pincéket!


Szerencsénk volt egy helyi termelő helyi borait kóstolni. Az ízelítő alapján jórészt reduktív technológiára gyanakszunk, abból kiindulva, hogy az évjárathoz képest az illatok és a gyümölcsök uralkodnak. A 2004-es Irsaiját csak érintettük (hadd jegyezzem meg, hogy meghökkentően illatos és finom volt, kiváltképp a korát figyelembevéve! Zen), de a Kékfrankosból hazahoztunk egy üveggel: Balló Ambrus Kékfrankos, 2004. Meggyszörp színű erős-siller kinézetéhez pirosgyümölcsös (meggy, eper?) illatok társulnak. Könnyed, gyümölcsédes zamatok, a fajta markáns jelenlétével, a bor karakteréhez illő viszonylag rövid lecsengéssel. Kellemes, nyárias ital, akár hidegre hűtve is.